Mi indította el az Eleven Költők Társaságát (EKT), mi volt az a pillanat, vers, dal vagy élmény, amikor megszületett?

Nem konkrét pillanat, inkább egy folyamat volt. Bizonyos események és impulzusok ebbe az irányba tereltek minket.

Szentmártoni János, Gréger Zsolt és jómagam annak idején egy középiskolába jártunk. Mindhárman nagy kultúrarajongók voltunk, és az iskola elvégzése után János a költészet irányába indult, Zsolt mindenféle dologba belekóstolt, ebben volt zene, webdizájn, grafika, színházi producerkedés, én pedig színházi és zenei téren szereztem tapasztalatokat. Egy időszakban Zsolt és János a maguk örömére dalokat kezdtek írni, alapvetően János verseiből kiindulva. Ebből egy amatőr zenekar is született. Néhány évvel ezután keresett meg Zsolt, hogy nem volna-e kedvem hangszerelési és zenei produceri ötletekkel továbbfejleszteni a repertoárt.

Az együtt gondolkodás ekkor indult el, születtek is négy dalból általam újragondolt verziók, de ezek még az eredeti zenekar (Furcsa Vendég) alapvetően rockos felállása szerint lettek hangszerelve. Aztán valamikor 2016 körül merült fel, hogy megpróbálkozhatnánk más költők verseinek feldolgozásával is, ráadásul egy teljesen újszerű zenei megközelítés mentén, s adott esetben új zenekari felállással.

A lényeg, hogy az elektronikus és az akusztikus hangzáslehetőségeket, valamint ezek különböző keveredéseit igyekszünk az adott vers hangulati és tartalmi elemei fölerősítésének vagy akár kifejeződésének a szolgálatába állítani. Így született meg a koncepció, és ugyanebben az időben csatlakozott hozzánk Kohánszky Roy énekesként, aki maga is jó dalszerző, és a továbbiakban már ő is egyre jobban belefolyt a kreatív munkába. Ekkor már csak a névadás volt hátra. Az volt az elképzelés, hogy próbáljunk olyan nevet adni, amely magában foglalja és valamennyire definiálja is az elképzelést. Így született meg az Eleven Költők Társasága (gyerekkorunk kultfilmjének címét véve alapul). Azóta (először csak az élő fellépésekhez) csatlakozott hozzánk Máté Szabolcs is, aki közben apránként szintén tagja lett a társaságnak, ráadásul egyre több irányban aktív, kreatív résztvevőként.

Keleti András

Inkább „nyitott zenei-irodalmi műhely”, mintsem zenekar – áll a bemutatkozásban. Mit takar ez? Miként tekintenek magukra?

A kérdésben említett tevékenységi kategória valójában már (szintén) következett a fentebb taglalt előtörténetből. Arról van szó tehát, hogy annak a bizonyos közös gondolkodásnak a kezdete nem egy újabb zenekar megalakulása körül forgott, hanem egy újfajta megközelítéseket alkalmazó, mai költőket feldolgozó és ideális esetben népszerűsítő vagy reflektorfénybe helyező módszer és projekt kidolgozása körül. Már a név megszületésénél is éreztünk valami ilyesmit. Én például konkrétan úgy gondoltam erre, hogy a már sikeresen feldolgozott költők is tagjai lesznek majd ennek a bizonyos társaságnak, ahogy mindenki, aki bármilyen módon hozzájárul a tevékenységhez.

Azt viszont még ekkor sem gondoltam, hogy ez a költői gondolkodású alkotócsoport milyen sokféle művészeti ágat fog felhasználni munkája során. Az összművészeti hozzáállás mindezeken kívül abból is következett, hogy ennek a történetnek az elindítói, vagyis János, Zsolt és jómagam eddigi munkásságában már az első pillanatban kirajzolódni látszott valamiféle vers – zene – kép háromszög, aszerint, hogy kinek melyek a fő kompetenciái és affinitásai.

János a versek kiválasztásában, azok zenéhez igazítási folyamatában, végső soron a felhasználandó költői szöveg kialakításában kapta meg a végső döntés jogát vagy inkább lehetőségét, én elsősorban a már említett új zenei nyelvezet megformálásának lettem a felelőse mint zenei producer, hangszerelő, míg Zsolt az egész projektnek lett a vezető producere, arculattervezője és szervezőmotorja.

