Színpadon egy emberöltőn át – Csernus Mariann

Az első világháborús harci szolgálatáért vitézi címet kapott apja hivatalnokként dolgozott, anyja gyors- és gépírónő volt. Gyerekkorától színésznő akart lenni, de apja nem helyeselte elhatározását. Igen hamar kiderült, elsősorban a humán tudományok érdeklik. „A Veres Pálné Leánygimnáziumban érettségiztem, nagy jóindulattal, mert míg irodalomból és nyelvtanból verhetetlen voltam, addig matekból kuka, az igazgatónő oldotta meg helyettem az érettségi feladatot. Azt mondta, teljesen felesleges belém verni a reáltudást, úgysem veszem hasznát, szavaljak el inkább egy Ady-verset, mert abban hallatlanul jó vagyok” – mesélte el egy interjúban.

Első iskolai szavalóversenyét tizennégy évesen nyerte meg, majd 1948-ban Babits Mihály Laodameia című monodrámáját adta elő Aquincumban. A rendhagyó előadás nézői között volt Babits Mihály özvegye, Török Sophie, valamint Egri István rendező, aki azonnal szerződtette a Pesti Színházhoz. Egy év múlva meghallgatásra jelentkezett Gellért Endrénél, a Belvárosi Színház főrendezőjénél, aki azonnal átküldte a Nemzetibe Major Tamáshoz azzal az üzenettel, hogy vegye fel. A meghallgatásra várók tömegén átvágva bekopogott a bizottsághoz, és produkciójának előadása után Major valóban szerződtette. Az ő javaslatára változtatta meg a nevét Mariánnáról Mariannra.

Csernus Mariann fél évszázadon át volt a Nemzeti tagja, tanulmányait a színház stúdiójában 1953-ban fejezte be. 1989-től a színház örökös tagja, 2000 óta a Pesti Magyar Színház művésze. Sikerekben gazdag pályát mondhat magáénak, amelynek kezdetén olyan művészek egyengették útját, mint Tőkés Anna, Sulyok Mária, Somogyi Erzsi, Mezei Mária. Az elmúlt hetven évben a magyar klasszikusok mellett Euripidész, Shakespeare, Molière, Brecht, Shaw, Osborne, Sartre, Tolsztoj, Giraudoux, Albee műveiben lépett fel, emlékezetes, groteszk humorral, drámai erővel teli alakításai voltak Illyés Gyula, Molnár Ferenc, Örkény István, Szabó Magda, Gyurkovics Tibor színműveiben is.

Pályaíve nem volt töretlen, a hatvanas évek elején főszerepek sora után háttérbe került.

Mellőzöttsége mögött – ami számára csak később derült ki – politikai utasítás rejlett, mert 1956-ban távozott testvérei közül az egyik az amerikai titkosszolgálatnak dolgozott. Önálló estekkel járta az országot, Jászai Mari naplójával, Károli Gáspár Vizsolyi Bibliájának részleteivel. Lefordította Liv Ullmann Változások című önéletrajzi naplóját, és egybeszerkesztve adta elő Simone de Beauvoir A megtört asszony című kötetével. Legnagyobb sikerét Weöres Sándor Psyché című művével aratta: a kétórás monodrámát 1970-től ötszáz alkalommal adta elő, a vállalkozás a siker mellett Weöres és felesége, Károlyi Amy barátságával is megajándékozta. 2000-ben párhuzamosan játszotta Örkény Macskajátékának Gizáját a szekszárdi Deutsche Bühne színpadán német nyelven és magyarul a Karinthy Színházban. Emlékezetes volt Emerenc megformálása Szabó Magda Az ajtó című regényének színpadi változatában.

A színpadon sem szárnyalhatott mindig, magánélete is görög sorstragédiákra emlékeztet. Lánya, aki szintén a színészi pályát választotta, 1988-ban öngyilkos lett. A tragédiát megpróbálta feldolgozni, kiírni magából, elmélyült a pszichológiában is, így született a Ki voltál, lányom? című könyve. Hogy közelebb jusson gyermekéhez, bejárta lánya életének helyszíneit. Jászai Mariról és Tőkés Annáról is írt tanulmányokat, önéletrajzi ihletésű kötete az Eszterlánc és a Csillagszóró.

Művészi munkásságát 1970-ben Jászai Mari-díjjal, 1976-ban érdemes művészi címmel ismerték el, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést 2006-ban kapta meg, 2009-ben Szendrő József-díjjal tüntették ki. 2010-ben emlékezetes alakításaiért, színészi életművéért Kossuth-díjat kapott. 2018-ban a közönség Arany Medál-életműdíját, valamint a Magyar Teátrum Életműdíját vehette át.

Magyarország legidősebb aktív színpadi színésze barátai kérésére tavaly ismét elővette, felfrissítette és átszerkesztette a Vizsolyi Biblia című önálló estjét Vizsolyi Biblia 2.0 címmel, amelyet 1982 és 2017 között több mint 350 alkalommal játszott.

Ezzel kapcsolatban egy interjúban azt nyilatkozta, „Nem vagyok vallásos, csak szeretek elbeszélgetni a Jóistennel. Esténként kiállok az erkélyre, mondok neki néhány mondatot.” Legutóbb Székesfehérváron csodálhatta meg a közönség a legendás művészt.

Fotó: Hatházi Tamás