Platon Karataev: Még nem vagyunk nyakig a következő lemezben, de már térdig ér a víz

A közelmúltban megjelent a Fonogram-díjas, Balla Gergely (gitár, ének, szöveg), Czakó-Kuraly Sebestyén „Sebő” (gitár, ének, billentyűs hangszerek), Farkas Zsombor (dobok) és Sallai László (basszusgitár) alkotta Platon Karataev negyedik, Napkötöző című lemeze. Az új, a korábbiaknál tágabb zenei spektrumot lefedő album kapcsán beszélgettünk a zenekar három tagjával, valamint az interjúba menet közben becsatlakozó producerével, Zwickl Ábellel.

A Napkötöző dalaiban igazán tág és filozofikus témát, a napszimbólumhoz kapcsolódó szellemiséget teszitek már-már kézzelfoghatóvá. Hogyan kristályosítottátok ki a zenét, a dalszövegeket?

Balla Gergely: Egy nagyon intenzív alkotói perióduson vagyunk túl, szűk négy évet dolgoztunk ezen a lemezen. Még folyamatban voltak a Partért kiáltó című albumunk végső munkálatai, amikor már elkezdtük felvenni a Napkötöző első demóit. Hosszú időt ölelt fel a kreatív fázis, ami organikusan bontakozott ki az ezt megelőző albumunkból. Azt éreztük, hogy a Partért kiáltónál találtunk valamit, ami a miénk, így most nem akartunk túl nagyot ugrani, inkább jobban körül szerettünk volna nézni. 

Czakó-Kuraly Sebestyén: Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a lemez munkálatainak kezdetekor még nem tudtuk, hogy a dalszövegek központi témája a Nap, valamint a napszimbólumhoz kapcsolódó szellemiség lesz, így nem rótt ránk nyomasztó terhet a téma nagyságának súlya.

B. G.: Így van, fontos, hogy nem volt tudatos szándék és rendezőelv a munka mögött. Kigurult belőlünk a lemez anyaga, utólag tapogattuk le a benne rejlő mintázatokat.

Hogyan következett a Napkötöző a Partért kiáltóból?

B. G.: Rengeteget tanultunk a Partért kiáltó munkálataiból, így ezek az eszközök dalszerzői tudásként és technikailag is már a Napkötöző alkotói folyamatának legelejétől ott voltak velünk. Szerettük volna továbbvinni az előző lemezt a magunk módján. 

Nem motiváló számunkra a meglévő tudásunkat újra és újra formába öntve ismételni önmagunkat – szeretnénk folyamatosan tágítani az alkotói spektrumunkat, amíg ezt a törekvést természetesnek, görcsmentesnek érezzük.

Igyekszünk görcsmentesen alkotni, de az is igaz, hogy minél nagyobb elakadással dolgozunk egy dalon, annál nagyobb örömet tud jelenteni az, amikor kreatívan megoldjuk a problémát. Jung mondta: egyik fa sem nőhet a mennyig, míg nem nyúl le a gyökereivel a pokolba – ez a kettősség szerintem az élet minden területén jelen van, így az alkotásban is.

A daloknál mi volt először, a szöveg vagy a zene?

B. G.: Ez minden esetben változó, minden dalnak más a története. Van, hogy egy gitártéma születik meg előbb, van, hogy egy énektéma, és van, hogy egy szöveg. A dalaink hangzásában főként Sebő és a producerünk, Zwickl Ábel hatása észrevehető. Ábelt itt ki is emelem, hiszen vele az első, a For Her című lemezünk óta, azaz közel tíz éve együtt dolgozunk, és neki is szerepe van abban, hogy forma és stílus tekintetében előrelépett a zenekar. Nincs fent velünk a színpadon, és nem szerepel a fotókon, de a zenekar szerves és meghatározó tagjaként kezelem. Az összes lemezünkre – így a Napkötözőre is – hatással volt a tőle érkező kreatív input, nélküle nem készültek volna el ezek az anyagok.

Gergő, hogyan születnek  a dalszövegek?

