|
Dajka Margit |
Állj meg, pillanat! - ez a címe Domonkos Sándor, a szegedi születésű fotográfus kiállításának, és a pillanat meg is áll képein. A ?60-?70-es évek egyik legnevesebb színházi fotósa volt, több száz címlapfotóval, melyek a Film Színház Muzsika, a Tükör, az Ez a Divat és a Filmvilág borítóin jelentek meg. Magyarországi pályája során - 1967 és 1980 között - kamerájával szinte valamennyi meghatározó színművészünket megörökítette, sokakról ő készítette az első színházi portrét. Pályáját a MAFILM segédoperatőreként kezdte, később Fábri Zoltán filmjeinek lett állandó fotósa. 1980-tól Németországban él: Münchenben, majd Berlinben telepedett le. A két város minden fontos színházában fotografált, s a filmekben is tovább dolgozott. Ezen az itteni kiállításán, amelyet Füle Péter és Sipőcz Mariann rendezett, 218 fotója látható, s rajtuk a már eltávozott óriások és a ma élők ifjúkori pillanatai ejtik rabul a látogatót.
|
Schütz Ila |
Mindkét kiállítás - néhány kivételtől eltekintve - fekete-fehérben rögzítette a pillanatot, a Darvas Iván nemes arcéle körül gomolygó cigarettafüstöt, Domján Edit Mona Lisa-szerű, szinte megfoghatatlan mosolyát, Ruttkai Éva pajkos ördögöcskéit, akik kikalimpálnak nevető szeméből, Mensáros László nemes tartását, amint egy forgatás közepén megpihenve, a kamerának háttal ül az időtlenségben, Márkus László clown-lényét, amint öltözőjének tükreiben többszöröződik, Tordai Teri éteri pillantását, amint egy tavaszi fa alatt állva lengi körül egy fehér ruha domborodó hasát, amelyben láthatatlanul ott kuporog a jelen egyik színésznője: Horváth Lili. Csűrös Karola bájos arcát hosszú, szőke fürtök keretezik, Hegyi Barbara ötévesen, kisfiúsan tekint ránk. A szerelem is örökké tart ezeken a képeken: Drahota Andrea és Kozák András, Cs. Németh Lajos és Tóth Judit, Almási Éva és Balázsovits Lajos, Bencze Ilona és Maros Gábor egymásra vetett pillantása a képeken szimbolikussá emeli az összetartozás bensőségességét. Nem lehet felsorolni valamennyi szereplőt, de egy közös bennük: a tökéletes pillanatmegragadás és valami megrendítő tisztaság. Ebben az is szerepet játszhat, hogy néhány évtizede még máshogy fotózták a nagyokat. Ahogy Domonkos Sándor maga mondja. ? A fotografáláson nem volt jelen sminkes és stylist, őket a fotóalanyok karizmatikus kifejezőereje helyettesítette.? Ez a karizmatikus erő süt minden felvételen, és expresszíven rajzolja föl a magyar színészet máig vezető, csodálatos ívét.