Markó-Valentyik Anna bábművész és Markó Róbert író, dramaturg rendező neve pályájuk indulása óta a Vaskakas Bábszínházhoz kötődött. Amikor egy évaddal ezelőtt a szabadúszást választották, Győrt is elhagyták, és Balatonhenyére költöztek. Az alkotással ott sem hagytak fel, de a színházcsinálás mellett a közösségteremtés is fontossá vált számukra.
Hogyan találtatok Balatonhenyére?
Markó Róbert: Hosszú idő óta szemeztünk már a Balaton-felvidékkel, gyakran jártunk ide pihenni, feltöltődni, kikapcsolódni, a Covid első hullámának jó részét pedig Salföldön, egy barátunk házában töltöttük home office-ban. Ez az időszak megerősített minket abban, hogy életvitelszerűen is jólesik itt, ezen a vidéken élnünk. Amikor a szakmai és magánéletünk úgy alakult, hogy eljöttünk Győrből, szerettünk volna mindent magunk mögött hagyni, és az üzemszerű színházcsinálásból is kiszakadni, amennyire lehet – az előzmények miatt kézenfekvőnek tűnt az újratervezéshez a Balaton-felvidéket választani. A balatonhenyei házat, ahol élünk, szinte találomra választottuk: ez volt az első ingatlan, amit megnéztünk a környéken. Mivel első látásra beleszerettünk, nemcsak az első lett, de egyben az egyetlen is.
Mi fogott meg titeket a településben? Hogyan fogadtak benneteket?
Markó-Valentyik Anna: Az idilli természeti környezet, a nyugalom, az elszigeteltség – úgy éreztük, erre van szükségünk, hogy regenerálódjunk, és hogy jól átgondolhassuk, merre indulunk tovább. Balatonhenyének, ahogy a Káli-medence többi településének, két egészen eltérő arca van: tavasztól őszig sorjáznak a kulturális programok, sok a nyaraló, a turista, pezseg az élet, ősztől tavaszig viszont a hétköznapokra szinte kiürülnek a falvak. Furcsa módon mi magunk mégis inkább a turistamentes időszakban tudtunk jobban beilleszkedni a közösségbe. Már számontartanak minket – még ha egy kicsit furcsán néznek is ránk, a „színdarabozókra”.
A KL Színház hogyan talált itt helyet, inspirációt az alkotásra?
MVA: Elsősorban, ahogy említettük, nem dolgozni, hanem feltöltődni és újratervezni érkeztünk – ebből az állapotból az mozdított ki minket, hogy egy barátunk felhívta a figyelmünket a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa program egyik pályázatára. A Pajta Program lényege, hogy a településen már elérhető közösségi tereket töltse fel kulturális tartalommal annak érdekében, hogy megújítsa a falvakban elérhető kulturális kínálatot, miközben a helyi közösség igényeire és szükségleteire épít, és a helyi közösséget az alkalomszerű kultúrafogyasztáson túl is aktivitásra ösztönzi. Balatonhenyén történetesen áll egy szinte kihasználatlan, de gyönyörűen felújított régi iskolaépület. Az önkormányzatot azzal az ötlettel kerestük meg, hogy mit szólnának hozzá, ha létrehoznánk egy alapvetően a bábművészet köré épülő programsorozatot. Nyitott kapukat döngettünk – így született meg 2023 tavaszán a KáLi Kultúrpajta.
Milyen eseményeket rendeztetek eddig?
MR: A balatonhenyei pajta működése három pilléren nyugszik. Az első pillér a professzionális – ebben az évben független – bábszínházak bemutatkozását jelenti Balatonhenyén. Fontosnak érezzük, hogy a helyi közönség minél átfogóbb képet kaphasson a magyar bábszínházi szcénáról, megismerhesse a kortárs bábszínház legfőbb irányvonalait, színvonalas programkínálatot kapjon a nyári turisztikai szezonban és azon túl is. Ennek érdekében júniustól novemberig minden hónap második szombatján egy családi közönségnek szóló és egy felnőtteknek szóló bábszínházi előadást mutatunk be a balatonhenyei pajtában, decemberben pedig minden szombatra egy-egy, a magyar néphagyományt újraértelmező betlehemes játékot hívtunk meg, a lehető legátfogóbb képet adva e csodás tradíció kortárs továbbéléséről.
A második pillér címe: Gyertek át! – henyei találkozások. Ezek az alkalmak tulajdonképpen interaktív beszélgetések olyan előadó- és alkotóművész kollégákkal, akik valamilyen módon kötődnek a Bakony-Balaton régióhoz. Vendégünk volt és lesz Szálinger Balázs író, Bartal Kiss Rita látványtervező, Szegedi Katalin illusztrátor vagy Boldizsár Ildikó író, néprajzkutató, meseterapeuta. Szeretnénk megmutatni, mivel is foglalkoznak, hogyan is gondolkoznak ezek az emberek, miközben arra törekszünk, hogy a résztvevők ne csupán passzív közönségként, de aktív alkotóként jelenjenek meg.