B. G.: Folyamatosan keresem, kutatom azokat a szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat, amikről azt érzem, hogy érzelmileg vagy más síkon bemozdítanak bennem dolgokat, hatással vannak rám. Nincs konkrét receptem arra, hogy ezekből miként hozom létre a dalszöveget, nincs két egyforma módon született szöveg a lemezen.

A Napkötöző című dal első felét például megálmodtam, ugyanakkor vannak olyan dalszövegek, amiket projektszerűen raktam össze már meglévő dallamhoz és szerkezethez.

Ez a folyamat egyrészt jó, mert így nagy a katarzis akkor, ha megszületik a szöveg, másrészt azonban nem, mert bizonytalanságot idéz elő. Nem tudhatom, hogy meddig találok így szavakat, sorokat. 

Miként tudtok oldottan alkotni ebben a tág alkotói térben anélkül, hogy rástresszelnétek arra, hogy vajon mikor illan el egy éppen csak felbukkant ötlet?

B. G.: Sokáig, a Partért kiáltó munkálatainak a kezdetéig szorongtam emiatt. Alkotóként nyomasztott, hogy egyetlen megírt dal után sincs bizonyosságom afelől, hogy lesz következő. Ezt a szorongást azzal sikerült feloldanom, hogy szövegírás közben mindig tudatosítottam: akkor is végtelen hála van bennem az eddig megírt dalokért, ha most, ebben a pillanatban véget ér a zenekar. Egy ideje már nem aggódom azon, mi lesz – örülök annak, ami van. Dalról dalra, lemezről lemezre lépünk előre. Pilinszky használja a „bízni a keletkezésben” kifejezést, ez is egy jó mottó lehet erre. 

Hogyan érintett titeket a negyedik lemez alkotói folyamatai közben történt tagváltás?

Cz. K. S.: Emberileg, lelkileg nagyon nehezen, mert egy sok éve velünk zenélő jó barátunkat, Bradák Somát kellett tudnunk elengedni, szakmailag viszont jól, hiszen kifejezetten motiváló időszakot éltünk meg egy új csapattag érkezésével. Nagy lendületet adott a kreatív folyamatainknak Zsombi csatlakozása. Hozzá közelebb áll az a zenei világ, ami felé elindultunk, így jobban hozzá tudott tenni a dalokhoz – például olyan témákat hozott be, amik nekünk nem is jutottak volna eszünkbe, ezáltal pedig inspirált minket.

Nagyon szerencsések vagyunk, mert ahogy zeneileg, úgy emberileg is nagymértékben egymásra találtunk Zsombival.

Zsombi, hogyan csöppentél be a zenekarba?

Farkas Zsombor: Ábel elég nagy szerepet játszott ebben a folyamatban is. Felfigyelt rám, amikor együtt dolgoztunk a Carson Comában – én roadoltam, ő pedig hangmérnökként volt jelen –, majd beajánlott Gergőnek és Sebőnek.

Ábel, te tényleg kulcsfigura vagy ebben a zenekarban!

Zwickl Ábel: Soma távozása után sokáig mondtam a zenekarnak, hogy szükségünk van valakire, aki a köztünk lévő jó együttműködésbe illeszkedve dobosként teszi hozzá a magáét az egészhez. Zsombit hallottam már zenélni, és javasoltam, hogy nézzük meg, miként passzolna a csapatba, milyen ötleteket dobna be.

F. Zs.: Igen, tehát nem azzal a címszóval kerestek meg, hogy holnaptól várnak a zenekarba. Először dalrészleteket, majd dalokat kaptam demó formában, és azokra ötletelve mutattam meg, mit tennék hozzájuk.

Z. Á.: Megmutatta, és őszintén szólva pontosan azokat a zenei kiegészítéseket kaptuk meg tőle, amikre szükségünk volt. 

Mi tesz titeket jó csapattá?

B. G.: Senki sem azt tartja szem előtt, hogy ő maga miként tudna érvényesülni, hanem azt, hogy mi szolgálja a dalt. Belső bizonyosság van bennem azzal kapcsolatban, hogy ha mindenki beleteszi magából a maximumot, akkor jó dalt hozunk létre együtt.

