capa_robert_585.jpg

Sosem látott Capa-fotók a D-napról a Capa-központban

Robert Capa életművében kiemelt jelentőségű a normandiai partraszállás. A fotográfus az első hullámmal érkezett az Omaha Beachre, ikonikus fényképei, amelyek közül csak néhány maradt fenn, a partraszállás legerőteljesebb vizuális feljegyzései közé tartoznak. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ június 5-én és 6-án tárlatvezetésekkel, soha nem látott fotográfiák bemutatásával emlékezik a partraszállás 80. évfordulójára.

Ötezernél is több hajó és körülbelül tízezer repülő támogatásával, 300 ezer katona partraszállásával nyitották meg a II. világháború újabb európai frontját a szövetséges haderők 1944. június 6-án Normandiában. A D-napon azzal az első partra szálló egységgel érkezett Robert Capa az Omaha Beachre, amelynek veszteségei akár a kilencven százalékot is elérhették. Az itt készült fotósorozatából fennmaradt képek életművének kiemelkedő darabjai.

A világ első állandó Robert Capa-életmű-kiállítása 2023-ban nyílt meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Június 5-én és 6-án a Capa-központ a gyűjteményében lévő összes Normandiában készült fotót folyamatosan vetíti a rendezvénytermében, valamint több, nyilvánosan eddig még nem látható fotográfiát hoznak elő raktárukból és állítanak ki az előtérben. A Robert Capa, a tudósító című állandó kiállításban Bojár Iván András művészettörténész június 5-én, Csizek Gabriella, a Robert Capa-életmű-kiállítás kurátora június 6-án tart tárlatvezetést.

Robert Capa Budapesten született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én, és taposóaknára lépve hunyt el az indokínai háborúban 1954. május 25-én. A nevét a legelsők és a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító maradandót alkotott tragikusan rövid élete során: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel. Ott volt a katonákkal az események közepén, és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját. Erről szól sokat idézett híres mondása is: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”

Egész életében hitt abban, hogy a fotográfia univerzális nyelve képes olyan változásokat előidézni, amitől a világ jobbá válhat. Igazából, ahogy ő fogalmazott, munkanélküli szeretett volna lenni egy háború nélküli világban. Robert Capa máig jelentős hatást gyakorol a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra. Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtottak és nyújtanak inspirációt. A Capa által következetesen képviselt etikai elvek, az erős elhivatottsága azóta is mintául szolgál a fotóriportereknek.

Ez is érdekelheti

Robert Capa, a nyughatatlan humanista, aki saját mítoszt épített

Rettenthetetlen volt, és mindig vállalta a kockázatot, ráadásul a világ első számú háborús fotósának köszönheti a szakma, hogy a fotográfia területére is bevezették a szerzői jogokat.

Átadták a II. BIFF – Budapest International Film Festival díjait

12 ezer néző, 37 film, 60 vetítés a Corvin moziban és különböző budapesti helyszíneken, egy Robby Müller-fotókiállítás a Capa Központban, szakmai beszélgetések az Ingában, hat külföldi vendég és két, koncertekkel egybekötött buli – ezek az október 25. és november 2. között megrendezett II. Budapest International Film Festival jellemző számai.

Tombor Zoltán: Úgy teszem univerzálissá a problémát, hogy a saját kínlódásomat kirakom az asztalra

A nemzetközi hírű divatfotóssal függőségről, sóvárgásról és eksztázisszerű őrületről, a bevándorlólét magányáról, anyai kapcsolódásról és a szépséghez való viszonyunk átalakulásáról beszélgettünk.

Október 22-én történt

„Minden felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az összes tudással... ma is úgy vagyok, ha valamit mondok és elvetik, akkor az nagyon jó, mert lehet, hogy az egy felfedezés, és ha valamit elfogadnak, akkor azon elszomorodok, mert úgy látszik, öregszem, és már semmi újat nem tudok mondani” – fogalmazta az 1986. október 22-én elhunyt Nobel- és Kossuth-díjas orvos, biokémikus, Szent-Györgyi Albert, az egyetlen magyar tudós, aki Magyarországon folytatott kutatásaiért részesült a legrangosabb tudományos elismerésben.