A tömeges őszi gyülekezés a kék vércsék egyik jellegzetes viselkedése. Az eddigi rekord 43 helyen mintegy 11 ezer 160 példány volt, melyet 2014-ben sikerült megfigyelni. Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportjának beszámolója alapján szinte napra pontosan tíz évre rá, 2024. szeptember 18-án megdőlt a rekord, ugyanis 11 ezer 751 éjszakázó kék vércsét számoltak 49 különböző helyen a Pozsonyi-síktól Magyarország síkvidéki és hegylábi területein és a Bánságon át egészen a Vajdaságig.
Augusztus közepétől a szeptemberi vonulásig napközben kék vércsék kisebb csapatai sok helyen megfigyelhetőek, amint egy-egy gabonatarló felett szitálva zsákmányolnak az ilyenkor rajzó hangyák, az őszre felszaporodó sáskák és mezei pockok sokaságából vagy a rögökön ülve tollászkodnak. Ezek a csapatok azután éjszakára összeverődnek, így a sík vidékek kevéssé zavart facsoportjaiban akár több ezer madár is együtt tölti az éjszakát.
Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport koordinálásával zajló monitoringban szlovákiai, romániai és szerbiai természetvédelmi szervezetek, valamint a hazai nemzetipark-igazgatóságok és az egyesület önkéntes megfigyelői és főállású szakemberei számlálják heti rendszerességgel a kék vércséket minden ősszel. A csaknem száz megfigyelő húszéves munkája révén egyre jobban kezdik megismerni ennek a kivételes fajnak a vonulási viselkedését. Napokon belül elkezdődik azonban az intenzív vonulás, a vércsék túlnyomó többsége elhagyja régiónkat, hogy 8500 kilométeres vándorútja végén Afrika déli részében töltse a telet.
