?Miskolc különleges közeget biztosít a vándorkiállítás számára, tekintve, hogy a Miskolci Egyetemen valósult meg Barcsay első mozaikmunkája. Ez egy nagyon fontos lépés volt számára, hiszen évtizedekig vágyott arra, hogy létrehozhasson egy monumentális munkát? ? mondta el a Pirint Andrea, a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze a Kultúra.hu-nak.
A vándorkiállítás anyaga kizárólag szitanyomatokból áll, melyek nagy része Szentendrén készült. ?A szitanyomat viszonylag fiatal sokszorosító grafikai eljárás, amit az 1930-as, 1940-es években találtak ki Amerikában, majd a második világháború után terjedt el szélesebb körben. Ez egy olyan műfaj, amely például az amerikai pop art műveket jól tudja reprodukcióba átültetni, és ezáltal szélesebb körben ismertté tenni. Nálunk a hatvanas évektől foglalkoznak ezzel a technikával a művészek? ? ismertette a technikát a művészettörténész, majd hozzátette: ennek a grafikai eljárásnak a legfontosabb magyar bázisa a Szentendrei Művésztelep lett, azon belül is a Szentendrei Grafikai Műhely. ?Barcsay folyamatosan kapcsolatban állt a szentendrei művészekkel, még idős korában is. A fiatalabb pályatársak ? Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás ? hívták fel a figyelmét az új technikára. Az idős mester újító szellemét dicséri, hogy hetvenévesen még megismerkedett a szitanyomással. Ő maga is szívesen vett részt abban, hogy kompozícióit a szita technikára átültessék. Ismereteink szerint húsz ilyen munkája született? ? magyarázta a kurátor.
Pirint Andrea elmondta, hogy a miskolci tárlat különlegességgel is szolgál. ?A Herman Ottó Múzeumban szereplő kiállítás azonban nemcsak a vándorkiállítást mutatja be, hanem a miskolci múzeum műtárgyai is megjelennek a tárlaton. A vándorkiállítással érkező szitanyomatok mellett festmények, rézkarcok és egy szoborkompozíció is látható lesz? ? ismertette a válogatást.
A vándorkiállítás szervezője a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány, melyet Barcsay Jenő jogörökösei, Kónya Márta és Kónya Ferenc hoztak létre. ?Kónya Márta
Barcsay Jenő leszármazottja, és ezáltal férjével együtt a hagyaték jogörököse is. A vándorkiállítás létrehozásával az volt a céljuk, hogy Barcsay Jenő munkáit minél szélesebb körben megismertessék. Első körben határon túli magyar vidékeket kerestek meg: ennek az volt az oka, hogy mind Barcsay Jenő, mind a Kónya házaspár határon túli születésűek. A vándorkiállítás legutóbb a budapesti Hegyvidék Galériában volt látható, innen érkezett Miskolcra a tárlat? ? mondta el Pirint Andrea. A vándorkiállítás eddigi állomásai Révkomárom, Gúta, Ipolyság, Dunaszerdahely, Leányfalu, Nagyvárad, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely voltak.
Barcsay Jenő (1900-1988) neve fogalom a magyar képzőművészet történetében. Munkásságával nem csupán a szentendrei művésztelep számára szabott irányt, de mint a Képzőművészeti Főiskola professzora, az ifjú tehetségek egész generációira gyakorolt maradandó hatást. Művészeti anatómia című műve az 1953-as első kiadás óta folyamatosan közkézen forog, és máig tankönyvül szolgál.
Barcsayt sokan tartják mesterüknek, függetlenül attól, hogy közvetlen növendékei lettek volna. Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás a szó legszorosabb értelemében Barcsay tanítványai közé tartoznak. Nem csupán a főiskolai tanulmányok idején vezette kezüket, de azt követően is szoros munkakapcsolatot, sőt barátságot tartott velük. Művészi látásmódjuk közvetlenül érintkezik Barcsay konstruktív szemléletével, geometrikus alapozottságú, tiszta formavilágával.
A tárlat március 30-ig tekinthető meg a Herman Ottó Múzeumban.