Maga a koncepció pedig nem lett volna teljes, ha a megfelelő pillanatban nem lép a képbe régi közös barátunk, Kohánszky Roy, aki karakteres énekesként és előadóként a legmegfelelőbbnek bizonyult arra, hogy a projekt arca és frontembere legyen.

A Petőfi Kulturális Ügynökség KMI 12 programjának részeként klipek is készültek. Hogyan indult és zajlott ez a közös munka?

Igen, ahogy említettem, már a kezdetben jelen volt egyfajta összművészetre is törekvő hozzáállás, bár első lépéseinkben még főleg a zenei világ kialakításán volt a hangsúly. Azt igen hamar érzékeltük, hogy szerencsésebb volna, ha az elkészülő dalok előbb-utóbb valamilyen videós tartalommal megtámogatva jelennének meg az online felületeken.

Aztán a Covid hirtelen a már készülő vagy épp elkészült dalok tervezett élőzenés bemutatkozása helyett csak videós formátumok megalkotására adott módot. Ekkor már a KMI 12 első szériája költőinek verseivel dolgoztunk, és tudtuk, hogy ez a lendület elveszne, ha nem tudnánk élni ezzel az új helyzettel. Szerencsére Zsoltnak és nekem is voltak ilyen jellegű ambícióink. Én elvétve részt is vettem már videós, filmes produkciókban, sőt néhány videóklipet magam is rendeztem vagy társrendeztem korábban. Így belevetettük magunkat a munkába. Később ebben is elindult egy fejlődés, és tovább bővült a műhely személyi összetétele például operatőrrel, színészekkel, filmes-videós kollégákkal.

Az pedig, hogy ez az egyébként rendkívül idő- és energiaigényes mozgóképes vállalásunk mennyire nem volt hiábavaló lépés a részünkről, eddig a leginkább abból derült ki számunkra, hogy tavaly a Bujtor István Filmfesztiválra benevezett videóink közül kettőre különdíjat kaptunk, és nem sokkal később elhoztuk Kaposvárról a Kaleidoszkóp nemzetközi versfesztivál versfilm kategóriájának fődíját is. Érdekességként hozzátenném, hogy ezek az alkotások még mind telefonos felvételekből készültek.

A költőkkel egyeztetve készülnek a dalok? Mennyit formálódnak, mire elérik a kész állapotot?

Ez teljesen változó, és sokszor menet közben derül ki, hogy a vers eredeti írott formájához a zene kedvéért hozzá kell-e nyúlnunk. Van, hogy csak annyi történik, hogy a vers egy valamekkora szakaszát kijelöljük refrénnek, amely többször megismétlődik a dalban.

Lényegesebb változtatások esetén általában bevonjuk a költőt. Ilyenkor János közvetít. Ahogy mondtam, a szöveg végső formájának ő az első számú felelőse. Van, hogy maga javasol megoldást, van, hogy a költő. Ilyenkor némi közös töprengés, néhány üzenetváltás után mindig kialakul a legfrappánsabb megoldás, ami – ahogy mi, zenészek szoktuk mondani – jól gurul a zenével. Ebben a társaságban az is klappol, hogy bárki javasolhat megoldást bármilyen témában, mert úgyis van valaki, aki a végén meghozza a legoptimálisabb döntést.

Eleven Költők Társasága

Mi alapján választják ki a megzenésítendő verseket?

Alapvetően a megzenésíthetőség ritmikai és formai lehetősége az első szűk keresztmetszet egy adott vers szövegében, azonban nálunk nem csak a klasszikusan szabályos, dalszerű formák jöhetnek számításba. A kortárs költők egy része kifejezetten szabadabb formájú versekben fejezi ki magát. Mivel nem akarjuk, hogy ez gátat szabjon bizonyos – egyébként kiváló – alkotókkal való foglalkozásunknak, ezért keressük is az érdekes zeneiséget ígérő belső ritmusokat vagy belső, szinte észrevehetetlen rímpárokat, ritmusismétlődéseket az izgalmas, kötetlenebb formájú költeményekben is. Az így születő dalok érdekes változatosságot adnak a repertoárnak.

