Török Zoltán, a nagy sikerű Vadlovak – Hortobágyi mese és a Vad Magyarország alkotója évek óta Svédországban él párjával, két lányával és kutyájával. Rendszeres túráik során felfedezik az átalakulóban lévő vadon színes állatvilágát, és legizgalmasabb kirándulásaikhoz most a nézőket is útitársul hívják a tengertől a gleccserekig, a messzi észak vadállatainak társaságában.
Török Zoltán 1999-ben egy természetfilmekkel foglalkozó svéd céggel kezdett el dolgozni, majd úgy alakult, hogy biológus párja kutatói állást kapott egy svéd egyetemen. Tizenöt évvel ezelőtt úgy döntöttek, praktikus szempontból az ingázás helyett kiköltöznek az északi országba. Nem terveznek hazaköltözni, ennek ellenére sok szálon kapcsolódnak Magyarországhoz. A rendezőnek továbbra is vannak magyar vonatkozású filmtémái, mint amilyen a 2021-ben bemutatott, a hazai mozikban nagy sikerrel vetített Vadlovak – Hortobágyi mese. Két tinédzser lányukkal magyarul beszélnek otthon, és évente többször is Magyarországra látogatnak.
Amikor 2020-ban felkérték Török Zoltánt, hogy csináljon Svédországról egy filmet, már nemcsak a vad élővilágról szeretett volna forgatni, hanem azt is bemutatni, hogyan változik a környezet jó és rossz irányba egyaránt. Számtalan helyen forgattak, és felmerült a kérdés, mi köti majd össze ezeket a különböző felvételeket. A rendező nem akart kaleidoszkópszerű, töredezett alkotást, és ehhez kellett egy jó ötlet.
„Manapság nem nehéz észrevenni, hogy a dokumentumfilmek elkezdtek megütni egy jóval személyesebb hangnemet, ami közelebb áll a közönséghez. Ez egy vékony mezsgye, aminek könnyen át lehet esni a túloldalára. Amúgy is a családdal túrázunk, kajakozunk, és felmerült bennem, miért ne lehetne ez a felvételeket összefűző szál? Mi is csak elemei vagyunk a tájnak” – fejti ki a rendező a döntését.
A pandémia beleszólt a filmprojektbe, így csak 2021 júniusában tudták elkezdeni a két és fél éven át tartó forgatást. A terepen csak egy szűk stáb, a rendező mellett a finn Jan Henriksson és Max Kujala operatőrök voltak jelen, akik olyan természetvédelmi szakemberekkel dolgoztak együtt, akik alaposan ismerték a vadállatok mozgását és segítettek részletekbe menően megtervezni a filmezést.
A film narrációja rendhagyó: a személyes élmények Török Zoltán narrációjában hallhatók, a leíró természeti részeket Molnár Piroska tolmácsolja.
A film költségvetését négy ország – Németország, Ausztria, Svédország és Magyarország – adta. Az utómunka Magyarországon folyt, a vágó Hargittai László, akivel a rendező szinte az összes korábbi filmjében együtt dolgozott. A film zeneszerzője, Kolja Erdmann is régi alkotótárs, a 2011-ben bemutatott Vad Magyarországnak is ő szerezte a filmzenéjét.
A filmet már számos jelentős nemzetközi természetfilm-fesztivál versenyprogramjába beválogatták, köztük a németországi Green Screenre, a holland Wildlife Film Festival Rotterdamra, az olaszországi Sondrio Festivalra, az észtországi Matsalu Nature Film Festivalra és a belga Namur Nature Film Festivalra.
A hosszabb, kizárólag Magyarországon látható moziváltozat sokban különbözik az eredetileg televíziónak készült, 43 perces verziótól, mivel számos olyan jelenet került bele, amelyeket a film tévés hosszára vonatkozó szigorú megkötések miatt kénytelenek voltak kihagyni. A film november 14-től látható limitáltan a mozikban, ezt megelőzően szeptemberben a CineFest dokumentumfilmes versenyprogramjában szerepel.
