Születésnapi koncerted a Márton András és a Szívgárda nevet kapta. A szólólemezed címére utalsz ezzel, vagy a közreműködők állnak ennyire közel a szívedhez?
Mivel születésnapi koncertről van szó, olyanokat hívtam meg az A38 Hajóra, akik nemcsak zenészként, hanem emberileg is közel állnak hozzám. Ott lesznek mindazok, akikkel közös zenekarban játszom vagy játszottam – így Laár András, Bornai Tibor és II. Lengyelfi Miklós a KFT-ből, Ifj. Kurtág György a Sc.Art együttesből, Poniklo Imre, Robert James Robson, Kelemen Angelika, Vikukel Dániel és Oleg „Tooff” Zubkov a Bowie & Friends produkcióból –, valamint Mohai Tamás, Szepesi Mátyás, Szekeres András, Pribojszki Mátyás, Oroszi Iván és Kondella Krisztián, akikkel szintén voltak közös projektjeink az elmúlt évek során. Lengyelfi Eszter basszusgitározik, és ez lesz az első alkalom, hogy együtt játszom színpadon a fiammal, Márton Áronnal, ő gitározik. A címmel természetesen a Szívgárda című albumomra is utalok, mert az azon hallható számokat most játsszuk el először élőben, és ilyen formációban valószínűleg utoljára is. A saját dalaim, a KFT-számok és a fellépők szerzeményei mind olyan felállásban hangzanak el, ahogy korábban sosem. Egyszóval rendhagyó és egyszeri produkció várható, szinte már egy minifesztivál, annyian leszünk. Nagyon hálás vagyok minden zenészbarátomnak, hogy együtt játszunk ezen az estén.
A KFT-t nem szükséges bemutatni, de például a Sc.Art együttes neve valószínűleg kevesek számára cseng ismerősen. Elmondanád a történetét?
Még az ezredforduló környékén a Művészetek Völgyébe terveztem egy Intergalaktikus konferencia című produkciót, ami végül nem valósult meg, de az ötletet elmeséltem ifj. Kurtág György barátomnak, aki nagyon lelkesedett érte, mert kiderült, hogy valami hasonlót rendezett franciaországi kertjében. Egybecsengtek a zene és a tudományok egyes területeiről vett témák keresztezésével kapcsolatos elképzeléseink is. Utána viszonylag hamar megalapítottam a Sc.Art (Science and Art) együttest, harmadiknak felkértem Lengyelfi Mikit, ő a KFT-ben is gyönyörűeket játszik, és vannak olyan különleges hangjai, amiket Gyuri hangszíneivel vegyítve valami éteri hangzást tudtunk előállítani. Első anyagunkhoz kozmikus eredetű felvételeket is felhasználtunk.
Ezekkel a kozmikus hangokkal, Gyuri hangképeivel, Miki effektezett basszusgitárhangjaival és az elektronikus dobom által vezérelt hangmintákkal kísérletezni kezdtünk. Az eredmény 2010-ben látott napvilágot egy nagylemez formájában, és ezzel a Jól temperált univerzum című koronggal elnyertük az év hazai kortárs komolyzenei albumának járó Fonogram-díjat. Forgattunk hozzá videóklipet, és multimédia -koncerteket is adtunk, amelyeken a Kiégő izzók vizuális csoport vetített. Játszottunk többek között a Szkéné Színházban, templomokban, az egri Dobó téren, a Műcsarnokban, néhány nemzetközi rendezvényen. Idén nagyjából elkészült a következő anyagunk koncepciója is, de a nagy távolság és a bonyolult alkotói folyamat miatt nem tudom, mikor fog megvalósulni.
A másik említett produkció a Bowie & Friends, amely egy általad kezdeményezett koncertsorozat címe. Hogyan jött az ötlet? Ilyen sokat jelent számodra David Bowie?
Ismertem Bowie-t, de sokáig különösebben nem kerestem a számait, nem fogtak meg annyira. Valamikor 2014 körül elkezdte hallgatni a szerzeményeit a feleségem, aztán a fiam.
