Szívj tiszta levegőt a kultúra erdejében is!

A világnap ráirányítja a figyelmet a fenntartható gazdálkodásra, és arra is, hogy az erdő több, mint természeti kincs, létezésünk nélkülözhetetlen része, hiszen az oxigént adó erdők nélkül nem lenne földi élet és környezeti és klimatikus hatásai nélkül például nem lenne a mezőgazdaság sem. Az erdők kiemelt fontosságúak az ivóvízellátásban, de gyógyszert, élelmiszert, tüzelőt és nem utolsósorban megélhetést is biztosítanak. Az erdő a szárazföld legösszetettebb ökológiai rendszere, az emberi élet alapvető feltétele.

Meglepő, de csak 11 százaléka fekszik a mérsékelt éghajlati övezetekben, és csak és kilenc százaléka szubtrópusi erdő. A föld erdeinek 47 százaléka található a trópusokon, míg 33 százaléka hideg övezetekben. Még tízezer évvel ezelőtt a földön hatmilliárd hektárt borított erdő, és ötezer éve ennek csak tíz százalékát vesztettük el, de már a 20. században több erdőt irtottak ki, mint az azt megelőző kilencezer évben összesen.

Az elmúlt évtizedekben az erdők jelentős részét szántófölddé, illetve legelőkké alakították, ezzel összefüggésben is megnőtt az illegális fakitermelés. Az utak építése miatt kettévágtak addig egybefüggő területeket, de szintén hozzájárultak a zöldfelületek zsugorodásához a tüzek, az aszályok és a nem őshonos kártevők terjedése. De hogy reményre adó okokat is mondjunk, 1990-es adatokhoz képest tíz százalékkal nőtt az Európai Unió területén az erdővel borított területek száma. Magyarország a trianoni békeszerződéssel elvesztette erdeinek 84 százalékát, így a megmaradt területén csak egymillió hektár erdő volt, de a telepítéseknek hála ennek a mérete mára megduplázódott, így hazánk 93 ezer négyzetkilométeres területének 21 százalékát borítja erdő.

De a kultúra is komoly „erdőtelepítésbe” fogott az elmúlt századokban, ami nem véletlen, hiszen az erdők mindig is történetek varázsos helyszínei voltak, amelyekben a szereplők megküzdenek a démonaikkal, félelmeikkel, ugyanakkor az erdő sokszor jelentett menedéket is. Az erdők különös lények lakhelyei: ha elhagyjuk a turistajelzéseket, törpékkel, tündérekkel és más mesebeli lényekkel is találkozhatunk. Ismerjük a Négyszögletű kerek erdőt, ahol mindenki az lehet, ami csak szeretne. Főleg szabad.

Akár még az is, hogy igazoltatják a csavargókat, de jöhetnek a pomogácsok is. Valójában ezeket a dolgokat nem érdemes komolyan venni. Gondtalanul lehet heverészni a napon, vagy az erdőlakók rendezhetnek versíró versenyt is - a lényeg, hogy mindenkinek sikerül megőriznie a kincseit. Ezeket már csak azért sem lehet rekvirálni, mert ez a kincs nem valami tárgy. A kincs az a felismerés, hogy a legnagyobb érték mégis az, ha önmaguk tudunk maradni.

Mándy Iván Robin Hoodjának erdejében is egy a társadalomból kiszorított szubkultúra él, mint valami hippikommuna, a guru pedig nem más, mint Robin Hood. Ráadásul mi, akik jól ismerjük Ludas Matyit és Rózsa Sándort, könnyen tudunk azonosulni a zöld íjász igazságosztó alakjával. Az ellenség a városbíró, akit Mándy majdnem olyan ügyefogyottnak ábrázol, mint amilyennek Döbrögi uraságot ismertük meg. Robin sokak számára a vagabund középkor egyik főszereplője. Nem csoda, hogy számos preraffaelita ábrázoláson, szecessziós hatású könyvillusztrációkban köszön vissza a sherwoodi erdő panteista misztikája. A regény elején célba lövéssel döntik el, hogy ki legyen az erdei vezető. Egy koszorún kellett átlőni, úgy, hogy a nyílvessző ne érjen a falevelekhez.

Az erdő a popdalokban is megjelenik, ott van például a Hobo Blues Band Mesél az erdő című dala, amelyben feltűnik Jancsi, Juliska, Hófehérke, Robin Hood, Piroska, Ludas Matyi, majd a végén egy partizán is. Mintha egy vásári előadáson lennénk, még az ötvenes években. A Vadászat kirándulás a blues szentivánéji erdejében, csak nem Zuboly és Titánia szaladnak át a színen, hanem szovjet katonák, azaz medvék és a fővadász elvtársak.

A Földes László szövegeire, Tátrai Tibor és Póka Egon zenéjére épülő album mesékből, mondákból, versekből, operákból, sanzonokból szőtt duruzsoló erdő, ahol ránk vadásztak azok, akiknek van puskájuk. Mert azt gondolják, az egyenlőségről papolva, hogy valójában az emberi létezés is olyan hierarchikus, mint az állati, és az győz, aki a puska ravasz felőli oldalán áll. A puska és az ideológia megfelelő oldalára kell állni, akkor túléljük a folyamatos vadászatot. Persze, nemcsak túlélési ösztön létezik, hanem a szabadság vágya is, amit szintén az erdőben teljesíthetünk ki.

Az erdő gyakori szereplője a klasszikus popdaloknak is. Ott van például a Beatles Norwegian Wood (This Bird Has Flown) című 1965-ös dala, ami azzal vonult be a rock and roll történetébe, hogy ez volt az első popfelvétel, amelyben indiai hangszerek is megszólaltak, egészen pontosan George Harrison szitáron játszott. És hogy mi köze van a szerzeménynek az erdőhöz? Valójában nem sok. McCartney szerint akkori barátnőjének, Jane Ashernek a testvére, Pete adta a cím ötletét, aki akkor lambériáztatta a szobáját, akkoriban nagy divat volt a norvég fából készült faburkolat.

Már több köze van az erdőhöz a The Cure A Forest című 1980-as, a Seventeen Seconds című albumán található dalának, amelyről Robert Smith azt mondta: a szöveg egy gyermekkori álmára épül, amelyben eltévedt az erdőben, és nem tudott kijutni. Később azonban így módosította a megállapítását: ez csak egy erdőről szóló dal. Egy azonban biztos, a honi és a nemzetközi kultúra annyi erdőt telepített már, hogy ha rendszeresen kirándulnánk ezekre az ózondús területekre, sokkal jobb levegőt szívnánk be.