Textíliákat már jó ideje nem csak öltözékként használunk, hanem többek között orvostechnikai eszközként vagy látványelemként is. Az anyag sokféleségét, a benne rejlő lehetőségeket mutatja be a szentendrei ÚjMűhely Galéria TechTextil című kiállítása. Söptei Eszter textiltervező művésszel, a tárlat kurátorával beszélgettünk.

A textil mint szálak szövedéke kapcsolatba rendezi az egyes elemeket. Az ÚjMűhely Galéria TechTextil című csoportos kiállítása ezeknek a kapcsolatoknak az innovációit mutatja be. Milyen újítások valósulnak meg ma e téren Magyarországon?

A textil alapvetően kapcsolatteremtésre ösztönző anyag. Egyszerre választ el és köt össze csoportokat vagy közösségeket az azonos ruházat vagy kiegészítők viselése által. Mindemellett megvéd, hőt ad, és sok más pozitív tulajdonsága is van.

Univerzális anyagról beszélünk, ami szinte bármilyen területen alkalmazható. Jó anyag mint öltözék, lakástextil vagy térelválasztó elem. Sokféleképpen módosítható és variálható, ezért rengeteg alkalmazási területe van, még az atomerőművekben is használnak textilfilcet szigetelés céljából.

A textilek valóban az ősidők óta
jelen vannak az emberek életében, de milyen a 21. századi textil?

A textil forradalma már régebben elkezdődött: amikor a különböző anyagok tulajdonságainak feltárásával elkezdtek kísérletezni. Innovatív szemlélettel fémszálakat vagy elektronikus megoldásokat alkalmaztak, ám ez persze nem volt elég. Azon is el kellett gondolkodni, hogy az anyagkísérletek eredményeit mire lehet praktikusan felhasználni.

A TechTextil kiállításon is bemutatunk olyan, orvosi célra felhasználható eszközöket, amelyek nagy segítséget nyújtanak felhasználóiknak. Ilyen például az ezüstszálas kesztyű, ami antibakteriális hatású. A fémszálaknak egyébként rengeteg pozitív tulajdonságuk van. Például a rézszálaknak, amelyek megvédnek az elektroszmogtól.

Bemutatunk egy olyan zakót, melyet pacemakerrel élők számára készítettek. Ez a reptéri ellenőrzőkapun való átkeléskor akár életmentő is lehet, mivel megvédi a beültetett eszköz működését a különböző elektronikai behatásoktól. Japánban várandós nők hordanak hasonló anyagot a hasuk előtt, hogy a magzatot megvédjék a számítógépek és más sugárzó eszközök káros hatásaitól.

A kiállításon szerepel olyan innováció is, amely még kísérleti fázisban van. Ez Kormos Anna Zsófia munkája, a War on period pain, mely a nők menstruációs fájdalmán kíván segíteni a technológia és a textilek segítségével. A projekt része volt egy olyan kiállítás, amelynek rendezői képző- és iparművészeket kértek fel arra, hogy jelenítsék meg a menstruációs fájdalmat oly módon, hogy azok is megérthessék, akik soha nem tapasztalják meg.

Kormos Anna Zsófia és Pelczer Dóra létrehozta az Alpha Femtech nevű céget, amely megalkotta az ARTEMIS nevű ruhát. Jelenleg olyan alanyokat keresnek, akik a ruha kipróbálásával részt vennének a tesztelés fázisában. 

Mennyire interaktív a kiállítás? Ki-
és felpróbálhatók a bemutatott tárgyak?

A ruhákat nem lehet felpróbálni, viszont lesznek olyan anyagok, például főként hanggal kapcsolatos tértextilek, amelyek működésbe hozhatóak. Ki lehet majd próbálni Varga Anikó Hangesés című munkáját, ami egy játékos kísérlet:

a különböző textilszalagokhoz hozzáérve változatos hangokat lehet előidézni.

Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre hangsugárzó textiljei is ilyenek. Gimesi Judit a zenét jeleníti meg a textilek révén. Szövésükkor vetülékként üvegszálakat használ, melyek bizonyos hatásokra reagálva elszíneződnek. Tulajdonképpen színekké konvertálja a hangokat.

Milyen szerepet kap a fény a
bemutatott textilek révén?

A legelterjedtebb műfajnak a fénnyel kapcsolatba hozott ruhákat nevezhetjük. Például Péterfi Borit is láthattuk már olyan fellépőruhában, amelyre ledszalagok voltak applikálva. Az ilyen textilek nagyon látványosak, de igazából nem nevezhetők okosnak, vagy interaktívnak.

