Heti Fortepan

Így cigiz(t)ünk mi – amikor még úton-útfélen rágyújtottunk

Ma már szinte elképzelhetetlen, hol mindenhol volt lehetőség rágyújtani a 20. század legnagyobb részében, ha valakinek épp kedve – és képe – volt hozzá. Képe, mert bár tiltó törvényeket csak viszonylag a közelmúltból ismerünk, a dohányosok és a nemdohányzók harca azért időtlen idők óta tart. A Fortepan fotóin ez kevésbé szembetűnő, de mi azért tudjuk, amit tudunk, lássunk néhány korabeli sztorit. Heti Fortepan.

A 70-es évek egy srác szemével – groteszk utcai jelenetek Kereki Sándor 50 év után publikált pillanatképein

Az ügető lelátójáról feszülten figyelő emberek, gyerekek, akik egy autó tetejéről nézik a népligeti autóversenyt és egy újságolvasásba feledkező férfi az Andrássy úton. Ezeket a bámulatba ejtően jó utcai képeket egy pesti fiú készítette, aki gimnazistaként kezdett fotózni és egyetemistaként már fel is hagyott ezzel a hobbival. Kereki Sándornak ma mintegy 1800 fényképe került fel a Fortepan oldalára, ötven évvel elkészítésük után.

Így építik újra a múltat – Erre használják a látványtervezők a Fortepan képeket

Ha egy kosztümös filmhez le kell csekkolni, hogy egy pesti utcasarok hogyan festett a hatvanas években, hogy pontosan hány szögletesek is voltak az újságosbódék a harmincas években, hogy milyen tapéta dívott a hetvenes évek presszóiban, vagy akár az a kérdés merül fel, hogy mivel érdemes kitakarni egy Demszky-karót, a látványtervezők elsőként archív fotók között kutatnak, amihez gyakran használják a Fortepant is.

Luxus a hegycsúcson – Húsz szédítő év a galyatetői nagyszállóban

A „magyar Semering” ünnepelt, új üdülőházától az élmunkások földi mennyországáig. Hamisítatlan huszadik századi történet az ország legmagasabb, állandóan lakott pontjáról, ahol az 1930-as évek luxusberuházását az 1950-es évekre szemrebbenés nélkül tette magáévá az új rendszer. Heti Fortepan.

Üss, zsötem, bosszúálló, anya

Kezdetleges módszerek és szegényes mintakészlet jellemezte az 1980-as évek tetoválókultúráját, amely leginkább a börtönökben virágzott. Fiáth Titanilla börtönpszichológus, kulturális antropológus írása.

Hírességek a kifutópályán

A ferihegyi repülőtér neves vendégeiről közölt összeállítást a heti Fortepan.

Tíz megfejtés – Saját nagyszüleit ismerte fel a Fortepan fotóján a Kossuth-díjas építész

Karácsony előtt a Fortepan arra kérte az olvasókat, hogy segítsenek nekik: 15 helyről mutattak 17 olyan fényképet, amelynek nem ismerték a helyszínét vagy a történetét. Néhány hét után örömmel jelentik, hogy mostantól tízzel kevesebb az olyan Fortepan-fotók száma, amelyekről semmit nem tudunk.

Kitalálja, hol járunk?

A „nem fogja kitalálni, mi történt” kezdetű, kattintásvadász címeket mindannyian ismerjük. A Fortepannál fordított a helyzet: ők nagyon is bíznak abban, hogy az olvasó ki fogja találni, mi történt. Vagy éppen hol. Ugyanis ők nem tudják.

Gyártelep a falu szélén

Így duzzasztotta többezresre Pétfürdőt a műtrágyagyár.

Hipnózis a plébánián

Drogrehabilitáció Pilisszentkereszten a szocializmus alkonyán Urbán Tamás fotóin.

Elérhetetlen áruk fóruma – Nyugati árucikkek a szocialista Magyarországon

A Heti Fortepan új részében beugrunk a Budapesti Nemzetközi Vásárra, megnézünk, megkóstolunk mindent, hiszen ott debütál az összes nyugati különlegesség. Aztán felfrissülünk egy amerikai üdítő mellett a presszóban, miután megtankoltuk a kocsit olasz szuperbenzinnel és beillatosítottuk magunkat francia parfümmel. De várjunk csak, hol és melyik években is járunk?

Tervezetten természetes kastélyparkok

A tájképi kertek aranykora.

Pilisi csillagok

Így forgatták az egyik legnépszerűbb magyar filmet, az Egri csillagokat.

Egy kép minden kerületből

Fennállásának tizedik évfordulóján a Fortepan Pro Urbe Budapestért díjat kapott a Fővárosi Közgyűléstől 2020. november 17-én. Ebből az alkalomból Budapest minden kerületéből közzétett egy fotót, megidézve az adott városrész közelmúltját.

Borzalom pasztellszínekben

Egy náci könyvelő színes fényképei a łódźi gettóról.

Város a határon – Szűcs Lóránd privát fotói Nagyváradról

Szocialista ringlispíl, fekete-fehér majális, baráti kirándulások és családi utazások egy egyre inkább elreteszelt világban, a semmiből kinövő panelnegyedek vonalas esztétikája: csak néhány évtizeddel ezelőtti, mégis alig ismert számunkra az a Nagyvárad, amibe – és a Ceaușescu alatti magyar polgárság hétköznapjaiba – egy amatőr fotós lencséjén keresztül leshetünk be.