Spontán dalömlés a neokegytárgyak között – művészetterápia a Völgyben

Sokoldalú ember vagy, képzőművész, művészetterapeuta és pedagógus is. Minden végzettséged felsoroltam? 

Hivatalosan van egy magyartanári bölcsész végzettségem, és arra épülnek a komplex módszerű művészetterapeuta, szocioterapeuta tevékenységek, és mellé a képzőművészet. Jelenleg egy iskolában is dolgozom, ami áldásos állapot, mert szabadon, művészetterápiás szemléletben oktathatom a gyerekeket. Talán nem is az oktatás a legjobb kifejezés rá, inkább úgy fogalmaznék, hogy különböző művészeti folyamatokban vagyok velük médiatanárként, projektheteken, szakkörökön, amit nagyon szeretek, és remélem, hogy ők is. Emellett képző vagyok A Magyar Művészet és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesületben, ahol művészetterápiás képzés folyik.

Mire alkalmas a művészetterápia?

Szerintem előbb három kifejezést kell rendbe tenni: művészeti nevelés, művészettel nevelés és művészetterápia.

Tedd rendbe!

A művészeti nevelés során megtanítják, hogyan kell rajzolni, gitározni, énekelni stb. Ennek is van terápiás hatása, csodálatos dolgok történnek, amikor valaki megéli az érzéseit az alkotásban. A művészettel nevelés pedig eszközként használja a művészetet, és ezáltal fejleszt képességeket.

Milyen képességeket?

Például érzelmi intelligenciát, közösségi együttműködést. Tulajdonképpen a legegyszerűbben úgy lehet ezt elmondani, hogy segíti a találkozásokat – a művészetben és az életben is.

Nagyon fontos, hogy az ember találkozzon önmagával, másokkal, fogalmakkal, a saját életével a lehető legmélyebb szinten. Ebben is tud segíteni egy művészeti folyamat, 

A harmadik tisztázandó fogalom a művészetterápia. 

Az is egy ernyőfogalom, de annak a lényege, hogy ezen a módon is lehet gyógyítani és fejleszteni a közösségi és egyéni pszichés készségeket.

Mindez miként jelenik meg a Művészetek Völgyében, pontosabban a Tűzoltószertárban? 

A Tűzoltószertár legalább tíz éve szerepel a programban. Nyolc éve én is megkaptam a lehetőséget, hogy ott kiállítsak képzőművészként, ehhez azonnal hozzákapcsoltam a művészetterápiás programokat is, majd az Élő Galéria szókapcsolatot. Művészként alapvetően az érdekel, hogy is vagyunk mi, hogyan létezünk közösségi, illetve interperszonális helyzetekben. Miután művészetterapeuta lettem, rögtön tudtam, hogy ezt tovább lehet vinni workshop vagy performance-ok formájában. Tehát programokat, eseményeket szervezek, amelyekre eljönnek az emberek. Ezt részvételi művészetnek is nevezik.

Mi lesz idén? 

Az idei kiállításom címe: Neokegytárgyak.

Ezt részleteznéd egy picit?

A hagyományos kegytárgy olyan objektum, aminek a segítségével jobban lehetsz, elmélyülhetsz vagy emelkedhetsz, irányba rak.

Még konkrétabban?

Az első ilyen alkotásom egy Jézus-szobor volt, ahol éppen feláll a kanapéról és elindul jót cselekedni. Ez hordozza a kegytárgyak kritériumrendszerét olyan tekintetben, hogy csak Jézus szerepel az alkotáson, de ki is tágítja, hiszen őt nem szokás kanapéval, tréningruhában ábrázolni. Ez egyébként eléggé személyes téma számomra.

Miért? 

Egyidőben nehéznek éreztem a tettek felé vezető utat. Van, aki ezt depressziónak hívja, van, aki egy nehezebb időszaknak, vagy kiégésnek. Engem mindenesetre nagyon zavart, mivel mindig nagyon tevékeny voltam, de átéltem azt, hogy a cselekvés bizony néha nehéz. Magamnak készítettem egy tárgyat, amin azt a pillanatot nagyítottam föl, azt a mozdulatot, amikor elindul felénk. Tehát sokat beszélünk a tettekről, az aktivitásról, produktivitásról, most már a depresszióról, a kiégésről is. De a kettő között mi van? Nekem akkoriban az volt a fontos, hogy hogyan jutok el az egyikből a másikba.

