Gazdag és csodálatos élet ért véget. Elment Tata. Tatának hívta mindenki, nemcsak a táncosai a Bihari meg a Honvéd Táncegyüttesben, de szinte a fél ország. Tatának – mert szerették, mert szerettük.
Mérges kis ember tudott lenni, de mindig a jóért, a szépért, az igazságért volt haragos. Ettől lett olyan kiváló művész, koreográfus, táncos, néprajzos, emberiességre nevelő pedagógus. És még barát is, mert szeretni is csak így tudott, teljes odaadással, még ha ezt férfias karcossága mögé rejtette is olykor.
Igazán öregségünkre alakult ki mélyebb barátságunk. Egyidősek voltunk, ha ő néhány hónappal idősebb is. Jó volt ülni otthonában, a kékfestő terítővel borított, kerek asztalánál, anekdotázva, vitatkozva, derűsen borozgatva, falatozgatva, és hallgatni a régi történeteket arról, hogyan lett véletlenül táncos, hogyan szeretett bele a néprajzba, vagy a Bihari alakulásáról, a Honvédről, ahol a táncosok igazgatója volt.
Sok története volt a külföldi szereplésekről, az amszterdami évekről, a Nemzetközi Táncszínházról, rendezői és koreográfusi sikerekről és az erdélyi, széki utakról. Azokról az utakról, ahová a kezdet kezdetén magával vitte Korniss Pétert, barátját, a fotográfust, hogy ketten megmentsék a magyar táncházmozgalomnak és a világnak az ott rejlő népi értékeket.
Amit Tata a táncmotívumok gyűjtésével és művészetté formálásává tett, ahogy (tánc)színházzá koreografálta a székiek táncmozdulatait, és ahogy mindezeket Korniss Péter a fotóin követte, bartóki és kodályi utat jártak be és vittek a világ elé.
Csukás István barátunk annak idején Gömbvillámnak nevezte Tatát. Gömbvillámként élte az életét, egy hosszú és gazdag életet, s most megfáradt. Haragudott még mindig friss szelleme a nehezen engedelmeskedő testre. Akinek a mozgás volt a mindene, ezt nehezen viselte el. Tudta, hogy el kell menni, és elfogadta. Remek táncdrámái bizonyítják, milyen zseniális dramaturg volt. Nemcsak műveiben volt az, de ahogy életében, a halálában is.
Amikor egy nagy művész elmegy, felragyognak művei.
Tata embersége, nemzeti értékű művészete is felragyog. Barátai szívében pedig a feledhetetlen, szeretetre méltó lénye.
