Szomjas György a popkultúrán is mély nyomot hagyott

Ahogy a filmrendező mondani szokta, 1956 két szempontból is fordulópontot jelentett az életében: egyrészt tizenhat éves kamaszként testközelből végigélte a szabadságharcot, másrészt szembejött vele egy másik forradalom, a rock and roll. És bár előbbit a geopolitikai realitások mentén a szovjet csizmák szűk két hét alatt eltiporták, Elvis Presley és társai olyan elementáris erővel rázták meg, hogy munkásságában időről időre a populáris zene és annak közérzeti hatása került a fókuszpontba.

Szomjas György – akinek füle a hangjegyekre kevésbé rezdült, ám annál inkább érezte a zene lüktetését – a belvárosi gimnazista sulibulikon csakhamar az egyik legjobb rock and roll táncosnak számított. Tánctudásával nemcsak a beatmozgalom hazai bölcsőjében, a belvárosi klubokban vívott ki magának respektet, hanem például a Keleti pályaudvar várójában, a Liversing fellépésén is.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1964 és 1969 között többek között Maár Gyula, Grunwalsky Ferenc, Ember Judit, Böszörményi Géza és Ragályi Elemér társaságában sajátította el a szakma fortélyait. Vizsgafilmjének Baksa-Soós János (később a Kex motorja) lett az egyik főhőse (miként Szomjas fogalmazta: „ahogy Baksa a beatzenére a lábait mozgatta, az a fajta mozgáskultúra a szocialista Magyarországon maga volt a forradalom”). A másik pedig Irma, a szabolcsi cigány lány, aki egy budapesti munkásszálláson nyilatkozta öntudatosan, hogy „beaténekes szeretnék lenni. Szakmát nem akarok tanulni, annak úgysincs értelme.” Mire Szomjas levitte őt az Olympia egyik próbájára. A billentyűs Winkelmayer József és az énekes Horváth Charlie próbálta tanítani a lányt, de annak hiába voltak meg a hangi adottságai, a beatzene lüktetését egyszerűen nem érezte. 

Kex – Elszállt egy hajó a szélben (1970)

Poptörténeti szempontból legalább ennyire releváns az 1972-ben forgatott, de évekig dobozban maradt Magyar vakáció (operatőr: Koltai Lajos). Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda felkérésére készített 15 perces idegenforgalmi propagandafilm mögé a stúdióvezető elég tisztes költségvetést tett, melyből több mint egy hetet tudtak forgatni Visegrádon, a Balatonnál és a Hortobágyon. 

A nyitóképen a napfelkeltében a piros nyitott Citroënnel érkező két külföldi lányt két modern kori magyar betyár fogadta lóháton. Minigolf és szürke marha, strandfürdő és magyar puszta, nagybőgő és bukósisak, bowling és népszokások – a korabeli Magyarország sokszínű arca, az archaikus és a modern kultúra találkozása volt ez. Ráadásul Szomjas összehozta benne a folkot a progresszív jazz-rockkal: a Halmos–Sebő-duó népi témáira improvizált hosszasan a Syrius együttes. 

Így figyelt fel többek között a Halmos–Sebő-duóra, akik népzenéje számára ugyanolyan erővel ütött, mint korábban a beat. Ráadásul ez a zene a sajátunk volt. És 1972 karácsonyán a tősgyökeres urbánus fiatal Szomjas ugyanúgy megszédült Széken, Kali néni táncházában, ahogy tette azt Halmos Béla, Sebő Ferenc vagy a Muzsikás későbbi prímása, Sipos Mihály.

Talpuk alatt fütyül a szél (1976, részlet)

Olyannyira, hogy első egész estés művéhez, az 1976-ban bemutatott Talpuk alatt fütyül a szélhez Sebő Ferencet kérte fel zeneszerzőnek. A játékfilmben végig autentikus népzene szól, viszont következő betyárfilmjében, a Rosszemberekben a hangzó néphagyomány már némi áttétellel jelent meg, főcímdalát az alig húszéves Sebestyén Márta énekelte. Mindkét mozi kiugró sikert aratott, öt-hatszázezer ember váltott rájuk jegyet.

Még mielőtt a csöves ifjúsági szubkultúra irányába fordította volna kameráját, egy televíziós felkérést kihasználva remekül összegezte az időközben a harmincas éveit taposó beatgeneráció aktuális közérzetét. Az 1977-ben készült, de képernyőre csak 1985-ben engedett „Az volt a hej..., igazi szép idő” apropóját a Magyar Televízió aktuális könnyűzenei versenye, a Metronóm '77 szolgáltatta, melynek döntőjére gyűltek össze a népszerű pop- és rocksztárok. A backstage-ben Adamis Anna, (az akkor már az NSZK-ból hazalátogató) Baksa-Soós János, Bontovics Kati, Bródy János, Földes László Hobo, Frenreisz Károly, Illés Lajos, Kovács Kati, Presser Gábor és Szörényi Levente hosszasan nyilatkozott is. 

Ráadásul a végére Szomjas odatett egy zenei fricskát: miközben a stáblista alatt a beatnemzedék jelentőségén és szerepén lamentáltak a nézők, a háttérben már a korábbi zenei forradalomhoz képest is radikálisan újszerű zene szólt, a Piramis Becsület című dala. Ezért a húzásáért akkoriban a rendező többektől kapott hideget-meleget, pedig ezzel mintegy megelőlegezte az 1981-ben a betiltás határán billegő Kopaszkutyát, mely máig legsikeresebb játékfilmje. Szomjas ugyanis a betyárok után a korszak aktuális betyárjai, a rockzenészek felé fordult. Majd amikor a hetvenes évek alkonyán beadta ötletét a filmgyárba, őt is meglepte, hogy tervezete mennyire simán zöld utat kapott.