Ezenkívül fontos még számunkra a vers atmoszférájában, hangulatában, képi textúrájában rejlő potenciál is, tehát azok az elemek, amelyek a ziccereket adják a már korábban is említett stílus és módszer megvillantásához. Az egyik legegyszerűbb példa erre a „vonatmotívum”, amely például két ilyen tematikájú versnek a hangszerelésében is fontos szerepet kapott.  

A vizualitás is meghatározó a klipeknél. Hogyan alakul ki egy adott versklip látványvilága?

Ötletbörzék visznek közelebb egy adott dal képi kiegészülésének víziójához. Amikor egy ilyen elképzelés egyre erősebben körvonalazódik, akkor kiosztjuk a szükséges stáb- és gyártási feladatokat és szerepeket. Van olyan eset, hogy csak egyikünk, szinte egyedül, saját telefonnal forgatva, speciális utómunkával, effektezéssel, vágással végigvisz egy koncepciót, és olyan is van, amikor több külső embert kérünk fel, és esetleg komoly stábot mozgatunk meg operatőrrel, szereplőkkel, bérelt eszközökkel. Néha pedig élünk a manapság a zenei világban gyakran alkalmazott szövegklipek egyszerűségükben hatásos, sok esetben kifejezetten jól működő világának lehetőségeivel is. Koncepciónk szövegcentrikusságához ez utóbbi videóműfaj igen jól passzol.

Alapvetően a vers sajátosságai döntik el, hogy egy-egy esetben konkrétan melyik úton induljunk el. Egyébként ez az alapelv, mármint hogy az adott versnek rendeljük alá az aktivitás formáját és tartalmát, a zenében mindenképpen, de talán az egész működésünkben is az egyik, ha nem a legfontosabb alapkő. Egy kicsit úgy viszonyulunk a vershez, mint ahogy a színház a drámai szöveghez vagy a film a forgatókönyvhöz.

Na és nyilván valamiféle költségvetési észszerűség is döntő szerepet játszhat, amikor néhány egyszerűen kivitelezhető produktummal úgymond „összespóroljuk” egy vagy két további, komplexebb, filmszerűbb ötletünk kivitelezését.

Hogyan fogalmazná meg az EKT misszióját?

Megint csak visszautalnék egy már korábban említett gondolatra. Tehát a kortárs költészet helyzetbe hozása, fókuszba helyezése a lényeg, egy igényes popzenei és multimédiás márka, egy egyedi produkció működtetésével és folyamatos fejlesztésével. Szeretnénk idővel minél erősebben jelen lenni a kulturális köztudatban. A kommersz tömegkultúrán felülemelkedve, de a popkultúra és a magas művészet világa között mégis valamiféle hidat képezve.

Alapvetően javarészt popzenét fogyasztó embereket, amennyire lehetséges, a versolvasás megkedvelése felé terelgetni…

Nyáron itt-ott személyesen is el lehet csípni a formációt. Mik lesznek ezek az események, hogyan készülnek a nyárra?

Az eddigi két KMI 12-évad anyagából szerkesztett élő zenefolyamként adjuk elő a koncertműsort, izgalmas zenei átmenetekkel és színes háttérinformációkkal, továbbá a versek tematikáját vagy alaphangulatát megvilágító rövid konferanszokkal.

Július 14-én a Gombaszögi Nyári Táborban kezdjük meg a koncertek sorát. Előtte szeretnénk publikálni az idei KMI 12 széria első dalát és klipjét, Lőrincz P. Gabriella Szürke című versét. A klipben Láng Viktória jazztánc-világbajnok szerepel. A koreográfiát Bedő-Török Eszter készítette. De folyamatosan készül a többi klip is, június, július folyamán forgatjuk például Vörös Istvánét és Kopriva Nikolettét.

A jelenlegi meghívások alapján fellépünk továbbá a Művészetek Völgyében a kapolcsi Petőfi udvarban július 26-án, valamint Nagykanizsán július 28-án a Petőfi-klubok keretében, a Szatmári Magyar Napokon augusztus 18-án és a Tokaji Írótáborban augusztus 24-én.

Mindezen túl az év végéig szeretnénk a projekt előtörténetében említett Gréger–Szentmártoni-dalok, vagyis a János verseiből született darabok EKT-hangzásvilághoz véglegesített verzióját is megszülni, majd idővel beemelni a koncertrepertoárba is.

Fotó: Onda Péter