Hasonló megoldásokat láthatunk Polyák Esztertől, aki artistajelmezeket készít wire szál használatával. A fénytechnika és a textilek nagyon korán összekapcsolódtak, de eleinte a technológiai elemek elég nagy méretűek voltak. Ahogy fejlődik a technika, úgy válnak egyre kisebbé. Vagyis egyre esztétikusabban és diszkrétebben tűnik fel a fény a textileken keresztül.

Az el wire szálak ugyanolyanok, mint a textilszálak, ezért hímzésként szépen felvarrhatóak. Ezen kívül lehetőséget adnak játékosságra, ugyanis könnyen lehet variálni a színüket, és azt, hogy milyen intenzitással villogjon bennük a fény.

Az intelligens és interaktív darabokról is ejtenék néhány szót. Lévai Zsófia ROMP kollekcióját a kiállításmegnyitón látványos performanszban prezentáljuk a Kortárs & Balett Tánccsoport közreműködésével Mákó Rozi zenéjére. A kollekcióhoz tartozó sálak kommunikációs vetületűek, mint egyébként a fashiontech designer összes többi projektje is.

Reagálnak arra, hogy a viselőjük hogyan mozog, milyen gesztusokat tesz.

A POWER of PROXIMITY kollekciójában a ruhadarabok a közösségi médiából származó, előre feldolgozott adatokat tárolnak. A látogatók, miután csatlakoztak ugyanahhoz a hálózathoz, kicserélik ezeket az adatokat, és egy algoritmus határozza meg a felhasználók közötti közös vonásokat. Így megjelenik, hogy az egy térben tartózkodók mennyire vannak egy hullámhosszon egymással.

Igazán hiteles a szereped ebben a
kiállításban kurátorként, mivel te magad is textiltervező művész vagy. Mi
alapján válogattad ki a kiállításban bemutatott munkákat?

Nagyon érdekes volt számomra ez a feladat, és izgalmas volt a válogatás is, mert ez a terület még mindig nem túl nagy, és nem igazán ismert. A legismertebb tervezőket szerettem volna bemutatni.

Talán a legmeghatározóbb szereplője a területnek az EJTECH kreatív labort működtető Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre párosa. Judittal évfolyamtársak voltunk a MOME-n. Később ő elvégezte a doktori iskolát, és jelenleg az intézményben tanítanak Estebannal. Sok tervezőt inspirálnak, és segítenek nekik elindulni ezen a pályán.

A jelenlegi kiállítók közül is többen részt vettek a kurzusaikon vagy a workshopjaikon. Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a MOME mint intézmény nagyon jelentős szerepet játszik az innovációk kibontakoztatásában. A doktori iskolája élén álló, a textil tanszéket korábban vezető Harmati Hedvig szimpatizál az újító kezdeményezésekkel, és támogató közeget teremtett a divat és a textil területén az újszerű, innovatív eljárások és folyamatok kipróbálására.

Milyen kísérőprogramjai lesznek a
kiállításnak?

Terveztünk egy workshopot az EJTECH Laborral, ami sajnos az aktuális járványügyi helyzetben fizikailag nem tud megvalósulni.

Viszont online részt lehet venni egy bemutatón, amelyen Judit és Esteban intelligens anyagokat és a hozzájuk fűződő technológiákat mutatnak be, betekintést nyújtanak a projektjeikbe. Számtalan önálló projektjükön túl együtt dolgoztak a Dior divatházzal, és részt vettek a Blade Runner 2049 film készítésében is.

Igazán izgalmas és váratlan alkotások
várják tehát a látogatókat az Új Műhely Galériában ezen a kiállításon.

Biztos vagyok benne, hogy sok meglepő és innovatív gondolattal találkoznak a látogatók. Ezek a munkák azért is fantasztikusak, mert tiszteletben tartják a textil hagyományait.

Nagyon fontos, hogy a tradicionális és a forradalmi technológiák egymásra találjanak.Ha ez nem így lenne, akkor technoutópizmusról kellene beszélnünk. Ha viszont az újításainkba beépítjük a hagyományokat, és továbbvisszük a tradíciót is, annak hosszú távú eredménye lehet.

A TechTextil kiállítás november 15-ig látogatható Szentendrén, az ÚjMűhely galériában.

Kiállító művészek: Gimesi Judit, Hegedűs Zsanett, EJTECH, Lévai Zsófia, Kormos Anna Zsófia, Polyák Eszter, Varga Anikó

Fotók: MANK/Csákvári Zsigmond