Hat kortárs művész, akinek az anyag nem eszköz, hanem gondolkodásmód

Kuzma Eszter Júlia

Kuzma Eszter Júlia textilművei olyan világokat kapcsolnak össze, amelyek ritkán találkoznak: az ősi szimbólumok lassú, rétegzett ideje és a digitális kultúra vibráló gyorsasága egyszerre vannak jelen bennük. A kézzel készült felületek tapintható melege és a virtuális tér absztrakciója közti feszültség nem ellentmondásként jelenik meg, hanem átjáróként. Témái a misztikum, a mítoszok és rituális gyakorlatok köré szerveződnek, de nála a rítus nem látvány, hanem élmény: a bevonódás csendes, mégis mély. Műveiben finoman, magától értetődően tér vissza a „varázslat” mint érzéki tapasztalat.

Kertész Ati

Kertész Ati kerámiái a földdel való közvetlen kapcsolatból indulnak ki. Agyagból formált szobrai egyszerre idéznek ősi kisplasztikákat, természeti képződményeket és a test rejtett belső szerkezetét. Formái tömörek, súlyosak, mégis finoman áramlanak, mintha egy lassú belső mozgást őriznének. A mázak és a kézzel épített felületek festői gesztusokat is hordoznak – a kerámia nála a festészet térbeli továbbírása. Szobrai nem „szépek” a klasszikus értelemben, sokkal inkább pszichológiai terepek: azt vizsgálják, hogyan viszonyulunk azokhoz a részeinkhez, amelyeket nem látunk, mégis hatnak ránk.

Makai Mira

Makai Mira kerámiái és szövetei között folyamatos párbeszéd zajlik: puha és kemény, meleg és hideg, organikus és rideg felületek feszülnek egymásnak. Kerámiái testszerűek, élőlényekre emlékeztető, hibrid formák, amelyek mellé a tufting textil puhasága társul. Ebben a kettősségben ott a növekedés és a bomlás érzetének egyidejűsége – mintha minden forma egyszerre lenne burjánzó és széthullóban. Munkái ettől kapnak különös vitalitást: olyan objektumok, amelyek egyszerre hívogatnak és tartanak távol, szépek és nyugtalanítóak.

Simon Holpert

Simon Holpert számára a kerámia az érintésről szól. Munkái nem vitrintárgyak, hanem olyan kerámiák, amelyek közel engedik a nézőt – sőt, szinte számítanak a jelenlétére. Formái laza, organikus alakzatok, mintha a kéz emléke ott maradna minden felületen. Gyerekkori testélmények, az első érintések bizonytalansága vagy éppen a „pillangók a gyomorban” érzete mind visszaköszönnek tárgyaiban. Szobrai egyszerre hordoznak növényi, belső testi és absztrakt jegyeket. Holpert számára a legfontosabb, hogy az anyag élő maradjon – a kerámia nála mindig a kapcsolódás tere.

Metzing Eszter

Metzing Eszter szobrai az anyag testiségéből indulnak ki. A latex, az üveg és a textil összeillesztéséből olyan csápszerű, organikus alakzatok születnek, amelyek egyszerre idézik meg a női szerveket, a növényi gyökérhálókat, a bélrendszert vagy éppen egy idegen lény felületét. A latex puhasága és az üveg ridegsége közti kontraszt különösen erős érzeteket kelt: a formák egyszerre vonzanak és taszítanak. Metzing világában a szenzualitás nem dekoráció, hanem a művek lényege. Alakjai barátságosak is lehetnek, de mindig ott vibrál bennük egy sötétebb tónus, amely izgalmassá teszi a velük való találkozást.

Kiss Adrian

Kiss Adrian textilmunkái a testtel való kapcsolat nagyon személyes formái. Puha szobrai, bőrrel és feszített textilekkel borított objektumai a mindennapi tárgyak – dunyhák, huzatok, textilrétegek – ismerősségét fordítják át valami újba. A textil nála nem díszítőanyag, hanem testhelyettes: egyszerre puha, otthonos és zavarba ejtően jelenlévő. A Dunyha Tomorrow-installációiban a lebegő, felfüggesztett textiltömegek mintha egy hiányzó testet rajzolnának körül. Kiss munkáit a haptikusság és az anyagközelség teszi erőssé: azt a pontot mutatják meg, ahol az anyag és az ember közti határ egy pillanatra elmosódik.

Címlapfotó: Hungarian Art & Business: Sorsfordulat. Radikális találkozások. Fotó: Sorok Péter/Kultúra.hu