Kopaszkutya – Johnny B. Goode (1981)

„A Tobacco Roadból átmegyünk a Retek utcába. Lemegyünk kutyába, lemegyünk furkóba” – adta ki az ukázt a képzeletbeli Colorado együttes főnöke (Schuster Lóránt), de az 1981-es, a csöves szubkultúrának görbe tükröt tartó szatirikus alkotás a mélyre sajnos nem ment (nem mehetett): a találó dialógusok, a korszakos poénok és a mozivásznon addig sosem látott „csöves” dalok sorozata ellenére alapjaiban adós maradt a kitaszított tizenévesek életérzésének szociológiai mozgatórugóival. Ám mégiscsak mozgóképbe sűrítette egy rockgeneráció vágyát, vergődését és vigaszát, mintegy demonstrálva, hogy igenis létezik rockélet az egydimenziós pártmédián és az aczéli kultúrpolitikán túl.

Még akkor is, ha a benne hallható dalokat felvonultató HBB-album megjelenését 1981-ben az MHV illetékesei olyan ügyesen elgáncsolták, hogy az végül csak a rendszerváltozás után, 1993-ban jutott el a hazai lemezboltok polcaira. 

Szomjas – akinek a Kopaszkutya kapcsán némileg megingott a filmes szakmában a pozíciója – később már nem nyúlt a rock and rollhoz. Az évtized végén azonban kamerájával ismét a táncházmozgalom felé fordult. Így született meg 1989-ben A mulatság című dokufilm, amelyet a Téka-táborban forgatott, és amely a mozgalom releváns lenyomata lett. Ez volt az első olyan alkotás, amely a maga valóságában mutatta be az egész mozgalmat. Nyilván azért is vált annyira emblematikussá, mert szerencsés pillanatban született: nemcsak a témát kapta el derékon, de benne sűrűsödött a rendszerváltozás környékének euforikus hangulata.

Magyarország szélin… (portréfilm Jánó Anna moldvai csángó énekesről) (1997)

Aztán Sebő Ferenc szerkesztői státuszba kerülésével nyílt Szomjasnak lehetősége a közszolgálati televízióban egy népzenei magazinműsor beindítására. Ebben remek partnerre talált Halmos Béla személyében, majd a szerkesztői-gyártásvezetői feladatokat ellátó Rosta Katalin lett a harmadik tagja annak a stábnak, mely 1991-től egészen 2004-ig készítette a táncházmozgalom dokumentálása szempontjából roppant fontos havi 25-30 perces adásokat.

Az első években mindezt annyira tisztességes költségvetésből tehették, hogy kameráikkal a határon túlra is eljutottak. Mindjárt az első külhoni forgatáson Széken jártak, de többnapos kalandozásokat tehettek Kárpátalján és a Felvidéken is, ahol Pál Lajos (Pál István Szalonna édesapja), illetve Agócs Gergely kalauzolásával zarándokolhattak egyik adatközlőtől a másikig. 

A kilencvenes évek derekán a Halmos–Szomjas-tandem nagyszabású dokumentumfilm-sorozatba is belekezdett. Benne a magyar népzene- és néptánckutatásra, illetve a táncházmozgalomra leginkább ható falusi muzsikusokat, énekeseket és zenekarokat igyekeztek minél sokrétűbben bemutatni. A gyimesközéploki Zerkula Jánostól a magyarszováti Maneszes Mártonig, a türei Gergely Andrástól a lészpedi Jánó Annáig, a kalotaszegi Fodor Sándor Netitől a lőrincrévei Karsai Zsigmondig. 2001-ig összesen kilenc ilyen portréfilmet készítettek, ez adta a gerincét a 2013-ban publikált, tizenkét részes Új Régi Hang DVD-sorozatnak.

Szomjas György és Halmos Béla hasonló sorozatot álmodott meg a táncházmozgalom emblematikus figuráiról is. Az élet azonban közbeszólt, és sajnálatosan úgy hozta, hogy e széria első darabja épp a 2013-ban elhunyt Halmos Béláról készült portréfilm lett. Szomjas pedig 2021. áprilisi haláláig vitte tovább az örökséget: Sebő Ferencről, Michel Montanaróról, Kobzos Kiss Tamásról, Kallós Zoltánról, Jánosi Andrásról, Juhász Zoltánról, illetve Németh Ildikó és Szabó Szilárd táncosokról készített portréfilmet (operatőr: Dénes Zoltán).

Betyárjáték - Ajánló (2016)

Közben pedig 2016 elején a Nemzeti Színházban jött a Betyárjáték, Szomjas első színházi darabja (2019-ben filmváltozat is készült belőle), melyben mintegy összegezte pályája legfontosabb momentumait. A Betyárjátékra sok mindent lehet mondani, de egy dolgot biztosan nem, hogy unalmas. És benne a maga nyerseségében éppúgy ott lüktetett a rock and roll, mint Szomjas korábbi munkáiban. Legfeljebb annak formája és intenzitása változott a magunk mögött hagyott évtizedek alatt.