Mindegyik zarándokhely egyedi vonzerővel rendelkezett. Ugyanakkor komoly különbségek mutathatók ki a kegyhelyek jelentősége között. A középkori kánonjogászok a zarándoklatokat két csoportra osztották: nagyobbakra és kisebbekre. Az előbbiekbe Jeruzsálemet, Rómát és Santiago de Compostelát sorolták, az utóbbiakba minden más egyéb tartozott. De itt sem szabad jelentéktelen helyekre gondolnunk, mivel ezek között olyanokat találunk, mint Aachen, Bari, Mont-Saint-Michel. A kisebb zarándoklatokat a kutatás további három csoportra bontotta. Az egyiket a helyi jelentőségű, a másodikat egy nagyobb régió lakosai által ismert kegyhelyek alkotják, míg a harmadikba a több ország lakosait vonzó, akár interregionálisnak is mondható célállomások sorolhatók.
A kegyhelyeken a szentek ereklyéit keresték fel a zarándokok. Az ereklye fogalma igen összetett. Egyrészt a halott tetemét, csontját, vérét értették alatta (elsődleges ereklyék), másrészt minden olyan tárgyat is tiszteltek, amelyekkel a szent az élete során kapcsolatba került (másodlagos ereklyék). Ez utóbbi lehetett használati tárgy, ruha, a mártíromság eszköze, sír, koporsó. A kereszténységben kezdettől fogva létezett a vértanúk ereklyekultusza, mivel a mártírok haláluk után azonnal elnyerik az üdvösséget, így közbenjárhatnak Istennél.
Jeruzsálem és a Szentföld kiemelkedő szerepe önmagáért beszél. A területen kezdte működését Jézus Krisztus, a város látta a Megváltó kínszenvedését és halálát, a kereszténység gyökerei ide nyúlnak vissza. A régiót egészen a 11. századig békésen látogathatták a zarándokok. Ekkor azonban a Közel-Keleten kedvezőtlen változások következtek be, Palesztinát elfoglalták a szeldzsuk-törökök. Ők már nem nézték jó szemmel az európaiak zarándokútjait, a peregrinusok folyamatos zaklatásnak lettek kitéve. Továbbá a terület állandó háborús tűzfészekké vált a szeldzsukok és fatimidák állandó harcainak következtében. A zarándokutak történetében II. Orbán pápa 1095-ös, a clermonti zsinaton megtartott beszéde jelentős fordulatot hozott. A pápa kihirdette, hogy a keresztes hadjáratban való részvétel minden bűnbánatot pótol. Ezzel a lépéssel kezdődtek a két évszázadon át tartó harci cselekmények, amelyeknek részletes ismertetése már messze vezetné az olvasót. A kezdeti sikerek (Jeruzsálem elfoglalása, a közel-keleti keresztes államok megalapítása) után fokozatos hanyatlás következett be, ami a 13. század végi teljes kiszoruláshoz vezetett.
Róma városa Szent Péter és Pál ereklyéi miatt volt népszerű a zarándokok körében. Minden katolikusnak maradandó élményt jelentett, amikor a kereszténység egyik legfőbb központjába eljutott. VIII. Bonifác pápa remekül ismerte fel az ebben rejlő lehetőségeket. Tíz évvel a Szentföld végleges elvesztése után, 1300. február 22-én bullát bocsátott ki, amelyben teljes bűnbocsánatot hirdetett mindenkinek, akik az ún. szentévben felkeresik az "Örök Város" kegyhelyeit. A látogatók tömege óriási volt, így az eredetileg százévenként tervezett szentévek intervallumát ötven évre szállították le. 1473-ban pedig IV. Sixtus megerősítette II. Pál pápa azon rendelkezését, mely szerint minden huszonötödik év szentév legyen. A zarándoklat során hét templomot kellett végiglátogatni, lehetőleg egy nap alatt. A szent kapu 1500-ban történő megnyitása VI. Sándor pápa nevéhez fűződik.
A harmadik legfontosabb zarándokhely a spanyolországi Santiago de Compostela, a nyugati kereszténység egyik legismertebb kegyhelye. A hagyomány szerint itt találhatók idősebb Szent Jakab apostol ereklyéi, illetve sírja. A szenthez kapcsolódó legenda magyarázatot ad a név keletkezésére is, ezen a helyen egy csillag jelezte a földi maradványokat (Campus stellae), amelyet a 9. század elején találtak meg. A sír fölé 829 körül templomot és kolostort emeltek. A jelenleg is álló katedrális 1078-1122 között épült, s a 16-18. században alakították át barokk formájúra. Szent Jakabot a spanyolok nemzeti védőszentjükké választották, aki nagyon sokszor segítette ki őket a mórok elleni küzdelemben. A kultuszhelyhez Európa minden részéből érkeztek ide hívek, akik zarándokkagylóval bizonyították jelenlétüket. A helyszínt több útvonalon (Via, illetve Camino) lehetett megközelíteni: Toulouse-ból, Le Puy-ből, Limoges-ból, vagy Tours-ból.
Szent Jakab kegyhelye felé
A "kisebb" zarándokhelyek közül is érdemes néhányat kiemelnünk. A dél-itáliai Bariban Szent Miklós püspök ereklyéit őrizték. Ezeket a szeldzsuk törökök előretörése miatt hozták el Kis-Ázsiából. A templom 1087-1139 között épült. A település volt a Szentföldre irányuló keresztes hadjáratok egyik jelentős gyülekezőhelye, továbbá a kereskedelem miatt is sokan fordultak meg itt. Loreto hírét Szűz Mária názáreti lakóházának köszönhette. A hagyomány szerint Szent Ilona császárné (aki Jézus keresztjét is megtalálta) hatalmas templomot épített föléje, ezt azonban a szeldzsukok lerombolták. A Szent Háznak azonban nem esett bántódása, mivel azt angyalok emelték fel, és a dalmáciai Tersatto városában helyezték el. Azonban az itteniek elbizakodottsága miatt az angyalok tovább vitték, és 1294-ben letették jelenlegi helyére, egy babérfa ligetbe. Innen származik a név is: Lauretum (Loreto).
El Camino - Az út. Magyar-német dokumentumfilm, 2. rész, 28 perc
Vetítik: m1, november 20. Vasárnap, 11:30
