Grabowski egérügynök és Hannibal Lecter is az ő hangján szólalt meg magyarul
Tíz éve, 2015. július 31-én hunyt el Sinkó László Kossuth-díjas színész, a nemzet művésze, a Katona József Színház alapító tagja. Habár elsősorban színpadi művész volt, a televízióban is feltűnt (például a Szomszédokban), és olyan színészeknek volt a magyar hangja, mint Anthony Hopkins, Jack Nicholson vagy Gene Hackman.
Óbudai vendéglátós családba született 1940. március 18-án. Bátyja, a nála tizenkét évvel idősebb Sinkovits Imre az ország egyik legnépszerűbb színésze volt, és László már tízéves korában gyakran ült a régi Nemzeti Színházban, amikor testvére játszott. Nem csoda, ha „megfertőződött”, és ő is a színi pályát választotta. A két testvér nagyon eltérő úton járt, ahogy később Sinkó megfogalmazta: „Tűz és víz voltunk, mást gondoltunk a szakmáról, a világról.” Ám ez nem szült köztük ellentétet.
Érettségi után nyomban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amit eleinte „görcsösen” végzett, de a felsőbb évfolyamokon már statisztálhatott a Nemzetiben, és sokat tanult a legnagyobbak alakításaiból. Diplomájának megszerzése után, 1962-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, ahol különböző műfajú darabokban, még operettben is játszhatott. Első debreceni szerepét Shakespeare Ahogy tetszik című darabjában kapta, majd főszerepet játszott a színházhoz ifjú rendezőként érkező Ruszt József rendezésében, az Irkutszki történetben, és nagy sikere volt a Bál a Savoyban fiatal ügyvédjeként is. Debreceni éveinek legkiemelkedőbb alakítása Csehov Sirályának Trigorinja volt, amelyet a kritikusok is lelkesen dicsértek.
Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója már két év után hívta, de ő csak 1966-ban költözött a fővárosba. A Nemzetiben eleinte jobbnál jobb szerepekkel halmozták el, idővel azonban „kispados” lett, alig lépett színpadra.
A Katonában rengeteg nagy szerepe volt, többek között Versinyin (Három nővér), Übü papa (Übü király) – ezek a műsorról levehetetlen darabok voltak, s ő beírta velük a nevét a magyar színháztörténetbe. Egy helyütt így emlékezett erre az időszakra: „Akkor és ott úgy álltak a csillagok, ahogy azóta sem. Szakmai életem legszebb tizenkét esztendejét töltöttem ott el, s túlzás nélkül mondhatom, a huszadik századi színjátszás legkiemelkedőbb időszakát éltük meg Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás és Székely Gábor rendezők keze között.”
Székely Gábort követve 1994-ben több kollégával ő is az Új Színházhoz szerződött, ahol születtek remek előadások, de a teátrum nem volt hosszú életű. Megszűnése elkeseredéssel töltötte el, még a tanítást is abbahagyta a Színművészeti Főiskolán, és elment „szabadúszónak”, sokat játszott vidéken.
2003-tól ismét a Nemzeti Színház tagja volt. Erős karakterformáló képessége miatt gyakran játszott intrikus szerepeket. Emlékezetes alakításai: Trigorin (Csehov: Sirály), Valér (Molière: A fösvény), Jázon (Grillparzer: Medea), Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri), dr. Schön (Wedekind: Lulu). Bár ízig-vérig színpadi színész, számos filmben és tévéjátékban szerepelt. Kellemes hangját, megnyerő egyéniségét kölcsönözte a hazánk tájait bemutató tévés produkciónak, a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatnak (1979), majd folytatásának, az ...és még egymillió lépésnek (1986), sőt ő maga is túrázott a stábbal.
Ismertebb filmjei és tévéjátékai: Fügefalevél, Princ, a katona, Dorottya, Vivát, Benyovszky!, Gyertek el a névnapomra, Hajnali háztetők, Az új földesúr, Honfoglalás, A hídember, Csak szex és más semmi. Évekig szerepelt a kilencvenes évek kultikus magyar teleregényében, a Szomszédokban. Szinkronizálni is gyakran hívták: az ő hangján szólalt meg a Macskafogó szuper egérügynöke, Grabowski, hangja szinte összefonódott Anthony Hopkins filmes jelenlétével (Túlélni Picassót, A vadon foglyai, Szenvedélyek viharában, Hannibal, A vörös sárkány), de többször megszólaltatta Jack Nicholsont, Gene Hackmant és Leslie Nielsent is.
2015-ben feleségével ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték, amikor elesett, eltört a bordája, és légmellet kapott. Tíz nappal később, július 31-én tüdőembóliában hunyt el a Honvéd Kórházban. Művészi munkáját 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művészi, 1987-ben kiváló művészi címmel ismerték el, a Kossuth-díjat 1995-ben vehette át. 2011-ben otthona, Budakalász díszpolgára lett. 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) és a Nemzet Művésze kitüntetésekkel ismerték el munkásságát.
