olvasósarok
Egyszemélyes különleges tudakozó – Nádasdy Ádám Hordtam az irhámat című kötetéről
Nádasdy Ádám arról ír új könyvének Elesett című szövegében, hogy tízéves kislányának megtanított néhány, az ötvenes évekre jellemző szót. „Elesett. Nem jött vissza. Deportálták. Kiment. Belépett. Ül.” Azonban nemcsak az akkori kulcsszavakat írja körül, hanem a teljes 20. századot is.
Viharos idők – Hatvany Helga a Hatvany család legendás örökségéről szóló könyvéről
Mindazok számára, akik szeretik a magyar irodalmat, ismerősen cseng Hatvany Lajos báró neve. Ő volt az, aki részt vett a Nyugat című lap megalapításában, és támogatta többek közt Adyt, Tóth Árpádot és József Attilát. E nemes lelkű férfi kései utóda, Hatvany Helga most megjelent könyvéből egy valaha mesésen gazdag família története bontakozik ki.
Ellenséges elemek – Visky András Kitelepítés című regényéről
A marosvásárhelyi születésű Visky András korábban inkább költőként és színpadi szerzőként szerzett magának ismertséget, most azonban a Kitelepítés című nagyregénye aratott zajos elismerést.
Bomló húsban a burjánzó természet – Fehér Csenge: A kibomló test című kötetéről
Fehér Csenge első könyve novelláskötetnek mutatja magát, holott sötét, de régről ismerős világában sokkal több rejlik egyszerű elbeszéléseknél. Szürreális és mágikus realizmus keveredik a sűrű szövésű lírai nyelvvel, olyan kontextusba helyezve az emberi testet, amelyre kevés példa mutatkozik.
„Szép félelem és csodás részvét” – Méhes Károly: A fikusz téliesítésének napja című kötetéről
Méhes Károly a lírikusi középnemzedék egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Frissen megjelent, A fikusz téliesítésének napja című verseskönyvét olvastuk el.
A kócsag röpte – Endó Súszaku: Csodálatos bolond
Súszaku sok ponton filmszerű kisregénye a második világháború utáni, bizalomvesztett Japánba, Tokió poklába, a nyomor és a bűn sötétjébe kalauzol el. De valójában a remény útjára invitál.
Tárlatvezetés az ifjúság múzeumában – Kőbányai János Beat(korszak)regény című könyvéről
Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet egyik mottója Bella István Az ifjúság múzeuma című verséből idéz, mely szerint „Az volt a jó az ifjúságban, hogy nem tudtam, ez ifjúság”. Kőbányai mindazt, ami a hatvanas–hetvenes években jobbára csak sejtés, legendárium volt, pontosítja, definiálja, felcímkézi. Ahogy a muzeológus is mindent megjelöl a tárlókban, szinopszisokat készít a kiállítandó anyagokhoz, interjúkat rögzít a még élő szereplőkkel.
Magába csavarodó labirintus – Szeifert Natália Örökpanoráma című könyvéről
Szeifert Natália Örökpanoráma című, a Kalligram Kiadónál megjelent könyve, a szerző negyedik regénye az utóbbi idők egyik legzajosabb könyvsikere, és nem érdemtelenül. A Mészöly Miklós-díjjal kitüntetett, nagyregény-terjedelmű alkotást minden könyvmolynak bátran ajánlhatom.
„Egyébként én is oda igyekszem” – Berta Ádám Szöszmösz, a tündéregér című könyvéről
Mese, modern mese, egyáltalán nem is mese, pszeudomese? Berta Ádám, a szegedi születésű, Baumgarten-díjas író és műfordító idén megjelent és a Margó Irodalmi Fesztiválon frissen bemutatott könyvét ajánljuk.
„Ez nem bizonyíték, Simon” – Szöllősi Mátyás Simon Péter című regényéről
Szegő János 44 magyar író egy-egy szövegét válogatta be a frissen megjelent Körkép antológiába, köztük Szöllősi Mátyás Fóbia című, készülőben lévő regényéből egy részletet. Én pedig addig is, amíg arra várok, hogy a Fóbia a könyvesboltokba kerüljön, a szerző korábbi műveit ajánlom.
„De néha ölel, és néha harap” – Balázs Ferenc három kötetéről
Fiatalon elhunyt, kolozsvári születésű unitárius író és kalandos természetű világutazó három könyvét mutatjuk be.
„A csúcson lakott, és?” – Térey János A Legkisebb Jégkorszak című hangoskönyvéről
Térey kozmikus laboratóriumában azt vizsgálja, hogy egy krízishelyzet milyen hatással van a közéletre és a privát szférára. Hiszen egy kapcsolatban nem akkor ismerjük meg a másikat, amikor a kávéházban azt figyeljük, hogy hány cukorral issza a feketéjét, hanem akkor, amikor mondjuk fagyos kézzel kell feltenni a jégvirágos kocsi kerekére a hóláncot.
Mind meghalunk, méghozzá nagyon hamar – Oliver Burkeman: Az élet rövid
Mennyi dolgot tudunk elvégezni egy hét alatt? És 52 alatt? Mi lenne, ha négyezer lenne belőle? Átlagosan ugyanis csak ennyi jut nekünk ezen a Földön. Akkor miért pazaroljuk el felesleges és érdektelen feladatokra?
Találkozó párhuzamosok – Tompa Andrea Fejtől s lábtól című könyvéről
Kolozsvár és Brassó, Budapest és Balaton, sebészet és fürdővilág, orvosi egyetem és „T-szindróma” – elolvastam Tompa Andrea Fejtől s lábtól című, Kettő orvos Erdélyben alcímű könyvét.
Az utolsó erdélyi polihisztor – Mikó Imre Brassai Sámuelről
Mikó Imre az 1960-as években arra vállalkozott, hogy megírja a reformkori Erdély emblematikus alakja, Brassai Sámuel életének történetét. A teljes 19. századot felölelő munka a közelmúltban újra megjelent.
„Nincs egy férfi? Dehogy nincs. És milyen jó, hogy vannak” – Ugron Zsolna új novelláskötetéről
„Aki ismeri eddigi könyveimet, bizonyára nem ilyesmire számít. Bár a világon, azt hiszem, valójában kevés meghökkentő dolog történik, a többi hétköznapi téboly” – vezeti fel az író Nincs egy férfi című kötetét, amely teljesen más, mint eddigi, történelmi regényei.