Cz. K. S.: Emellett mindenki nyitottsággal és teljes bizalommal van egymás felé.

B. G.: Úgy érzem, hogy ha most bárkit is kivennénk a képből, nem működne úgy a projekt. A Napkötözőt csak együtt tudtuk létrehozni, közös munka eredménye.

A Partért kiáltó megjelenésekor már körvonalazódott az azt követő lemez. Milyen utat láttok magatok előtt most, a Napkötöző megjelenését követően?

Cz. K. S.: Vannak dalötleteink, de nem agyalunk azon, hogy ezek a dalok hogyan érnek majd fel az előző lemezünk szintjére – inkább csak örülünk annak, hogy foglalkozhatunk velük, dolgozhatunk rajtuk. Az a törekvésünk, hogy kihozzuk a saját elvárásaink szerinti maximumot a dalötleteinkből, arra azonban nincs ráhatásunk, hogy miként sülnek el a szerzeményeink a befogadói oldalon.

B. G.: Nagyon izgatottan várom ezt a következő időszakot. Jövőre lesz tízéves a zenekar. Anno 2016-ban talán elképzelni se tudtuk volna, hogy idén kiadunk egy ilyen lemezt, mint a Napkötöző, és csak várom a további kanyarokat, amiket be fogunk még venni. Nem mondom, hogy nyakig vagyunk a következő lemezben, de már térdig ér a víz, és még így is azt érzem, hogy számtalan irányban folytatódhat a munka. Izgalmas élmény alkotóként beleengedni magunkat ebbe a kiszámíthatatlan folyamatba.

Milyen a nyaratok, hol találkozhatunk veletek a következő hónapokban?

B. G.: Sok koncertünk lesz a nyár folyamán – ezek közül a Művészetek Völgyét emelném ki, ahol mi tartjuk a nyitókoncertet a nagyszínpadon, amit Vecsei H. Miklós rendez. A Napkötöző dalai adják a műsor gerincét, és számos olyan előadót, alkotót, barátot hívtunk, akikkel örömmel osztjuk meg ezt az élményt. Velünk lesz a Kaláka, Lovász Irén, Kollár-Klemencz László, Süveg Márk „Saiid”, Szabó Benedek, Nóvé Soma, a QJÚB és Henri Gonzo is. 

Bár már a hazai pályára fókuszáltok, idén is találkozhat veletek a külföldi hallgatóság a Szigeten. Hogy készültök erre a koncertre?

B. G.: Nem készülünk rá máshogy, mint például egy Ördögkatlan- vagy Fishing on Orfű-fellépésre, ahol magyar közönség előtt zenélünk. Nem játsszuk a magyar dalaink helyett a korábbi, angol nyelvű szerzeményeket, mert hiszek abban, hogy a magyar nyelvű számok is működnek a külföldi hallgatóságnál, a turnékon is mindig ezt tapasztaltuk. 

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

Mennyi torzítópedált bír el a transzcendens dalszerzés?

A Platon Karataev dalai még mindig a transzcendens tapasztalásnak igyekeznek formát adni, de most jóval hangosabban, mint a korábbi lemezeken.

Csak az a figyelem esik jól, amelyről érzem, hogy kiérdemeltem

A művészi önkifejezést humorral fűszerező Velek Domonkossal, a kisbetűs ünnepnapok frontemberével randiztunk.

Kutatólaborból indult, műterembe érkezett

Gyerekkorától fontos számára a képzőművészeti alkotás, mégis egy elég éles kanyart követően állt a festőpályára. Korossy-Khayll Leventével randiztunk.

Bocskor Bíborka: Ennek a dalnak a létrejöttét egy dupla ájulással nyugtáztam

A Magashegyi Underground közelmúltban megjelent, Fény és árnyék című szerzeményéről beszélgettünk, amely Bocskor Bíborka elmondása szerint az ember tragédiájának megfogalmazása.