capa_robert_585.jpg

Sosem látott Capa-fotók a D-napról a Capa-központban

Robert Capa életművében kiemelt jelentőségű a normandiai partraszállás. A fotográfus az első hullámmal érkezett az Omaha Beachre, ikonikus fényképei, amelyek közül csak néhány maradt fenn, a partraszállás legerőteljesebb vizuális feljegyzései közé tartoznak. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ június 5-én és 6-án tárlatvezetésekkel, soha nem látott fotográfiák bemutatásával emlékezik a partraszállás 80. évfordulójára.

Ötezernél is több hajó és körülbelül tízezer repülő támogatásával, 300 ezer katona partraszállásával nyitották meg a II. világháború újabb európai frontját a szövetséges haderők 1944. június 6-án Normandiában. A D-napon azzal az első partra szálló egységgel érkezett Robert Capa az Omaha Beachre, amelynek veszteségei akár a kilencven százalékot is elérhették. Az itt készült fotósorozatából fennmaradt képek életművének kiemelkedő darabjai.

A világ első állandó Robert Capa-életmű-kiállítása 2023-ban nyílt meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Június 5-én és 6-án a Capa-központ a gyűjteményében lévő összes Normandiában készült fotót folyamatosan vetíti a rendezvénytermében, valamint több, nyilvánosan eddig még nem látható fotográfiát hoznak elő raktárukból és állítanak ki az előtérben. A Robert Capa, a tudósító című állandó kiállításban Bojár Iván András művészettörténész június 5-én, Csizek Gabriella, a Robert Capa-életmű-kiállítás kurátora június 6-án tart tárlatvezetést.

Robert Capa Budapesten született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én, és taposóaknára lépve hunyt el az indokínai háborúban 1954. május 25-én. A nevét a legelsők és a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító maradandót alkotott tragikusan rövid élete során: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel. Ott volt a katonákkal az események közepén, és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját. Erről szól sokat idézett híres mondása is: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”

Egész életében hitt abban, hogy a fotográfia univerzális nyelve képes olyan változásokat előidézni, amitől a világ jobbá válhat. Igazából, ahogy ő fogalmazott, munkanélküli szeretett volna lenni egy háború nélküli világban. Robert Capa máig jelentős hatást gyakorol a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra. Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtottak és nyújtanak inspirációt. A Capa által következetesen képviselt etikai elvek, az erős elhivatottsága azóta is mintául szolgál a fotóriportereknek.

Ez is érdekelheti

Hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a fotográfia szerepét?

No és a hitelességét és társadalmi hatását? Visszamenőleg még a múltra is hatással lehet? A Capa-központ nyolcadik alkalommal rendezte meg a Capazine workshopot, amelynek központi témája ezúttal az algoritmikus képalkotás volt – különös tekintettel az AI segítségével előállított képekre. A projekt alapítójával, Mucsi Emese kurátorral beszélgettünk.

Találkák, bálok és pletykák a grandhotelben – Amikor a hotel lobbija még a társasági élet centruma volt

A szállodai portások tudták, hogy Ferenc József nem száll liftbe, hogy Hruscsov hányas szobában aludt, és ismerték a hotelekben hemzsegő érdekes figurák történeteit, trükkjeit és vágyait. Képtelenségek és Fortepan-képek a hallból.

Az AI korában a fotóriporteri munkát bemutató intézményeknek fontos feladatuk van

Megnyílt a 44. Magyar Sajtófotó Kiállítás, amely november 8-ig látható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, a nyitóeseményen Kőrösi Orsolya, a központ igazgatója mondott beszédet.

Kezdés sötétedéskor – Nyáresti közösségi szórakozás a csillagos ég alatt

Amint beüt a kőszínházakban a nyári szünet, máris indul a szabadtéri évad. Az archív felvételek monumentális hangversenyek és rögtönzött utcai előadások pillanatait őrzik. És egykori kertmozikét, ahol még intimebbnek ígérkeztek a nyáresték – szép időben, egymáshoz simulva jó filmeket nézni a boldogság egy formája volt. Hogy a technikai hiányosságok miatt közben bosszankodtunk is? Ugyan, ki emlékszik már arra…