Hugyecz László Ede vagy Ladislav Eduard Hudec nevét a legtöbben a 2018-as emlékévben ismerték meg, és csodálkoztak rá az építészre, aki Kína legnépesebb városának számos emblematikus épületét tervezte.
Hugyecz életének első két évtizede tipikus monarchiabeli sors. 1893. január 8-án született Besztercebányán, felmenői között szlovákokkal, magyarokkal. Később Hugyecz így határozta meg magát:
„Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.”
A szülőház ma már nem áll, de helyén található Kúria panzió falán (ulica Bakossova) tábla emlékezik az építészre.
Az apai örökség
Édesanyja, Skultéty (Scultety) Paula evangélikus lelkészcsaládból származott, édesapja, Hugyecz György építőmesterségre cserélte ősei molnár és gazdálkodó mesterségét, és lett Besztercebánya nagy tekintéllyel rendelkező közéleti személyisége, aki egyházi funkcióktól a városi gazdasági felügyelőségen keresztül a turisztikai egyesületi tagságig számos területen volt aktív.
Rosenauer Lajos építésszel együtt jegyezték vállalkozásukat, amelyben mások mellett Sándy Gyula, Ybl Lajos és Walder Gyula terveit kivitelezték, és olyan emblematikusnak számító épületeket húztak fel, mint Selmecbányán az Erdészeti és Bányászati Akadémia kémiai épülete, a Királyi Katolikus Gimnázium és a tanítóképző, Besztercebányán pedig szinte a teljes ulica Skuteckého: a bíróság és börtön, a kereskedelmi és iparkamara (ma bíróságok), a Hungária néven emlegetett takarékpénztár (ma egy biztosítótársaságé), a kereskedelmi iskola (ma általános iskola), illetve az egykor Magyar Királyi Erdőkapitányság (Námestie SNP), amelynek munkálataiban Hugyecz László is részt vett. A szecessziós stílusú impozáns épület Trianon után sem váltott funkciót, ma jórészt a Szlovák Erdőgazdálkodási Vállalat működik a falak közt, de a homlokzaton találunk koronás címert, egy mellékbejáratnál, ügyvédi és egyéb irodák cégtáblái fölött pedig a M. Kir. Erdőigazgatóság feliratot fedezhetjük fel.
Hugyecz György nem csupán kivitelezett, de tervezett is: az egykori családi villát, amely ma a Hugyecz Lászlóról elnevezett építészeti központ, a csendőrséget (lakóépület, majd irodaház lett belőle) és cégtársa, Rosenauer Gyula apjának lakóházát.
A Hugyecz-villa
A család 1906-ban költözött a város újonnan megnyílt, elegáns utcájában található neoreneszánsz stílusú épületbe. A téglalap alaprajzú, háromszintes épület homlokzatain és alaprajzán is megtartja a szimmetriát. A homlokzat központi eleme a rizalit. Az épületbe két oldalsó nyitott lépcső vezet. A bal oldali bejárat felett egy fülkében papírtekercses nőalak szimbolizálja az építészetet. A földszinten két kisebb szoba volt, az emeletet a családi életre tervezték. Az első és második emeleten belső erkély nézett az udvarra. A korabeli fényképek tanúsága szerint dekoratív, ám sötét színű bútorokat és a kissé zsúfolt berendezést ellensúlyozta a belmagasság adta tágasság és az ablakok biztosította sok fény. A villa körül szép díszkertet alakítottak ki, és sok gyümölcsfát is ültettek. Az ulica Skuteckého és a Kukučínova sarkán álló épületben ma a 2012-ben alapított L. E. Hudec Építészeti Központ található közösségi terekkel és egy Hugyecz Lászlónak szentelt, szlovák nyelvű tablókiállítással.
A Rosenauer-ház
Az ulica Skuteckéhón továbbhaladva a következő utca sarkán álló földszintes ház 1910-ben épült, hosszú utcai homlokzatának díszítése szembetűnő: háromszög alakban építőmunkások domborművei láthatók. A szecessziós díszítés a villa oldalsó bejáratára is jellemző. A középső folyosó egyik oldalán a családi szobák, a nappalik és a hálószobák találhatók, a hátsó traktusban a gyerekszobák, a konyha és a cselédszobák kaptak helyet.
Hugyecz László alapfokú tanulmányait, a népiskolát és az algimnáziumot az evangélikusoknál végezte (az evangélikus templomnál és temetőnél a Lazovnán, illetve a Skuteckéhon), középiskolába a Királyi Katolikus Gimnáziumba ment (námestie Štefana Moyzesa), mindhárom pár perc sétára volt attól az édesapja tervezte villától, ahova 1906-ban költözött a hatgyerekes család. Az épületek állnak ma is, azokat a kései utódok az alapiskola kivételével ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelően, oktatási intézményként használják.
Úgy tűnhet, Hugyecz László egészen korán pályát választott: kilencéves korától a nyári szünetekben építkezéseken dolgozott, első komolyabb feladata egy szerződés megkötése volt 13 évesen. Mielőtt a budapesti Műegyetemre került, megszerezte a kőműves, a kőfaragó és az ács szakképesítést is, ez a gyakorlati tapasztalat sokszor segítette a kivitelezőkkel szemben. Ám levelezéséből kiderül, ifjúkorában a lelkészi pálya vonzotta, és csak azért lett mérnök, hogy társa lehessen példaképének, apjának.
