Schubert Éva
Július 11-én történt
„Igazából sosem akartam énekes lenni. Mindig zenész akartam lenni, zeneszerző. A verseket azért zenésítettem meg, mert rabul ejtették a szellememet és a szívemet. Ezt el szerettem volna mondani, de a beszédnél hatásosabb, ha eléneklem. Szóval az éneklés egy szükségszerű megoldása annak, hogy elmondhassam, ami a szívemben van, és nem egy tudatos választás” – fogalmazta egy interjúban a ma ötvenegyedik születésnapját ünneplő Erkel Ferenc-díjas hegedűművész, énekesnő, zeneszerző, Szirtes Edina Mókus, a magyar kortárs zene sokoldalú alkotója.
Január 19-én történt
„Minden napot úgy kellene kezdenünk, mintha a csecsemő és haldokló egyszerre pillantana ki a szemünkből. Így talán megértenénk valamit abból, amit szüntelenül s okosan igyekszünk megmagyarázni magunknak” – fogalmazta az 1921. január 19-én született – és 2001-ben elhunyt – Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós, a Magasiskola, a Megbocsátás, a Saulus, a Reggel a tanyán és Az atléta halála című kötetek szerzője, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke.
Július 11-én történt
Július 11-én ünnepli hatvanötödik születésnapját Csuja Imre Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A művész tizenhét évesen döntött a színészmesterség mellett, pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, majd többek között a debreceni Csokonai Színház, az Egri Gárdonyi Géza Színház és az Örkény István Színház darabjaiban, illetve az Argo, a Szezon, az Üvegtigris és a Valami Amerika című filmekben láthattuk.
Január 19-én történt
„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – vallotta a 2000-ben ezen a napon elhunyt Hedy Lamarr. Az osztrák–amerikai színésznő viszont nem csak szépségével hódította meg Hollywoodot és az egész világot: szerepe volt ugyanis a wifi feltalálásában is.
Július 11-én történt
„Fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni. Kényszermegoldásként választottam volna a tanári pályát, és gondoltam arra, hogy magyartanár leszek. Aztán tizenhét éves koromban jött az ötlet. Egy nagyon jó ismerősömmel elkezdtünk arról beszélni, hogy jó lenne színészkedni. Az is nagy lökést adott, hogy szinte gyerekkorom óta játszom. A közönséget mindig falubéliek alkották, akik ? más szórakozás hiányában ? összejártak egymáshoz beszélgetni, és amikor kifogytak a pletykából, akkor mondták mindig: Imi, mondj egy verset! Ők voltak az én első közönségem, ott éreztem meg először azt a borzongást, azt a lámpalázat, amelyet ma is érzek még minden fellépés előtt” – idézte fel lapunknak néhány éve pályájának kezdetét Csuja Imre színművész, aki ma ünnepli születésnapját.