Emiatt született az emlékkoncert gondolata, amivel megkerestem az A38 Hajót, majd rátaláltam Poniklo Imrére, aki nemcsak mindent tud Bowie-ról, de rengeteg Bowie-t játszott The Starmans nevű együttesével. Innentől ketten szerveztük tovább a koncertet, amelyen végül több mint hatvanan léptek fel 2016 februárjában. Bár egyszeri kezdeményezésnek indult, a sikeren és a mi hangulatunkon felbuzdulva a következő évben is megrendeztük, és azóta minden évben tartunk egy-egy koncertet, igaz, immár jóval kevesebb fellépővel. Kialakult egy magja a csapatnak, akikkel mindig hívunk néhány vendéget, és minden évben más programot játszunk, olyan szerzők és előadók – például Mick Jagger, John Lennon, Marc Bolan, Iggy Pop és Bob Dylan – dalait is bevonva a műsorba, akikkel Bowie a pályafutása során együttműködött.
A szólólemezed kapcsán felmerül a kérdés, hogy ha voltak szerzői ambícióid, a KFT-lemezekre miért nem írtál több dalt?
A KFT legismertebb, nyolcvanas években megjelent albumain egyáltalán nincsenek számaim, mert egyfelől van két nagyszerű szerző a zenekarban, Laár András és Bornai Tibor, akik nem győzték ontani a dalokat, másfelől úgy hozta az élet, hogy nekem kellett kézbe venni a zenekar működésének irányítását. Egy-egy nagyobb projekt tető alá hozása – gondolok itt a Hazel O’Connorral közös koncertünkre, a Bál az interneten-re, az Ufoshow koncertre vagy az Operaházban rendezett nagykoncertünkre – egyenként is nagyjából egyéves előkészítést igényelt. Ezek az időt és az energiát tekintve nehezen egyeztethetőek össze a dalszerzői ambíciókkal.
A Szívgárda koncerten elhangzik olyan ki nem adott dalom, aminek az eredeti címe Édes élet volt, mert a nyolcvanas évekbeli ugyanilyen című lemezünkre szántam, szóval pihent egy kicsit a fiókban. Az évek során aztán összegyűlt egy lemeznyi dal, majd beadtam egy szólóalbum készítésére vonatkozó pályázatot az NKA-hoz, mert kellett a határidő, ami presszionál, hogy el is készüljek vele. Így született a Szívgárda 2018-ban.
A KFT – neked köszönhetően – többször „megelőzte a korát”, például az 1984-es Bál az Operában lemez multimédia-programja vagy az 1996-os internetes koncert esetében. Emellett egy súgógépet is konstruáltál. Miből táplálkozik a technikai újítások, illetve a sci-fi-világ iránti fogékonyságod, érdeklődésed?
Nem gondolom, hogy olyan nagy beelőző lennék. A KFT elsősorban a szerzői, előadói produkcióival keltette fel az érdeklődést. Emellett valóban voltak és vannak is más forrásokból merített ötletek, amik időnként rányomják a bélyegüket egy koncertre vagy kiadványra. Utóbbiak tényleg többnyire hozzám kötődnek. Elképzelhető, hogy elektromérnök édesapámtól örököltem valamekkora technikai érzéket, érdeklődést. Ő a Medicor Művek fejlesztési osztályát vezette, és a nevéhez fűződik a világ első röntgenautomatikájának a megalkotása. Egyébként nem végeztem ilyen irányú tanulmányokat, egyszerűen birizgálja az agyamat, hogy mit lehetne kezdeni a megjelenő új fejlesztésekkel, és néha meglátok bennük lehetőségeket.
Hazel O’Connor énekelt velünk Dublinból valós időben az interneten keresztül, ez elég futurisztikus hatású volt, dolgozott is a koncert megvalósításán közel kétszáz ember. Létrehoztam weboldalt is, ahhoz szükségünk volt egy domainnévre, amit akkor még külön engedéllyel lehetett regisztráltatnunk. Így lett a kft.hu az első bejegyzett művészeti domainnév Magyarországon, összességében pedig az ötszáznegyvenedik. Ehhez képest ma már körülbelül 800-900 ezer domainnév van forgalomban az országban. A súgógép ötlete egy Guns N’ Roses-klip láttán pattant ki az agyamból. Észrevettem, hogy valami villog Axl Rose előtt, és úgy gondoltam, akár egy monitor is lehetne a dalszövegekkel. Ezután programozó fiúkkal elkészítettük a súgógépprogramot, amelyről később kiderült, hogy az ilyen, kifejezetten zenei célú formátum világviszonylatban is újdonságnak számít. Ez a súgógép aztán a Rapülők-koncerten debütált a Sportcsarnokban, a gyorsan televíziós használatra átalakított verziója pedig az akkor induló Friderikusz Show-ban. A kilencvenes évek eleje óta a mai napig használják a továbbfejlesztett változatát.
