Az új művészet háza - A MŰVÉSZHÁZ 1909-1914

1909 végén alakított egyesületet egy pesti ügyvéd, író, műkritikus, a rendkívüli szervező tehetséggel bíró Rózsa Miklós, hogy összefogja a hivatalos képzőművészeti életből kimaradt alkotókat. Friss energiákkal robbant be a művészeti életbe a Művészház, akárcsak az egy évvel korábban megjelenő Nyugat az irodalomba, vagy a Fiatalok az építészetbe, de hamar, még a világháború kitörése előtt csődbe ment. Mivel nem egyetlen irányzatot képviselt, hanem egy kultúrpolitikai módszer első, igen korai alkalmazását, nem volt különösebb utóélete.

 

Rózsa még sokáig működött a területen, vezéralakja volt a két háború között a progresszív szellemi műhelyként ismert Tamás Galériának, de a Művészház lendülete egyszeri jelenség volt. Rövid életének négy és fél éve alatt mégis széles utat nyitott a modernizmusnak és meghonosított néhány olyan elvet, amely igazán csak az utóbbi húsz évben kapott főszerepet: a művészetek közötti átjárás fogalmát, illetve a művészeti menedzsment jól strukturált rendszerét.

 

 

A Galéria tárlata - amelyet Zwickl András művészettörténész, a téma kutatója rendezett - most részben rekonstruálja annak a majdnem 40 egykori kiállításnak anyagát, koncepcióját, hangulatát, amely a Művészház változó helyszínein létrejött. Erre a gerincre fűzi föl a modern magyar festészet megerősödését, amelyik az akkori művészetpolitikai rendszerrel, a Műcsarnok konzervatív és a Nemzeti Szalon óvatosan haladó szemléletével szemben igazi felforgató tevékenységet művelt. Annyira, hogy 1910-ben Rózsáék megrendezték az Ellen-Szalont, és ezzel megteremtették a zsűrizés nélküli tárlatot.

 

 

De menjünk csak sorban. Az egyesület célja eredetileg az volt, hogy a nagy kiállításokról kiszoruló, Párizsból vagy Münchenből a modern festészet eszményét hazahozó művészek is teret kapjanak. A mostani szellemidézésen ez leginkább a csoportos kiállításokat bemutató termekben érvényesül. Itt Egry József, Vaszary, Kisfaludy Stróbl, mellé a fiatal Gulácsy, sőt az autodidakta Mokry Mészáros Dezső is megjelenik, akinek organikus víziói a szürrealizmust vetítik előre. Vészi Margit karikatúrái, Gajduschek Erzsi portréfotói, Olgyai Viktor fametszetei és a Szalonból kiutasított nagybányaiak olyan tág képet rajzolnak az induló magyar modernizmusról, ami csak ezzel a lendületes, szabad koncepcióval a háta mögött tudott megszólalni.

 

A kiállítás jó csoportosításban tálalja a Művészház szellemiségét. A csoportos bemutatók mellett az egyéni tárlatok Rippl-Rónai, Kernstok, Vaszary képnyelvét népszerűsítették, de helyet kapott az iparművészet - a Gödöllői Műhely és a pécsi Zsolnay-gyár termékeivel, plakátokkal, plasztikákkal és Máté Olga fotóival - és a divatos keleti műtárgyak is. A csoport behozta a korabeli Európa radikális festészeti irányait, Picasso, Monet, Renoir és Cézanne, majd Gauguin, Van Gogh, Kandinszkij művészetét, utóbbi kiállításokat egytől egyig hazai magángyűjtők anyagából állították össze. A Művészház vendégkiállítást rendezett a Wiener Werkstätte művészeinek, itthon először itt volt látható Klimt, Schiele, Kokoschka, igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatot a már sokkal előbbre tartó Béccsel, a hazai művészek bemutatkoztak a Künstlerhausban.

 

Az egyesület tehát Magyarországra hozta a leghaladóbb nyugati művészeti tendenciákat és megmutatta, hogy itthon is lehetséges a kibontakozás. De ezzel párhuzamosan arra is mintát adott, hogyan szervezhető a művészeti élet, a műkereskedelem (a kiállítások mindig aukciókkal zárultak), a népművelés ­(előadásokat, koncerteket, felolvasásokat tartottak Budapesten és vidéken), a támogatási rendszer  (jeles közéleti személyiségeket nyertek meg pártfogónak), hogyan használja a kortárs művészet a meglévő kommunikációs csatornákat. A nagypolgári szalonélettől néhány év alatt eljutottak a modern művészetszervezésig. A Művészház egyedi jelenség volt, de erőt, bátorságot és jól felépített intézményrendszert adott a következő rohamra indulóknak. A Nemzeti Galéria komoly adósságot törleszt ezzel a kiállítással, de fel is adja a leckét: a most feltárt anyag átírja a modern magyar művészetről alkotott képünket.