A múzeum története
Az 1950-es évek végén III. Rainier herceg, aki óriási autórajongó volt, elkezdett veterán járműveket gyűjteni. Az évek során csak gyűltek-gyűltek a különlegesebbnél különlegesebb darabok, így a hercegi palota garázsa hamarosan kicsinek bizonyult a több mint száz autó számára, amelyek között egyaránt vannak sportos és elegáns, városi furikázásra és versenyzésre használható darabok, sőt jó néhány olyan is, amely fenséges karosszériájával, csillogó motorháztetőivel kuriózumnak számított. A herceg 1993-ban úgy döntött, hogy a nyilvánosság számára is elérhetővé teszi kincseit, így megnyílt a The Cars Collection of H. S.H. the Prince of Monaco múzeum, ahol ötezer négyzetméteren látható a gyűjtemény az 1903-as De Dion Boutontól a 2013-as Lotus F1-ig. Köztük olyan versenyautók is, amelyek a monte-carló ralin és a monacói nagydíjon indultak. III. Rainier herceg 2005-ös halála után örököse, II. Albert folytatta az autók gyűjtését.
„Ez nem autómúzeum, hanem mindenféle korból és országból származó veterán autók személyes gyűjteménye. Népszerűek vagy tekintélyesek, fémjelzik és képviselik a korukat, továbbá tetszetősek is”, tudjuk meg a helyszínen.
A kollekció első autója
Minden az 1903-as De Dion Boutonnal kezdődött, amelyet Rainier herceg diákkorában, 1953-ban vett. A klasszikus autók egyik legnagyobb versenyén, az 1968-as London–Brighton ralin vezette is. A hercegi pár magával vitte Brightonba három gyermekét. Amikor megérkeztek, a herceg azt nyilatkozta, hogy csak szórakozásból vesz részt a versenyen. Egyébként Louis Carladès álnéven már 1953-ban egy DB Fruával is autóversenyzett (és hiába próbálta, nem sikerült inkognitóban maradnia).
Néhány ikonikus darab a kollekcióból
A múzeum két szintje tele van legendás autókkal: ilyen például a Lamborghini Miura, a Citroën Traction Avant vagy a Jaguar E-Type. Mindegyiknek megvan a maga története, amit a kihelyezett táblákon és ledképernyőkön tanulmányozhatunk – például az 1957-es, kék, szépen restaurált Renault 4 CV Sportot, egy Napier T78-est, amely az impozáns, 6,2 literes, hathengeres motorral felszerelve a márka ritka túlélői közé tartozik, ráadásul pompás kupékarosszériája van. A Daytona látványa pedig legalább annyi endorfint szabadít fel, mint a Ferrari 365 GTB/4 a maga hosszú orrú aránytalanságával, vagy a Competizione a kiszélesített sárvédőivel és a motorháztető élén lévő függőleges terelőelemekkel.
Az első monacói nagydíj Bugattiját is meg lehet tekinteni: ennek az 1929-ben gyártott, nyolchengeres autónak százliteres tankja van, végsebessége 200 km/óra, és olyan könnyű, mint egy modern F1-es versenyautó. Marcel Lehoux vezette, és semmi sincs benne, ami a vezető biztonságát garantálná.
A gyűjtemény propelleres autója, a Hélica is ámulatba ejti a nézőt. Ez a Marcel Leyat által feltalált légcsavaros autó annyira szokatlan volt, hogy akkoriban szárnyatlan repülőgépként vagy kerekeken guruló helikopterként írták le. Kétlapátú légcsavarja akkora, mint egy kisrepülőgép, végsebessége 110 km/óra volt.
Az 1954-es Sunbeam Alpine MK1-et már II. Albert herceg vásárolta, de a történet édesanyja, Grace Kelly színészi karrierjéhez is kapcsolódik. A zafírkék kabrió, azaz kétüléses kupé pontos mása annak az autónak, amelyet Alfred Hitchcock Fogjunk tolvajt című filmjében használtak (Grace Kelly és Cary Grant voltak a főszereplők). Ha a filmet megnézzük, azt is észrevehetjük, hogy két modellt használtak: egyet a stúdióban, egyet pedig a kinti jelenetekben. Grace Kelly egyes jelenetekben ugyanis alul, másokban pedig a kormánynál vált.
A gyűjtemény igazgatójának egyik kedvence az 1928-as Lincoln Type L Roadster. „A kéttónusú modell hihetetlen, hiszen olyan egyedi részletekkel van felszerelve, mint a bőrszíjak, a pótkerékre erősített tükör, valamint a kerekek fehér oldalfalai”, mondja. Valérie Closier francia segédpilóta szintén szereti az Alpine-t, „kedvenc autóját, amelyet úgy vezet, mint egy gokartot”, valamint Nigel Mansell 1989-es Ferrari 640-ét, amely „pompás, tiszta ívekkel rendelkezik”.
Itt látható a legendás Chrysler Imperial is, amit „az évszázad házasságához” kötnek. „Rainier herceg elhozta az Egyesült Államokból, és ezzel fogadta Grace Kellyt, amikor 1956. április 12-én luxushajóval Monacóba érkezett.” A limuzin a királyi esküvői körmenet alkatrésze volt, és hivatalos látogatásokkor használták, például amikor 1960-ban De Gaulle-t fogadták. Eredetileg zöld volt, de feketére és ezüstre festették át, amelyek jobban megfeleltek az államfő tekintélyének.”
Grace Kelly saját használatú Renault Floride kabriója is nagyszerű látvány, annak idején ajándékba kapta a cégtől. Ugyanilyet kapott Brigitte Bardot, és II. Erzsébet királynőnek is felajánlották, de visszautasította, azt kérve, hogy inkább jótékony célra hasznosítsák. Olyan kuriózumokba is belebotolhatunk a kiállításon, mint az eperszínű Mercedes 300 SL, amiből csak 18 hagyta el a gyárat, vagy Grace Kelly brit taxija, amely gyönyörű fekete festésével, elegáns dizájnjával és retró vonzerejével a gyűjtemény ikonikus darabjának számít. Úgy került a kollekcióba, hogy a hercegnő beleszeretett és hozatott egyet magának Angliából. A jármű belsejét ő alakíttatta át, és Albert herceg gyerekkorában néha a taxi elejének csomagterében utazott.
A nagyjából száz autó nincs mind kiállítva, időről időre cserélődnek. A lovas kocsikkal együtt mind nagyszerű állapotban vannak, a kiállítótér mögötti műhelyben gondoskodnak a karbantartásukról és a restaurálásukról.
