És persze ki az, aki nem kíváncsi a szépek és gazdagok világára, ahol minden helyiségben illatozik egy olyan virágcsokor, amit csak a home decor magazinok beállított fotóin látunk. Olyan fényűző lett a dúsgazdag Winbury család középső fiának, Benjinek (Jack Reynor) és Ameliának ((Eve Hewson), a szegény, de ambiciózus lánynak próbavacsorája, hogy kíváncsiak leszünk, mivel emelik a tétet, milyen lesz majd az Insta-biztos luxuslagzi. Ezt azonban sosem tudjuk meg, mert a menyasszony tanúját meggyilkolják. A nyitó képsorok idillje után a felügyelő kap egy telefonhívást:
Főnök, Carl vagyok, van egy vízi hullánk.
Erre a dialógusírók egyik ócska fordulata a válasz:
Neked is kellemes július 4-ét!
És máris kezdetét veszi az Agatha Christie-féle koreográfia, a telefonbeszélgetés után azonnal ráterelődik a gyanú a nyomozó lányára, aki épp elrejteni készül egy véres inget. Aztán indul a mindenki gyanús játék, ahogy a Tőrbe ejtve című Christie-hommage-ban is láthattuk. A film azonban nemcsak attól működik, mert lefutjuk a jó ritmusban adagolt gyanúsítások tiszteletköreit, hanem többek között a könnyed, finom intellektusa és a lélektani karakterek jól felépített szociometriája miatt is.
Az életszerűtlen rendőrségi vallatások például nem azért érdekesek, mert lépésről lépésre kerülünk közelebb a rejtély megoldásához, hanem mert izgalmas jellemrajzokat adnak egymásról a karakterek, ugyanakkor nem életszerű, hogy a szereplők úgy jellemzik a rendőröknek a rokonaikat, hogy van köztük olyan, aki rendszeresen magához nyúl, vagy éppen ki az, aki „határozottan dugható”. Ez olyan, mintha a rendező felolvastatná a szereplőkkel a sorozat karakterbibliáját, mert olyan jól összerakta azt a dramaturg.
És persze az sem életszerű, hogy a krimiszerző Greer Garrison Winbury (Nicole Kidman) annyira gazdag lenne, mintha nem is regényírásból élne, hanem abból, hogy turistákat visz az űrbe. Ugyanakkor Greer foglalkozása a sorozatban nincs különösebben jelenetezve, csak akkor, amikor lesz egy botrányos könyvbemutatója, vagy adnak férjével egy interjút, de a hétköznapi helyzetekben soha nem reagál úgy, mint egy krimiszerző, nem akarja megoldani a bűnesetet, pedig ez elvárható lenne, amikor a fia menyasszonyának tanúját gyilkolják meg az esküvő előtt néhány órával.
Greert többek között az is izgatja, hogy Benjit szereti-e a menyasszonya, és hogy miért nem tiszteli a Winbury családot, és közben arról beszél, hogy ő mielőtt a férje szüleivel találkozott, lecserélte a ruhatárát, Tom Wolfe-ot olvasott, és megtanulta, hogyan kell feltörni a homárt. Ehhez képest Amelia, leendő menye egy szórakozott pillanatában melltartóban megy ki az udvarra, hogy kitessékelje a papírra szállt katicabogarat.
A film szépen megrajzolja a generációk közötti konfliktusokat. Ugyanakkor az is érdekes, hogy Greer hogyan építi fel a látszatvalóságát, és a tökéletes idill felmutatása mennyire torzítja el a fiai és a férje személyiségét. Szóval, a filmből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de A tökéletes pár nem vállalta túl magát, csak szórakoztatni akart. Mégis vannak benne a bűnügyi szálon kívül rejtélyek. Például az, hogy Greer hogy tudja megőrzi a tökéletes család illúzióját, azok után is, hogy kiderül: férje az áldozat szeretője volt. Hogy akkor is képes kioktatni a fiát arról, hogy mi a szerelem, amikor kezében tartja azt a csekket, amely arról árulkodik, hogy a férje 18 500 dollárért vásárolt karkötőt a szeretőjének.
A folyton füvező, piáló és golfozó Taf (Isaac Liev Schreiber) hamiskásan áradozik a feleségéről („Mindannyian tőled függünk, te tartasz össze minket”), de a szavalatai közben sem akar mást, csak szexet, mert semmi más nem motiválja, csak az élet legteljesebb élvezete. A bunkó anyós karakterét is parádésan alakító Greernek arra is jut ideje, hogy a fiaihoz járó nőkkel titoktartási nyilatkozatokat írasson alá, ugyanakkor lehet valaki akármilyen sikeres író, mégsem viselkedik úgy, mint Jennifer Lopez, akinek minden izomcsoportját más égtájról érkező masszőr dolgozza meg.
Hogy a film hiányosságai ellenére is milyen profi munka, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Greer és Taf fiai és azok partnerei közötti viszony bonyolult rendszere. Ott van a legidősebb, meglehetősen faragatlan Thomas (Jack Reynor), a romantikus, de nagyon is céltudatos Benji és a túlérzékeny kamasz Will (Sam Nivola). A rendező, Susanne Bier remekül érzékelteti köztük a kemény rivalizálást, ami akár zrikálásnak is tűnhet, de feltűnő, hogy ezek a tréfák mennyire otrombák. És ott van Thomas felesége, a terhes pocakját meghitten simogató Abby (Dakota Fanning), aki a sorozat egyik legkíméletlenebb karaktere, méltó párja a szintén szemét férjének.
Amelia barátnője, Merritt (a Fehér Lótusz második évadában megismert Meghann Fahy) az áldozat, aki a többiekkel ellentétben nem képes hazugságok között élni, nem akar kompromisszumokat sem kötni, ezért ő lesz az, akit feláldoz ez a világ. A film kőgazdag figurái mélyen lenézik a személyzetet és azokat a család közelébe kerülő lányokat, akik nem a felső középosztályhoz tartoznak. Sejthető, hogy a dúsgazdag Winbury család megkomponált idillje mögött sötét titkok húzódnak, de az csak fokozatosan derül ki, hogy a tetthely nemcsak maga a sárga szalaggal lezárt partszakasz, hanem a hazugság első számú színtere, a családi vacsoraasztal.
A tökéletes pár (The Perfect Couple)
amerikai krimisorozat
Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Nicole Kidman, Liev Schreiber, Eve Hewson, Dakota Fanning, Donna Lynne Champlin
6 rész, (16+) Netflix
