Compagnie FLAK (CAN): Portable Dances /tánc

Színpad

A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Trafó bemutatja:

Compagnie FLAK (CAN): Portable Dances /tánc

2006. október 6-7. (P-Szo) 20h

Jegyár: 2000Ft, diákjegy nincs, a Trafó bérlet nem érvényes!

José Navas kanadai koreográfus legújabb darabjával tér vissza Budapestre!

A Portable Dances a tiszta tánc igazi gyöngyszeme, a fény és a mozdulatok egyszerűségével dolgozó munka. A letisztultságot és költőiséget ötvöző előadásban Robert Rauschenberg képzőművész térrel kapcsolatos elképzelései tükröződnek. A három részből álló koreográfia egy kifinomult mozgáskísérlet, melyben a fény mellett a hanggal való játék is szerepet kap: Alexander MacSween kizárólag a táncosok hangját használva alkotta meg az előadás zenei anyagát, melyben a repetíciók és nyújtások a mozdulatokban visszatérő motívumokra rímelnek.

A venezuelai születésű José Navas egy merész és különös, érzelmekben gazdag koreográfusi világot hozott létre, mely a venezuelai gyökerekből és a latin amerikai irodalom iránti rajongásából táplálkozik. A koreográfus fantasztikus hangulatú darabjaiban az érzelem a néző egyetlen iránytűje. 1991 óta dolgozik koreográfusként és gazdagítja újabb és újabb alkotásokkal repertoárját, melynek köszönhetően olyan nagy presztízsű színházak és fesztiválok állandó vendége, mint a Holland Táncfesztivál, a bécsi Impulstanz fesztivál, a londoni Dance Umbrella, a New York-i Joyce Theater és a Velencei Biennálé.

A Portable Dances a mozgás kutatásáról szól - José Navas a mozdulatsorokat tételekként kezeli, melyeket invertál, megváltoztat, tovább fejleszt, majd leépít. A táncosok végtagjai egy komplex gépezet részeiként funkcionálnak, a mozdulatok egyszerűsége és szépsége testesül meg az óramű pontosságával szerkesztett koreográfiában.

?Mesterkéltség nélküli költészet. (?) A táncosok üveglapot metsző gyémánt erejével haladnak a térben. Látható könnyedséggel szelik a teret, megmutatva magas szintű technikai tudásukat és hogy mesterien uralják a testüket.? (Normand Marcy, Voir, Montréal, 2005)

Robert Rauschenberg képzőművész az 1950-es években vált ismertté, a gyakran Neo-Dadának nevezett irányzat képviselőjeként. Ma már az amerikai Pop Art mozgalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. Szoros szálak fűzték a Black Mountain College-hoz és az ott alkotó művészekhez, többek között John Cage zeneszerzőhöz és Merce Cunningham koreográfushoz, akivel később előadásai díszlet- és jelmeztervezőjeként dolgozott együtt. Majd saját darabokat is ?színre vitt?, általában különös helyszíneket (korcsolyapályát, mozit) választva, melyekben a hagyományos színpadi téren belüli tér lehatárolása izgatta és a különböző elemekből (táncosok, kosztümök és tárgyak) mozgó kollázst kreált. Cunningham korábbi tanítványaival (Steve Paxton, Trisha Brown, Deborah Hay, stb.) dolgozott együtt.

A Portable Dances est három részből áll / Portable Dances is a triple bill:
Pas de Deux for four Dancers (17 perc)
Solo with Light (13 perc)
Trio in White (25 perc)

Koreográfia/Choreography: José Navas
Zene/Music: Alexander MacSween
Fény/Lighting: Marc Parent
Jelmez/Costumes: José Navas
Technikai vezető/Technical director: Lee Anholt
Fotó/Photographer: Michael Slobodian

Támogatók/Supported by: Budapest Őszi Fesztivál, Kanadai Nagykövetség

www.flak.org

A Trafó bérlettel rendelkezők 10% kedvezményre jogosultak.
Trafó season-ticket holders may receive a 10% discount.

Portable Dances is a triple bill, working with the simplicity of movement and light. The first part, Pas de Deux for four Dancers consists of a duet, a section deploying "mechanisms in motion", that is, structures of movement that function like the inside of a watch. The mechanisms in motion are blocks of movement that begin with a simple phrase and develop many versions of the same phrase, inverting it, altering it, elaborating it, deconstructing it. We see the creation of complex machines of legs and arms that touch the soul with the beauty and simplicity of movement. The next part, Solo with Light is a solo performed by José Navas. The only object on stage is a source of light. The last section, Trio in White is a trio for female dancers, an intricate movement structure that alternates between meditation and high-speed dancing, with sharp changes and movement deconstruction.

?Poetry without artifice. (?) Dancers have, in the space, the strength of a diamond on a sheet of glass. They cut space with an apparent ease that reveals their high level of technique and undeniable mastery of the body.? (Normand Marcy, Voir, Montréal, 2005)

A few words from the choreographer
"My fascination with movement remains strong and constant. In Adela, mi amor, I studied the connections between the drama of Federico Garcia Lorca?s poetry and the power of movement and female performers. It is after this experience that the creation of Portable Dances emerges as my artistic imperative. I want to venture into the complex design of movement, the abstraction of movement and the fascination of movement in and across the space. In Portable Dances I am challenging myself to combine high emotion with the strict formalism of the chosen structures, as in the finest poetry.
The ideas behind Portable Dances are intimately linked to the work of visual artist Robert Rauschenberg, his collages and theories on space. I will investigate the many possibilities of design in space and design of movement."

José Navas
Venezuelan-born artist José Navas has been building his own rich choreographic repertoire since 1991. Now containing over twenty works, this repertoire rapidly propelled the choreographer to some of the world's most prestigious venues for contemporary dance: the Holland Dance Festival, Vienna's Im Puls Festival, London's Dance Umbrella, Joyce Theater in New York, London's Dance Umbrella, Venice Biennale and Aoyama Theatre, in Tokyo.
Bold, emotional, and unusual, Navas's choreographic universe draws upon his heritage and his love for Latin American literature. Navas creates fantastic atmospheres where the audience's only compass is their own emotion.