Oroszlán még nem volt a nyitáskor, a cirkusz mentette meg, de ma is szeretjük az első magyar állatkertet

Magyarországon a középkortól kezdve terjedtek el az uralkodók, főurak és egyházi méltóságok vadaskertjei, amelyek főkent vadászati célt szolgáltak. Az első nyilvános állatkertek a 18. század végén nyíltak meg Nyugat-Európában, köztük a világ legrégebb óta működő állatkertje, az 1752-ben alapított, a bécsi schönbrunni kastély melletti, amelyet 1780-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt.

Egy hazai állatkert létrehozásának a gondolata már az 1830-as években felmerült, ám az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd az utána következő évek eseményei hátráltatták a megvalósítását. A korábbi ötlet 1859-ben került szóba ismét, amikor a kezdeményezés élére állt Xántus János világutazó néprajzkutató, Gerenday József orvos és botanikus, a Füvészkert igazgatója, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és Szabó József geológus is.

A Magyar Természettudományi Társulatban 1862-ben bizottság alakult az alapítás előkészítésére, amelynek vezetőjévé Xántust választották, aki amerikai emigrációjából küldött haza növény- és állattani anyagokat, majd hazatérése után, 1864-től vett részt a kert létrehozásában.

A Helytartótanács jóváhagyásával 1864-ben megalakult az Állatkerti Részvénytársulat, amely részvényjegyek kibocsátásával igyekezett előteremteni a szükséges tőkét. Közben a kert helyéül Pest városa egy 31 hold és 600 négyszögölnyi, mintegy 18 hektárnyi területet jelölt ki a Városerdőben, a mai Városligetben.

Ötszáz állat a nyitáskor

Az építkezés 1866-ig zajlott, a kert tervezéséért Pecz Ármin városi főkertész felelt, az épületek terveit ifjabb Koch Henrik és Szkalnitzky Antal készítették. Reitter Ferenc tervei alapján létesült az akkor 900 négyzetméteres víztükrű Nagy-tó, illetve a vízellátással kapcsolatos létesítmények.

Az állatállomány részben vásárlás útján, részben adományokból állt össze, még Ferenc József is ajándékozott néhány ritkaságot a schönbrunni gyűjteményből. Az intézmény első igazgatója – mivel Xántus ’48-as honvédtiszti múltja miatt nem pályázhatott – a bécsi Leopold Fitzinger lett, aki még a hivatalos megnyitó előtt átadta helyét Xántusnak.

A többszöri halasztás után, 1866. augusztus 9-én megrendezett ünnepélyes megnyitó fontos társasági esemény volt a város életében. (Ennek emlékére lett augusztus 9. a magyar állatkertek napja.) A látogatók mintegy ötszáz állatot tekintettek meg, a hazai fajokon kívül számos majom- és makifajt, sokféle papagájt, tevét, kengurut, de akkoriban még sem oroszlán, sem tigris, sem elefánt nem lakott a tizenegy nagyobb és számtalan kisebb állatházban.

A következő években tovább bővült az állatállomány, az első zsiráf 1868-ban érkezett Erzsébet királyné közbenjárására, Ferenc József ajándékaként. 1893-ban vásárolták meg a Berlini Állatkertből az első vízilovat, Jónás után két évvel orángutánnal és orrszarvúval gazdagodott a park.

Ami megment: a cirkusz

A kezdeti nagy érdeklődés idővel lankadt, az intézmény állandó pénzügyi nehézségekkel küszködött, ezért az újabb mecénások megnyerésének szándékával az Állatkerti Részvénytársaság 1873-ban Állat- és Növényhonosító Társasággá alakult. Az intézmény anyagi helyzete az 1880-as évek végére stabilizálódott, de ehhez az állatok bemutatásán túl sok más, tömegeket vonzó programra is szükség volt.

Artisták és néprajzi mutatványosok léptek fel, korcsolyapályát létesítettek és 1889-ben átadták a terület első állandó cirkuszépületét. Ugyancsak a millenniumi ünnepségekre készülve épült fel az Ős-Budavár szórakoztatónegyed is. Később a látogatottság csökkent, ráadásul az újabb harminc évre szóló szerződésben a főváros a kert területéért már jelentős bérleti díjat kért az eddigi évi egy arany helyet. Az 1900-as évek elején, miután az Ős-Budavár bezárt, az Állat- és Növényhonosító Társaság anyagi helyzete tovább romlott, végül 1907-ben csődbe ment és a kert a fővárosé lett.

Az állatkert 1909–1912 között négymillió aranykoronás költséggel teljesen újjáépült, Kós Károly, Zrumeczky Dezső és Neuschloss Kornél tervei alapján, Lendl Adolf zoológus szakmai irányításával. A Pálmaházat és az alatta található akváriumot Végh Gyula, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervezte.

Bár a terület az egykori Vidámpark, a Gundel étterem és a Cirkusz miatt szűkült, igyekeztek az állatok számára természetes környezetet kialakítani, egyebek között két műsziklahegyet emelve, az állatokat helyenként csak árkokkal választva el a látogatóktól.

Az I. világháború idején az állatkert mindvégig nyitva tartott, bár az állatok ellátása komoly problémát jelentett. A II. világháborúban, Budapest ostroma alatt a kert elpusztult, a kétezerötszáz állatból csak tizenöt maradt életben. A háború után újjáépítették, majd a rendszerváltás idején teljes korszerűsítésen esett át.

Budapest egyik legfontosabb intézménye

Az azóta eltelt években új bemutató létesítmények épültek és azok a műemlék épületek, amelyek a kert világszerte ismert, sajátos hangulatát adják, újra régi szépségükben pompáznak. Az állatok férőhelyeit tágasabbá, természetszerűbbé és esztétikusabbá tették, a rekonstrukció a kert minden részét érintette. A szecessziós stílusú Elefántház rekonstrukciója 2001-ben Európa Nostra-díjat nyert.

Az állatkert eredetileg kijelölt területe 2013-ig csökkent, de miután megkapta a bezárt Vidámpark területét, csaknem akkora lett, mint megalapításakor volt. Az állatkert ma országos jelentőségű védett természeti terület, épületei műemlékvédelmi oltalom alatt állnak. 2001-ben Magyar Örökség díjat, 2014-ben Prima Primissima díjat kapott. Az állatkerti világhálózat elismert tagja, egyik fő stratégiai célja a természetvédelem, a veszélyeztetett fajok megőrzése.

Idén az állatkert megnyitásának 160. évfordulóját jubileumi emlékévvel ünnepli, augusztus 9-én pedig szülinapi koncertet tartanak a nemrég megnyílt Biodómban.

Nyitóképen a Fővárosi Állat- és Növénykert főbejárata 2019-ben. Fotó: Faludi Imre / MTI / Nemzeti Archívum / Fókuszban Magyarország Program