Széchenyi Pisti, Deák Ferkó és a többiek – A reformkori nagyok is kicsik voltak egykor

A reformkori hősöket gyermekkori alakjukban ábrázoló honlap, mobiltelefonos alkalmazás és animációs kisfilmek igyekeznek történelmünk meghatározó alakjait a legkisebbeknek is emészthető formában láttatni.

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a gyerekek és szülők részéről?

Sok dicséretet kapunk hál’Istennek. Hallottunk olyat, hogy ezek a videók lettek az esténként engedélyezett mesék. Vannak, akik azt mondták, hogy még kisebb gyerekeik is ámulattal nézik a videókat. Az egyik történész apuka, miután megnézte a videókat, azt mondta: nagyon jó megközelítés a reformkori hőseink emberi oldalát bemutatni a gyerekeknek, így azonnal megszeretik, azonosulni tudnak velük, akár példaképet is választanak maguknak közülük. Nem is reméltük, hogy ez ilyen hamar megtörténik… Ez volt a célunk.

Van hír arról, hogy pedagógusok oktatási segédanyagként használják, becsatornázzák a tantervbe a programot?

Igen, több helyről hallottuk már, hogy órán a videókat megnézték a gyerekek, és ezekről beszélgettek utána a tanárral. Sőt, a napokban lezajlott az első reformkor nagyjai online sulikupa. Szente Vajk vezette a műsort, több ezer diák versenyzett egyszerre. A győztesek reformkori osztálykirándulást nyernek Budapesten.

Hogyan született az animáció látványvilága és dramaturgiája? Volt a látványterveknek valamilyen ihletadó előképe (engem a figurák mozgása sokszor a marionettekére emlékeztet)? Hogyan születtek a forgatókönyvek?

A látványvilágnál a legfontosabb a szerethetőség volt. Illetve Kajlánál már megszokhattuk, hogy a fontos részletek – nevezetességek, épületek –, bár mesevilágba vannak helyezve, mégis beazonosíthatóak. A dramaturgia nagyon kényes téma. Rengeteg ötletelés és írás van mögötte. A hősök történeteit keretben meséljük el. Az adott hős életének egyik csúcspontját választjuk ki, innen indulunk egy narrált visszaemlékezéssel. Aztán belecsöppenünk egy színpadi műbe, ahol már a főhős gyermekkori énje és társai játsszák el az eseményeket. Végül újra visszatérünk a főhős zárógondolatához. Reformkori színpadtechnikát alkalmazunk az animációban, ez rettenetesen izgalmas játék!

Az eredmény: a gyerekek úgy ismerik meg legnagyobb történelmi alakjainkat, mint gyermekeket, akik mesélnek nekik felnőtt korukról. Ezeket a történeteket a gyerekek nem mint tananyagot memorizálják, hanem kedves emlékként egy életre megjegyzik és szívükbe zárják. Nem túlzás kijelenteni, hogy ezekkel a kisfilmekkel megszerettetjük nemzetünk legnagyobbjait a gyerekekkel. Ennél többet nem is lehet elérni, innen már csak egy lépés, hogy példaképeket válasszanak maguknak, és hozzájuk hasonló tetteket akarjanak végbevinni felnőtt korukban.

Tervezik esetleg több történelmi korszak hasonló földolgozását, mondjuk Árpád-házi királyokkal vagy magyar szentekkel?

Érdekes, hogy pont őket hozta fel példának. Igen, szeretnénk majd további korokat, személyeket is bemutatni, és mivel elsődleges célunk, hogy példaértékű, valódi hősöket ismerjenek meg a gyerekek, így a magyar szentek feldolgozása nagy álmunk. Reméljük, valóra válik.

Apaként tudom, hogy ha gyermekben kíváncsiság ébred, akkor – szerencsére – újabb és újabb kérdései lesznek. A reformkor nagyjairól szóló kis videóanimációk után biztosan többen kérdezik majd: és mi lett velük utána? Mert a hősi tettek után jön a hősi vagy tragikus vég. Hogyan volna érdemes mesélnünk a gyerekeknek Petőfi haláláról, Széchenyi öngyilkosságáról vagy Szendrey Júlia Petőfi halálát követő, szenvedéssel teli sorsáról?

A halál és a szenvedés a földi életünk része, sajnos ezt olykor a gyerekeknek is meg kell tapasztalniuk. A programban nem kerüljük a hősök tragédiáit, de nem is az a célunk, hogy mindenre kiterjedő tudást adjunk. A befogadhatóság érdekében a videókban csak néhány eseményt tudunk bemutatni a hős életének jó és rossz történései közül. A lényeg, hogy valamelyest betekintést nyerjenek a karakter személyiségébe és kiemelkedő tetteibe. Van, ahol elengedhetetlen ehhez egy tragédia bemutatása, mint például Batthyány Lajos miniszterelnök igazságtalan kivégzése, vagy Brunszvik Teréz édesapjának elvesztése, Görgei Artúr megbélyegzése. Ám pusztán azért, hogy történelmileg korrektek legyünk, nem terheljük a gyerekek lelkét az öngyilkossággal és más szomorú tényekkel. Bizonyos dolgokról még korai nekik beszélni, ezért nem tesszük.

J. K.