1910-ben iratkozott be a budapesti Királyi Magyar József Műegyetemre, ahol 1914-ben szerzett diplomát. Még építészhallgatóként tervezett egy szecessziós kápolnát a Selmecbánya közelében levő Vyhnében. A környezetébe simuló, helyi riolitból készült, fatetős kápolna bejárata a vidék bányáira, a belső tér növényi motívumai, a gerendákon és a padokon a vágások és bevágások, a fehér és a zöld színek használata szintén a közvetlen vidékre, a táj növényeire utalnak, és népművészeti motívumokból inspirálódtak. A kivitelezést a Hugyecz és Rosenauer cég végezte, a kápolnát 1914. július 26-án szentelték fel. Két nappal később Ausztria-Magyarország hadat üzent Szerbiának, a fürdőváros vendégei pedig hazautaztak. A Szűz Mária-fürdőkápolna 2014 óta nemzeti műemlék.
Hugyecz László diplomamunkája egy vigadó épülete volt. Miután megszerezte oklevelét, állást kapott Ybl Lajos irodájában, de egyik legmeghatározóbb egyetemi tanára, Nagy Virgil is hívta az ókori építészet tanszékre tanársegédnek. A katonai behívó azonban megakasztotta a ragyogóan induló építészi pályát, az orosz harctérre került, ahol mint műszaki tiszt szolgált.
A háborús harctérről Sanghajba
1916-ban lengyel területen megsebesült, és szibériai hadifogságba került, ahol építészeti munkákban is részt vehetett. 1917-ben tífuszt kapott, a jobb lába is eltört és néhány centivel megrövidült, így kerülhetett fel a dán vöröskereszt hadirokkantvonatára. A harcok miatt a szerelvény hetekig vesztegelt a kínai határ közelében. Úgy érezte, reménytelen a hazajutás, ezért megszökött, ahol hamis orosz útlevéllel műszaki feladatokat látott el. A közelgő cseh légió kegyetlenkedései mellett attól is tartva, hogy szlovák nevűként besorozzák, Sanghaj felé vette az útirányt, ahova 1918. október 26-án érkezett meg.
Kezdetben Rowling A. Curry amerikai építészirodájánál dolgozott, ahol tehetsége folytán hamar irodavezetői pozícióba került. A modern építészeti nyelvre való nyitottsága miatt 1925-ben önálló irodát alapított, épületeiben invenciózusan alkalmazta és vegyítette az art deco, a német expresszionizmus és a nemzetközi modern stílus formanyelveit. Hugyecz (akkor már Hudec) hatását a városképre jelzi, hogy 31 épülete kapta meg a Sanghaj jelentős műemlék épülete címet. Ő jegyezte a 22 emeletes Park Hotelt, Ázsia első felhőkarcolóját, amely a ’80-as évekig a város legmagasabb épületének számított, a Sanghaji Nagyszínházat, a Joint Saving and Loan Bankot, és több templomot tervezett ingyen.
Erős családi kötelékek
Hugyecz gyerekkorától rengeteget utazott, gyerekként apjához csatlakozva a környéken, első hosszabb útja pedig az érettségit követően hajóval Budapestről a Duna fekete-tengeri torkolatáig tartott, hogy át a Boszporuszon, vissza az Adrián, onnan Nyugat-Európa partjai mentén Rotterdamba érjen, és Berlinből vonattal érkezzen haza. De terveiben nem szerepelt szülővárosának végleges elhagyása, az attól oly távoli letelepedés. Apja 1920-as halála, az impériumváltás következtében elvesztett vagyon, majd a család Budapestre költözése miatt azonban leszámolt azzal, hogy valaha hazaköltözzön Besztercebányára.
A családtagokat azonban továbbra is segítette, velük folyamatosan levelezett – leginkább magyarul, de az egymás közti kommunikációban a monarchiában teljesen természetesen jelent meg a szlovák és a német nyelv is –, ezek közül több ezer levél maradt meg; a magyar nyelvű, illetve európai szaksajtó előfizetőjeként pedig követte az aktualitásokat.
Kínából többször utazott Európába, járt az Egyesült Államokban, meglátogatta fiait Kanadában.
1941-ben megkapta a magyar állampolgárságot, 1942-ben pedig a tiszteletbeli konzuli címet, amelyről a nyilas hatalomátvétel után lemondott. Ezután mint a Magyar Egyesület elnöke intézte a magyar közösség ügyeit, mentette a magyar zsidó közösség tagjait.
Vissza Európába, majd át Amerikába
1947-ben, a kommunista hatalomátvételt követően Sanghajt és gyakorlatilag minden ingóságát hátrahagyva családjával Európába menekült. Luganóban telepedtek le. Nagy hatással volt rá, hogy Rómában több alkalommal is megtekinthette Szent Péter sírjának és a nekropolisznak a feltárását, amely a nagyközönség elől teljesen el volt zárva, sőt jegyzeteket is készíthetett.
Miután két fia önállósult, lányával és feleségével 1948-ban Kaliforniában, Berkeley-ben telepedett le. A tervezéssel felhagyott, az egyetemen tartott előadásokat, ingatlanbefektetésekből élt, tudományos és egyházi társaság tagja lett, idejét főként régészeti, történettudományi és vallásfilozófiai kérdések tanulmányozásának szentelte.
Egy földrengés megsemmisítette a házukat, az újabb családi otthont maga tervezte meg. A házépítés befejezésekor egy újabb földrengés során balesetet szenvedett, a sokkhatás miatt szívinfarktust kapott. 1958-ban hunyt el, Besztercebányán, az evangélikus temető családi sírboltjában 1970-ben helyezték el urnáját (ulica Lazovná).
További érdekességek Hugyecz Lászlóról és életművéről magyarul itt.
