Olyan embernek kellene vezetni a Zeneakadémiát, aki átlátja az egésznek a működését, tisztában van azzal, mi hogyan zajlik, művészileg is megfelelő színvonalon van, és jól tud menedzselni – fogalmazott Ránki Dezső Kossuth-díjas zongoraművész, a Nemzet Művésze az Indexnek adott interjújában. Felesége, Klukon Edit zongoraművész szerint az utóbbi 15-20 évben a lehetőségek nem mindig aszerint adottak, hogy ki mennyire fantasztikus vagy nem fantasztikus, hanem teljesen máson múlik – kapcsolatokon, erőszakosságon, menedzselésen, sőt önmenedzselésen.
Ránki Dezső arról beszélt, hogy bizonyára sok mindenen lehet javítani, ugyanakkor a zenetanítás alapjai hosszú ideje lényegében változatlanok, és ez így helyes. „Azt sem gondolom, hogy azért mennek annyian külföldre, mert itt alacsony a színvonal. Régen kevesen mentek el, mert nem is mehettek! Most, a számos ösztöndíj-lehetőséget kihasználva, elindulnak világot látni a fiatalok, külföldről pedig idejönnek sokan, nagy a körforgás. Biztosan nem az a minőség fokmérője, hogy hányan mennek el és hányan maradnak.” Azt is hozzátette, hogy az akadémiára érkező növendékeknek az alap- és középfokú képzésben kell megfelelő szakmai alapvetéseket elsajátítaniuk, az egyetem már „hozott anyagból” dolgozik.
Olyan embernek kellene vezetni a Zeneakadémiát, aki átlátja az egésznek a működését, tisztában van azzal, mi hogyan zajlik, művészileg is megfelelő színvonalon van, és jól tud menedzselni – tette hozzá a Kossuth-díjas zongoraművész, aki szerint a rendezett, jó színvonalú képzés vonzza a külföldi hallgatókat. Hangsúlyozta: aki kiemelkedő és igazán elismert művész, szerinte ne adminisztratív pozíciót töltsön be – még ha megfelelő segítői is vannak –, hanem foglalkozzon a saját művészetével, és úgy gazdagítsa az embereket. Ezzel mindenki jobban jár. Ránki Dezső azt is megjegyezte: nem tanítanak az egyetemen, így kívülállóként csak annyit tudnak, amiről különböző forrásokból értesülnek.
Klukon Edit is úgy véli: elengedhetetlen az esetleges hibák orvoslása, ám – mint fogalmazott – nem hiszi, hogy csupán a drága pénzért idehívott külföldi professzorok mindent megoldhatnának. Arról is szót ejtett, hogy manapság „mindenki nehezebben találja meg a helyét – mi is, fél évszázad koncertezéssel a hátunk mögött –, mert a koncertszervezés, a pénzek elosztása nagyon megváltozott. Nem szívesen beszélek erről, de a problémát abban látom, hogy a lehetőségek nem mindig aszerint adottak, hogy ki mennyire fantasztikus vagy nem fantasztikus, hanem teljesen máson múlik – kapcsolatokon, erőszakosságon, menedzselésen, sőt önmenedzselésen. Ez sajnos rosszat tesz a minőségnek, mi így látjuk az elmúlt 15-20 évben.”
