Az Orszáczky-díjat az Insomnia című szerzeményeddel nyerted. Miért különleges ez a dal?
Ez a szerzeményem a Without Dimensions című legutóbbi albumomon jelent meg. Klasszikus zenei ihletettségű, összetett kompozíció, amivel az volt a célom, hogy minél inkább integráljam az improvizációt a megírt zenei kontextusba, és minden zenekari tag kapjon egy kis rivaldafényt, szólót. Ezen a lemezemen nincs szöveg, a dalcímek többnyire csak asszociációk. A jazzben gyakori, hogy az énekesek hangszerként használják a hangjukat; hangszerutánzó, ritmikus szótagokat énekelnek. Ez a kortárs modern jazzben is jelen van: gyakran a témák is szöveg nélkül szólalnak meg. Az, hogy szöveg nélkül fejezem ki magam, izgalmas új terep a számomra. Az Insomnia című szerzeményem akkor született, amikor a kisfiam még nagyon kicsi volt, és rettenetesen rosszul aludtunk. Amikor megláttam a Magyar Zeneszerzők Egyesületének felhívását, úgy gondoltam, hogy talán olyan mű, amit érdemes elküldenem nekik. Nagy öröm volt számomra, hogy megnyertem a díjat, mert komoly szakmai szervezettől kaptam elismerést zeneszerzőként. Ez nagyon sokat jelentett.
Hol tartasz a Bartók Mikrokozmosz-átirattal? Miért van rá szükség, hogy ezt a művet énekesek is elő tudják adni?
A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanítok jazzéneket és jazzvokált. Nagyon erős az elméleti anyag, sok skálát gyakorlunk, ami önmagában elég száraz. Mindig érdekelt, hogyan tudnám ezt zenévé tenni, hogy az elméleti tananyagot is zeneként lehessen gyakorolni. A Bartók Mikrokozmosz-kötet zongoradarabjai tele vannak olyan zenei részletekkel, amikkel ezeket a skálákat jól lehet gyakorolni. Először magamon, aztán a növendékeimen kezdtem kipróbálni, hogyan működnek ezek a Mikrokozmosz-átiratokból készített vokális gyakorlatok. Aztán pályáztam az MMA ösztöndíjprogramjára, és elnyertem. Három éven keresztül ezeken a feladatokon dolgoztam. Mostanra húsz példából álló gyakorlatsor állt össze. Ezekből átiratokat készítettem, amelyek a Without Dimensions című albumunkon el is hangzanak.
Zeneszerzést is tanultál?
Nem tanultam zeneszerzést, de a zenekar megalakulásától kezdve fontos volt számomra, hogy saját kompozíciókkal is kísérletezzem.
Miként alkotsz, mi inspirál?
Az ötletek a zongora mellett születnek. Sokszor nagyon konkrét inspirációm van, ami zenei és más művészeti ágból származó vagy a saját életemből jövő érzelmi élmény egyaránt lehet. Ezek hangzást inspirálhatnak, amelyből a zene elindul. Nálam általában úgy működik, hogy előbb van az érzelmi, gondolati indíttatás, amelyet aztán megpróbálok hangzásban leképezni, felidézni. Ennek alapján
zenei folyamat indul el, ami önállóan burjánzani kezd, mint egy futónövény.
Nagyon szeretem az organikus zenéket; azt a folyamatot, amikor az egyik hangzás jön a másikból, és nem séma, előre kigondolt forma alakítja a zenét, hanem természetesen alakul és épül tovább. Ezek a zenék fognak meg leginkább, és ilyeneket próbálok alkotni-játszani én is.
Hogyan lettél a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja?
A szövetség tisztújító gyűlésén Bágyi Balázs elnök elnökségi tagnak jelölt, az egyesületi tagok pedig megválasztottak. Ez óriási változás, hiszen most először került nő a vezetőségi tagok közé.
Mi lesz a feladatod? Számíthatunk-e arra, hogy kicsit jobban előtérbe kerülnek a női jazz-zenészek?
A szövetségtől két megbízást kaptam. Winand Gábor, az első énektanárom halála után azt javasoltam, hogy szervezzünk róla elnevezett nemzetközi jazzénekversenyt. Úgy gondoltam, ezzel életben lehetne tartani az emlékét és azt a zenei kincset, amit ránk hagyott. Megválasztásom után a szövetség rám bízta a verseny koordinálását, szervezését. Ez rengeteg munkát jelent, mivel hét országból jelentkeztek rá. A döntő április 13-án lesz a Budapest Jazz Clubban.
A másik feladatom valóban az, hogy a női tagokat kicsit jobban aktivizáljam. Ennek konkrét eredménye is van már: az áprilisi Magyar Jazz Ünnepén nagyobb figyelmet kaptak a női előadók, zenekarvezetők. Kézdy Luca, Pozsár Eszter, Mózes Tamara, Szőke Nikoletta, a fiatalok közül Bangó Adrienn és Sárközi Edina lépett fel. További ötleteim is vannak még arra vonatkozóan, hogyan lehetne kicsit jobban inspirálni az énekesnőket, és erősebb fényt irányítani rájuk.
Mit gondolsz az itthoni jazzéletről? Javuló tendenciát mutat?