Bizonyára a mesterséges intelligencia sem hagy hidegen. Milyen lehetőségeket látsz az AI „zeneipari” felhasználásában?
Nem vagyok nagy AI-szakértő, két éve kezdtem érdeklődni iránta, amikor a chatGPT megjelent, és sok mesterséges intelligenciára épülő zenei szoftvert kipróbáltam. Szeretném például majd ezek segítségével újrakeverni és masterelni a KFT egyes régi felvételeit is, de még nem találtam erre megfelelő programot. Tavaly a Music Hungary Szövetség konferenciája kurátoraként a Mesterséges intelligencia és természetes intelligencia a zenében címet és témát javasoltam, ahol nagyon sok izgalmas előadás és beszélgetés hangzott el. Sebestyén Áronnal tartottunk bevezető előadást, és az idei konferencián is folytattuk vele a sorozatot.
A felmerülő problémák, amelyeket a sajtóból nyilván sokan ismernek, még megoldásra, szabályozásra várnak. Ha szerencséje van az emberiségnek, akkor meg is úszhatja az AI-jövőt, illetve a hasznára is fordíthatja.
De nemcsak a jövő érdekel, a múlt iránt sem vagy közömbös, hiszen éveken keresztül szerkesztetted a SzemTanú című folyóiratot, amely a napilapok stílusában mutatta be a történelem eseményeit. Mesélnél valamit erről a merőben szokatlan vállalkozásról?
A gimnáziumban – ahol egy osztályba jártunk Laár Andrással – retorzióként megbuktattak három tárgyból, mert nem vágattam le a hajamat. Az egyik tárgy a történelem volt, ami pedig érdekelt, csak a bebiflázós történelemórák nem ragadtak magukkal, idegen volt az egész. Akkor azért elgondolkodtam rajta, és
Kézenfekvő volna tehát egy könyv, amely napilapszerűen épül fel, újságírói nyelvezettel van megírva, vannak benne rovatok és hírek, kül- és belpolitika, gazdaság, tudomány, kultúra, sport, divat és apróhirdetés. Mindezt feljegyeztem magamnak, majd a rendszerváltás után, amikor már magánkiadású könyvek is megjelenhettek, Szalóky Károly barátom, a Várfok Galéria tulajdonosa segítségével megalapítottam a SzemTanú, időutazók hírlapját. Ez egy negyedévente megjelenő periodika volt, körülbelül negyvenfős, történészekből és más szakértőkből álló szerzőgárdával, minden lapszám egy-egy kiválasztott korszakról mutatott be átfogó képet. Volt exkluzív interjú Poncius Pilátussal, korabeli slágerlista vagy időjárás-jelentés – amit a szegedi egyetem tanszékvezetője készített. A kiadványhoz kapcsolódóan néhány műsorblokk is készült a Repeta című tévéműsorba, és voltak nemzetközi diákvetélkedőink, például a visegrádi országok diákjainak találkozóján. A lap 1990-től 1997-ig létezett, szinte már ez is történelem.
Néhány hónapon belül a KFT valamennyi tagja kerek évfordulós születésnapját ünnepli. Mindenki külön teszi ezt, vagy közös születésnapi koncertet is tartotok?
Egyelőre az újévi koncertünkre készülünk az Erkel Színházban, amelynek lesz a kezdeti időket idéző jellege is. Észrevettük ugyanis, hogy már-már „porladoznak” a jelmezeink, amelyeket a nyolcvanas években használtunk a koncertjeink afféle védjegyeinek tekinthető jelenetekhez. Most felújítjuk és utoljára elővesszük őket, hogy eljátsszunk néhány jelenetet, például a Bál az Operában tragikus szerelmi háromszögét, Beléd Márton ellenőr pénztárcalopkodó akcióját, illetve Fájdalom Csilla szerencsétlen esetét a pedikűrösökkel. A többit még meglátjuk, a jelmezporladás fokától függ. Lesznek olyan dalok, amelyeket csak a legrégebbi rajongók hallhattak élőben, és a KFT-tagok gyermekei alkotta a Te Apád, az! zenekar is ismét fellép velünk.
Fotó: Bach Máté / Kultúra.hu
KFT – újévi koncert – 2025. január 5., 19.00, Erkel Színház
