Székely Gábor: a modernkedő színházcsináló, aki nélkül nem lenne a Katona

1944-ben született Jászberényben. A gimnáziumi érettségi után egy évig az Újpesti Cérnagyárban dolgozott betanított munkásként. 1964-ben felvették a Színművészeti Főiskola rendező szakára, Major Tamás osztályába, ahol 1968-ban végzett. Vizsgarendezése Arthur Miller A bűnbeesés után című drámája volt Szolnokon, ennek alapján szerződtette Berényi Gábor rendezőnek a Szigligeti Színházhoz. 1971-től itt főrendező, 1972 és 1978 között pedig a színház igazgató-főrendezője volt.

A Kaposvárra került főiskolai évfolyamtársával, Zsámbéki Gáborral szinte azonos időben rendezte meg Csehov Sirályát, mindketten ezzel hirdették meg színházi programjukat. A kemény, illúziótlan előadások új korszak kezdetét jelentették, megújították a magyar színházi életet és nyelvezetet. Székely újjászervezte a társulatot, rendezni hívta Gazdag Gyulát, Valló Pétert, Paál Istvánt. Lelkes színészi gárdájával olyan produkciókat mutattak be, amelyek országos hírnevet szereztek a színháznak. Örkény István darabjai kiemelt szerepet kaptak, a Tóték után az ő ösztökélésére készült el a Macskajáték színpadi változata, valamint Shakespeare Athéni Timonja, amelynek a rendező időszerű tartalmat is adott.

Többször hívták Budapestre, Várkonyi Zoltán a Vígszínházba csábította, de nemet mondott. 1978-ban aztán a kulturális vezetés jóváhagyásával őt főrendezőként, Zsámbékit vezető rendezőként kérték fel a Nemzeti Színház megreformálására. A sikeres vidéki színházaknál már bizonyított rendezők néhány színésztársukkal együtt próbálták meghonosítani színházújítói tapasztalataikat, de a „modernkedést” kifogásoló színésznagyságokkal és egy idő után a politika alakítóival is szembekerültek. Állandósultak a konfliktusok, Kornis Mihály Halleluja című darabjának bemutatásával pedig tarthatatlanná vált a helyzetük. Négyévi eredményes munka után, a színházi évad közepén Zsámbékival önként távoztak a Nemzetiből.

Politikai játszmák és alkuk eredményeképpen néhány hónap múlva azonban lehetőséget kaptak egy új önálló társulat, a Katona József Színház megalakítására. 1982-ben Székely Gábor igazgatói, Zsámbéki Gábor művészeti vezetői megbízást kapott, s a Nemzeti társulatának 32 tagja követte őket, köztük Gobbi Hilda és Major Tamás is. A Katonában igazi társulatot teremtettek, modern, színvonalas, izgalmas alkotóműhelyt, világhírű színházat hoztak létre, ahol nem volt kis és nagy szerep, a közös gondolkodás és átütő előadás, az együtt lélegzés volt a fontos. Székely Gábor 1989-ben lemondott az igazgatói posztról, és elhagyta a teátrumot, ennek okáról soha nem beszélt nyilvánosan.

Újabb színházépítési feladatot 1994-ben kapott, amikor az Új Színház élére került. Innen négy év múlva mennie kellett, a fővárosi vezetés leváltotta azzal az indoklással, hogy a színház nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezt követően a rendezést is abbahagyta, és visszavonult a közélettől.

1973-tól tanított színészmesterséget és rendezést a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, későbbi Egyetemen (SZFE). Tanársegéd volt Major Tamás mellett, majd adjunktus, docens, 1991-től egyetemi tanár, 2001 és 2006 között rektor. 2006-tól 2013-ig a Színházrendezői Tanszék vezetőtanára, 2013-tól professor emeritusa volt. Első rendezői osztályát 1990-ben indította, utolsó osztálya 2015-ben végzett. Tanítványai közül sokan lettek a magyar színházi élet meghatározó művészei. Az SZFE modellváltása miatt 2020-ban nyílt levél kíséretében felmondott.

Emlékezetes és nemzetközi hírű rendezései közé tartozik a Woyzeck, a Danton halála, a Három nővér, a Boldogtalanok, a Catullus, illetve a már említett Örkény-művek, a Tóték és a Macskajáték. Többször rendezett külföldön, többek között Prágában, Újvidéken, Helsinkiben és Stuttgartban.

Művészi tevékenysége elismeréséül 1974-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban Érdemes Művész, 1986-ban Kiváló Művész címet kapott. 1988-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1984-ben és 1989-ben megkapta a Színikritikusok Díját, majd 2016-ban a Színházi Kritikusok Céhe neki ítélte az életműdíjat, két évvel később Prima díjas lett.

Lezárt rendezői pályájáról és pedagógusi munkásságáról 2016-ban A második életmű – Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája címmel jelent meg kötet, amely tanítványok, munkatársak és alkotótársak emlékezéseit, elemzéseit tartalmazza. 2022-ben a Katona József Színház negyvenedik születésnapja alkalmából adott Zsámbéki Gáborral és Ascher Tamással közös interjút, amely Egy generációs történet címmel jelent meg.

Fotók: Czimbal Gyula / MTI