A harmadik pillér egy közösségi színházi előadás létrehozása Balatonhenye község lakóival. A cél a közép-dunántúli régió gyűjtései alapján egy bábtáncoltató betlehemes előadás létrehozása, amelyet advent első vasárnapján, a közös balatonhenyei gyertyagyújtás keretében mutatunk be. A létrehozás folyamata, vagyis a tulajdonképpeni próbaidőszak teljesen nyilvános, és a közösség végez minden munkát a szövegkönyv megalkotásától a tervezésen át a kivitelezésen keresztül egészen az előadói feladatokig.
Mi a tapasztalatotok, milyenek a visszajelzések? Kik voltak a közönség soraiban, meddig terjedt a híretek?
MVA: Nem várt érdeklődés kíséri a programokat – amikor egy mindösszesen 138 lakosú községben 150-en vesznek részt egy bábszínházi előadáson, az komoly sikernek tűnik. Persze nem minden néző henyei, voltak már vendégeink Budapestről, Győrből, Zircről, illetve természetesen a Balatonhenye környéki falvak lakói közül is.
A Színházi Olimpiához kapcsolódott a Bábművészeti Világtalálkozó, amelynek egy különleges közösségi eseménye zajlott itt. Hogyan született A szőlővirág ünnepének ötlete, és hogyan valósult meg?
MR: A Magyar Bábművészek Szövetsége a független bábszínházi társulatok számára hirdetett egy pályázatot Zsinórok nélkül címmel, amelyre térspecifikus közösségi színházi eseményekkel lehetett jelentkezni. A hottói Magamura Alkotóműhellyel, azaz Boráros Miladával és Szilárddal közösen találtuk ki A szőlővirág ünnepe című programot, amelynek műfaji megjelölése „egyszeri és megismételhetetlen, a természet és a szőlőművelő ember kapcsolatát ünneplő, szakrális és profán gesztusokban bővelkedő, bábjátékkal tarkított körmenet” lett. Az előkészítő periódust követően a meghívott hazai, cseh és szlovén kutatókkal, művészekkel együtt egyhetes műhelymunka keretében hoztunk létre egy óriásbábos felvonulást, amelyben a határkerülés néphagyományát gondoltuk újra. A stábban volt néprajzkutató, látványtervező, dramaturg, rendező, színész, animációs filmes, színháztörténész, de mindenki minden részfeladatban szerepet vállalt. (A teljes munkafolyamatot itt dokumentálták – a szerk.) Valójában ez a körmenet lett a KáLi Kultúrpajta nyitóeseménye.
MVA: Rendkívül inspiráló volt az alkotómunka – és mivel helyben, Balatonhenyén, a helyiek segítségével, az ő történeteiket is felhasználva hoztuk létre az előadást, tulajdonképpen mi magunk is ezzel a programmal érkeztünk meg igazán a falu közösségébe. A felvonulás végén elültettünk egy szőlőtőkét a községházával szemben. Hatalmas öröm látni, hogy a növény töve sosem száraz: mindig megöntözi(k) valaki(k). Jól is érzi magát, szépen növekszik. Ez azért szimbolikus. Reméljük.
El lehet-e választani azt, ahogyan ti személyesen, a KL Színház pedig intézményesen integrálódott a település életébe?
MVA: Ilyen kicsi közösségben az intézményes integráció tulajdonképpen értelmezhetetlen. A személyünkhöz kötik a programokat és a KáLi Kultúrpajtát, mi lettünk a falu bábosai. Mintha a nemzeti színészei lennénk, csak kicsiben – de nekünk legalább akkora dolog!
Mi várható a következő hónapokban a KáLi Kultúrpajtában, és mire készül a KL Színház?
MR: A Kultúrpajtában folytatjuk az előadás-sorozatokat és készülünk a szeptember 9-i szüreti felvonulásra, vendégünk lesz a következő hónapokban többek között Pályi János, Fabók Mancsi Bábszínháza, a Ziránó Színház, a Magamura Alkotóműhely, illetve elkezdtük a 2024-es év előkészítését, amikor a függetlenek után az intézményes bábszínházak előadásait szeretnénk vendégül látni.
A KL Színházzal ebben az évadban kilépünk a családi bábszínházi keretből, és alkotóközösségként, ha úgy tetszik, minitársulatként folytatjuk, kiegészülve Bora Leventével, Czéh Dániellel és Horváth Márkkal, valamint több vendégművésszel. Öt bemutatót tervezünk a 2023/2024-es évadban. Az első premier a Malac és Liba című előadás lesz, Tóth Krisztina meséit Cseri Hanna állítja színpadra Bartal Kiss Rita bábjaival, a színpadon Berta Csongort és Czéh Dánielt láthatja a közönség. Boráros Szilárd álmodja marionettszínpadra A halász meg a nagyravágyó felesége című népmesét, Horváth Márk számára pedig A kőlevesből készül monodráma. Czéh Dániel a nagysikerű, díjnyertes A kisgömböc után ezúttal Patkó Bandi, a somogyi betyár kalandjait meséli el Schneider Jankó rendezésében, a Népek karácsonya munkacímű koncertszínházi produkcióban pedig társulatunk tagjai mellett Szakál Tamás, a Canarro zenekar vezetője is látható és hallható lesz.
Nyitókép: Markó-Valentyik Anna és Markó Róbert. Fotó: Toroczkai Csaba
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
