Jubileumi Makovecz-kiállítás nyílt a Műcsarnokban

„Makovecz Imre házai az élő közösség lenyomatai lettek” – mondta Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke a kiállítás csütörtöki megnyitóján. „Ebben a térben sűrűsödik össze mindaz, amit a mester tett.”

Az MMA elnöke kiemelte, hogy mindaz, ami a tárlaton látható, a Makovecz Alapítvány több mint egy évtizedes rendszerező munkájának köszönhető. De ennél jóval több is történt az építész hagyatékával, hiszen a halála után néhány évvel kiadott kormányhatározatnak köszönhetően csaknem húsz Makovecz-épület újult meg, és a költségvetési forrás több mint tíz új házának megépítésére is lehetőséget adott.

Hozzátette: mára számos, az építész által tervezett épület műemléki védettséget élvez. „A mester munkássága arra kötelez bennünket, hogy a hagyatékát nemzeti örökséggé emeljük” – hangsúlyozta.

Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója felidézte, hogy négy évtizeden át tanulhatott Makovecz Imrétől építészeti és világlátást. „Makovecz Imre imponáló bátorsággal, intellektussal és energiákkal szállt szembe az 1960-as, ʼ70-es és ʼ80-as években regnáló, a magyar identitást és a magyar falut felszámoló politikai hatalommal és annak kulturális főáramával” – fogalmazott.

Az igazgató kiemelte, hogy Makovecz építészetének környezetszemlélete, gondolkodása és hite világszerte érvényes példa, hiszen az építész egyike volt azoknak, akik a magyar nemzeti, a patrióta lokalitásért és identitásért a legtöbbet tettek.

„Jonathan Glancey kurátor és Makovecz Pál, a Makovecz Alapítvány elnöke olyan kiállítást álmodtak meg, amely immerzív, a befogadás építő eszközével, a néző elmélyülő részvételével operál” – fűzte hozzá az igazgató.

Jonathan Glancey felidézte, hogy negyven évvel ezelőtt ismerte meg Makovecz Imrét, akinek munkásságáról elsőként publikálhatott a vasfüggönyön túl. A kurátor úgy fogalmazott: az építész a természet szolgálatában, a magyar falvakért, közösségekért dolgozott.

Hozzátette, hogy Makovecz víziói nagyon hasonlók voltak William Blake világához, akinek nagyszabású kiállítása épp a Műcsarnokkal szemben, a Szépművészeti Múzeumban látható. „William Blake-hez hasonlóan a menny és a föld összekapcsolását tűzte ki célul, erre is utal a tárlat Angyalok és építészet címe” – fűzte hozzá.

Elismerésre méltónak nevezte, hogy a magyar kormány támogatást nyújt a Makovecz-épületeknek, és reményét fejezte ki, hogy egyszer a Feltámadás templomának megépítéséről is döntés születhet.

Az Angyalok és építészet – Makovecz Imre 90 című kiállítás rajzok, hanghatások, eredeti hang- és filmfelvételek, zenék, modellek és fotók segítségével mutatja be az építész szellemiségét, hitét, képzelőerejét és építészeti alkotásait.

A magyar falvak megújulásáért végzett munkájában Makovecz a szerves építészetet, az ácsmesterséget, a helyi szaktudást és anyagokat egyaránt eszközként alkalmazta. Olyan jellegzetes épületeket hozott létre, amelyek javították az ott élők morálját, és nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki környezetükhöz is illeszkedtek, hiszen épületeit átitatja a helyi folklór, a helyi mondakör, a természet és a régi keresztény hit.

A Makovecz-épületek építészeti kialakítása és kivitelezése minden elemében gazdag szimbolikát hordoz, és bár az épületek sokféle forrásból merítenek, mégis leginkább Makovecz Imre képzeletének és nagyszámú alkotótársa tehetségének, szaktudásának termékei.

A kiállítás szervezője és megbízója a Makovecz Imre Alapítvány.