Azt viszont itthon is kevesen tudják, hogy Európa egyik legnagyobb makrogombagénbankja az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeumában található. A Kárpát-medencéből származó nagygombafajok izolátumait (tenyészeteit) tartalmazó élő gyűjtemény fontos rendszertani, mezőgazdasági, erdészeti, faanyagvédelmi, gyógyászati és természetvédelmi erőforrás.
„A Gombagénbank elődjét az 1950-es években Bohus Gábor hozta létre. Az akkori tenyészetgyűjtemény főleg termesztésbe vonható fajokat tartalmazott, amelyeket agar táptalajon, időszakos átoltással tartottak fenn. 1990-ben a munkaigényes és a befertőződés veszélyét is magában hordozó átoltások helyett áttértünk a tenyészetek folyékony nitrogénben (–196 Clsius-fokon) történő tárolására” – ismerteti Locsmándi Csaba gyűjteményvezető, aki Vasas Gizellával közösen gondozza és gyarapítja a kiemelt jelentőségű génbankot. Mint mondja, a közfelfogással ellentétben ez a rendkívül alacsony hőmérséklet nem káros a gombára, ugyanis ezen a hőmérsékleten már semmiféle változás nem történik a sejtekben, mert a fizikai, kémiai és biokémiai folyamatok sebessége gyakorlatilag nulla. Ha sikeres a fagyasztás, a gombasejtek az idők végezetéig eltarthatók, és felolvasztás után teljes mértékben képesek regenerálódni.
Több mint 300 szaprotróf (korhadékbontó) gombafaj közel 1500 tenyészete található meg a génbankban, az 58 védett magyarországi fajból 18, de a védett fajok megőrzése mellett fontos cél a Kárpát-medencei gombavilágot reprezentáló fajoknak az elhelyezése folyékony nitrogénben. Ugyanakkor jelentős eredmény az is, hogy sok termesztési és természetgyógyászati szempontból fontos gombafaj található meg a gyűjteményben.
Locsmándi Csaba főmuzeológus érdekességképpen két gombafajt ajánlott a figyelmünkbe a gombagénbankból. Egyik a bogyiszlói csiperke (Agaricus bitorquis var. nánay), amely az 1950-es évek elején hatalmas mennyiségben termett a Duna árterületén, Bogyiszló környékén, még a veteményeságyásokban is, de az 1956-os tavaszi árhullám levonulása óta már csak szórványosan fordul elő. 1963 novemberében viszont még a Magyar Filmhíradóban is szerepelt: „A bogyiszlói csiperke, Európa legízletesebb gombája évek óta a Sió menti gógai erdőben termett. Hét évvel ezelőtt, a dunai árvíz után a talaj megsavanyodott, és azóta most dugta ki újból fehér fejét a vastag harasztszőnyeg alól. Október végéig 300 mázsa csiperkét gyűjtöttek össze. A kemény húsú, különleges ízű gombát válogatás után tisztítják, szeletelik és szárítják. Ládákba csomagolva küldik a bécsi, párizsi, londoni éttermekbe, ahol rövidesen már az étlapra is kiírják: champignon de Bogyiszló.” Az ízletes csiperkének ezt a változatát Bohus Gábor, a Gombagyűjtemény egykori kurátora 1961-ben írta le Bogyiszló környékéről, és oltotta le táptalajra.
A másik fajt szintén Bohus Gábor írta le 1975-ben a hortobágyi Nagyiván közelében talált példányról, ez a hortobágyi csiperke (Agaricus macrosporoides), amely a természetes élőhelyén feltételezhetően kipusztult, de tenyészetét sikerült megőrizni a múzeum génbankjában, sőt e kiváló ízű gomba termesztésbe vonását is megoldották.
