Novák Péter országjáró körútra indult stábjával, hogy belevesse magát a magyar falvak kalandos életébe. Eközben pedig mindent megtesz, hogy a községek hétköznapjainak részese lehessen: ha kell, a konyhában sürög-forog, termőföldeken dolgozik, szénát terít, de ha kell, hát lelkesen járja a piacot, koccint a helyiek egészségére, belekóstol konyhájuk étkeibe is. A falu bolondja második epizódjában Kiscsősz életét mutatja be, testközelből.
„Bolondulok a faluért” – mondta Novák Péter rendező-koreográfus, és a főváros forgatagából kiszakadva, stábja kíséretében belekóstolt a sokszínű vidéki életbe. Új barátok, új élmények, számtalan tanulság és összességében egy sokak számára élhetőbb, ha úgy tetszik, emberibb élet várta.
A falu bolondja második epizódjában Novák a Veszprém vármegyei Kiscsőszre érkezik. A százfős kis faluban azonnal magával rántják őt a mozgalmas hétköznapok: traktorra pattan, istállót gondoz, válogat a vásári portékák közt, tésztát dagaszt. A teendők között régi barátja, Kovács Norbert Cimbi hagyományőrző néptáncos és polgármester kalauzolta el őt, akivel a sok munka mellett azért jutott idő arra is, hogy belekóstoljanak a helyi ízekbe, hogy tegyenek egy-egy sétát a településen és a természetben, és hogy elbeszélgessenek Kiscsősz fejlődéséről, kulturális életéről. Szóba kerül a helyi kuriózumként álló Pajtafesztivál, a vidéki falvak jövője és mindenekelőtt: a közösségépítés.
„A régi idők focijában mondja Minarik Ede, hogy »Kell egy csapat!«, és tényleg kell! Én sok közösséghez köthetem magam, vagyok itt is, ott is, de valójában, akik úgy igazán az enyémek lennének, olyanok nincsenek. Jó érzés volt, hogy egy kicsit közéjük tartozhattam” – vallotta Novák Péter kiscsőszi kalandjai után.
És vajon mit ajánl a helyi füvesasszony a torokgyulladásra és a sebekre? Milyen veszélyek leselkedtek a múlt században a magyar falvakra, és miből élhetnek meg a kis közösségek tagjai? Kiderül A falu bolondja második epizódjából.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