Egy kollégám szerint én alapjában véve naiv idealista vagyok, ezért elég nehéz erre a kérdésre objektíven válaszolnom. A pandémia bennünket és a műfajt is megviselte. Jelenleg a kis klubokat is komoly kihívás megtölteni. A műfaj azonban kreatív, újra és újra megújuló, ezért egyre több helyre és emberhez jut el. Több lábon kell állni, mindenki többféle projektben dolgozik, alkot. Én is igyekszem folyton megújulni, új műsort kitalálni, és szeretek járatlan utakra kalandozni.
Az idén megújult formációval lépsz színpadra. Ezt mit jelent?
Közel tíz évig Tálas Áron volt a zongoristám, januártól Oláh Krisztián vette át a helyét.
Miért éppen Stephen Sondheim, az amerikai zenés színház egyik legismertebb, tavaly elhunyt alakja lett az új projektetek névadója?
Nagyon szerettem volna, hogy egy élő Broadway-legenda műveit játszhassuk, és titkon még azt is reméltem, hogy a zenei anyagot elküldhetem neki. Szomorúan olvastam, hogy novemberben elhunyt. Hosszú és termékeny szerzői élet adatott meg neki, rengeteg gyönyörű dalt írt. Itthon talán nem ismerik annyira, mint amekkora sztár volt az egész világon. Nagyon egyéni világa van, méltán sorolható a legnagyobb Broadway-szerzők közé.
Sondheim világa egy mozifilm, a Marriage Story (Házassági történet) kapcsán tetszett meg igazán. Egy központi jelenetben Adam Driver a Being Alive című gyönyörű dalt énekli. Elkezdtem kutatni a szerző után, és teljesen beszippantott a világa. Örülök, hogy játsszuk a darabjait, igazán különleges élmény. És az eddigi koncertjeink alapján úgy látom, hogy a közönség is szereti őket.
A program konkrét előzménye a Broadway-sorozatunk, amelyet 2018-ban a Gershwin-lemezünkkel kezdtünk, majd a Cole Porter-műsorral folytattunk.
Milyen koncepció alapján választottad ki a dalokat? Gondolom, nem volt könnyű, hiszen Sondheim igen termékeny szerző volt.
A zenehallgatásnak is több rétege van. Számomra az a fontos, hogy először úgy hallgassak zenét, mint egy laikus: hasson rám. Azokat a dalokat válogatom ki, amelyek már elsőre letaglóznak. Csak ezután kezdek el azon gondolkodni, hogy hogyan fog a kiválasztott dal a zenekarommal megszólalni. Kezdetben, talán a lírai alkatom miatt, főleg balladákat választottam ki, ám muszáj volt pár ritmikusabb, gyorsabb szerzeményt is beilleszteni a műsorba. Aztán az összes számot áthangszereltük a kvartettre. Ebben Oláh Krisztián és Bögöthy Ádám volt segítségemre.
Különös, hogy ennyire szívesen énekled színházi szerzők műveit. Voltak vagy vannak színészi ambícióid? Esetleg édesanyád (Pászthy Júlia opera-énekesnő – a szerk.) hatott rád?
Bár korábban voltak, jelenleg nincsenek színházi ambícióim.
A színház nagyon különös világ, amely a mai napig hat rám.
Nemrég anyukámmal volt szerencsém részt venni az Operaház újranyitásán. Amikor a függöny szétnyílt, és megcsapott a színpad illata, a kulisszák mögül jövő levegő, hirtelen elöntöttek az emlékek. Gyerekkoromban sok időt töltöttem ott. Az biztos, hogy nagy hatással van rám ez a világ. Lehet, hogy valóban emiatt is választottam Sondheimet?
Lenyűgöz – Sondheim esetében is, aki nemcsak a zenét, hanem a szövegeit is maga írta –, hogy milyen csodálatos erő rejlik azokban a szavakban, amelyeket egy szerző kiválaszt, használ a dalaiban. Pusztán a szavak komplett életeket, sorsokat, hús-vér embereket varázsolnak elénk, és amikor a dalokat éneklem, a karakterek megjelennek előttem.
A beszélgetés elején már mondtam, hogy mennyire szeretek szöveg nélkül énekelni. A Broadway-vonalban ezzel ellentétben éppen azt élvezem, hogy egy-egy dalszöveg mennyi mindent képes kifejezni.
Tudod már, hogy ki lesz a következő szerző, akinek szívesen énekelnéd a dalait?
Érdekes, hogy amikor egy anyaggal elkezdünk koncertezni, akkor mindig úgy érzem, hogy picit máris a múlté. A színpadon azonban, az előadóknak és legalább annyira a közönségnek köszönhetően, önálló életet kezd élni.
Folyton gondolkodom, hogy merre induljak tovább, és gyűjtöm az újabb és újabb inspirációkat, ötleteket, amelyek aztán szelektálódnak bennem. Nem szeretem idő előtt eldönteni, hogy mi legyen a következő projekt. Jobbnak tartom, ha a téma választ engem. Szeptemberben új lemezt veszek fel, és szeretném, ha főként saját szerzemények és saját átiratok lennének rajta.
Mik a tervek a kvartettel?
A tavasz elég sűrű lesz, és nyárra is van már néhány felkérésünk. Április 28-án a Stephen Sondheim-programot játsszuk Balatonfüreden, április 30-án Juhász Gáborral lépünk fel az Eiffel Műhelyházban, május 3-án a Szabó Dániel Trió vendége leszek Pécsett, május 8-án pedig a Budapest Jazz Feszten játszunk a kvartettel. Nyáron jazzfesztiválra megyünk Debrecenbe, ott leszünk a Művészetek Völgyében, és remélem, még sok más helyen is.
Fotók: Kis Kata Linda