Ez a szobor tehát neokegytárgy? 

Igen, ami egy kicsit el meri hagyni a keresztény kultúrkör kritériumrendszerét, meri leporolni, és meri profánná, hétköznapivá és személyessé tenni. Aztán úgy döntöttem, hogy folytatom ezt a sorozatot.

Hogyan lesz ebből csoportfoglalkozás?

Akár úgy is, hogy a Völgyben eljöhetsz egy olyan workshopra, aminek az a címe, hogy Neokegytárgy magadnak. Ott elmondom, hogy ez nálam hogyan és miből jött, majd felajánlom a jelenlévők számára a lehetőséget arra, hogy végiggondolják, miben lenne leginkább szükségük segítségre jelenleg. Vagy mi az, ami igazán foglalkoztatja őket, miben szeretnének fejlődni, mihez kérnének egy tárgy formájában segítséget a hétköznapokon. Persze a kereteket is elmondom, szóval ez a workshopos fesztiválos módszer, a művészetterápiának egy ága, amit inkább kreatív önismeretnek nevezek, hiszen a művészetterápia egy hosszabb, mélyebb folyamat.

Végiggondolják, megbeszélitek, aztán megcsinálják? 

Igen, tehát elkészítik – jelen esetben agyagból – a saját neokegytárgyukat. 

A Tűzoltószertárban a Völgy mind a tíz napján van program. Mindet te csinálod? 

Nem, ezeknek a programoknak körülbelül az egyharmadát csinálom én, hívok kapcsolódó szakembereket, művészetterapeutákat, coachokat is, illetve vannak állandó programok is. Például férjemmel, Nirnsee Krisztiánnal is van egy visszatérő programunk, az a címe, hogy Spontán dalömlés. Minden évben írunk egy dalt a résztvevőkkel, az aktuális témában. Szinte egy kis összművészeti fesztivál a nagyon belül. 

Milyen vendégek lesznek idén?

Nagyon sokan, például Csepeli György szociálpszichológus professzor, akinek a tanult tehetetlenségről és a társadalmi bizalmatlanságról szóló elméleteit nagyon fontos lenne széles körben megismerni. Ez most egy szórakoztató workshop formájában fog megtörténni. De meghívtam Kapolcs plébánosát, „Sanyi papot” is, aki egy ritka karizmatikus személyiség. Eljön workshopot tartani Babarczy Eszter, Szilágyi Tamás, a Nyílt Osztály pszichológus, Kuizs Lilla képregényrajzoló, JaMese énekesnő, Csonka-van Reijswoud Liberta filozófus, Kékes Réka szomatikus szexológus és még sokan mások. Formátumban is lesznek újítások: Jozifek Zsófia művészetteraputa kolléganőm egy hat napon át tartó Brian élete 2026 című sorozatot tart.

Már akkor így tervezted a völgyi részvételed, amikor először meghívtak kiállítani? 

Amikor nyolc éve elkezdtem a „tűzoltószertárazást”, még azt hittem, hogy ezek csak jópofa workshopok lesznek, amelyek kellemesen kiegészítik a tárlatot.

Vannak visszatérő résztvevők? 

Akadnak visszajárók, de olyan nincs, aki az elsőtől az utolsóig ott ragadna, mert fantasztikus programok vannak a Völgyben, egyébként (szerencsére) más helyszíneken is vannak művészetterápiás foglalkozások. Én a magunkét egy művészetterápiás kísérleti műhelyként értelmezem, illetve a saját autonóm művészetem részeként. Amikor valami aktuálisan foglalkoztat, például egy új technika, azt ott kipróbálom, mert nagyon-nagyon nyitott és csodálatos emberek jönnek. Ezért is fantasztikus hely a Művészetek Völgye.