Pinczehelyi
Pinczehelyi Sándor: Az utcakő a proletariátus fegvvere (1974-1988).
Fotó: Boros Géza

 

Hogyan jött létre a kiállítás?

Idén harmincéves a Ludwig Múzeum, s ezt egy március 31-ig tartó ingyenes kiállítás- és programsorozattal ünnepeljük. A Ludwig 30 kicsinyített modellként mutatja be az intézmény sokrétű tevékenységét, melynek 2015-től fontos része a Velencei Biennále magyar kiállításainak megrendezése is. A biennálés részvétel szervezéséhez megújult szerepfelfogás, gyűjteményi és archívumi háttér is kapcsolódik. E profilunknak megfelelően a Ludwig 30 keretében a múzeum gyűjteményéből a Velencei Biennálén 1988 és 2017 között kiállított művekből mutatunk be egy kéthetenként cserélődő válogatást, és korabeli vizuális dokumentumokkal idézzük fel a magyar szerepléseket. Ez már a második archívumi projektünk. Az elsőt a 2017-es biennále egyik programjához csatlakozva készítettük Kirakom a könyvtáramat címmel, amely ma is látható a múzeum könyvtárának üvegfalán.

 

A kiállításon egy hatalmas idővonal ábrázolja a magyar részvételt.

Egy történeti visszatekintő tárlaton az adatvizualizáció mindig hálás eszköz a sok információ megjelenítésére. Itt például nemcsak az egykori résztvevők nevei böngészhetők, hanem egyetlen képi folyamban hasonlíthatjuk össze, hogy a magyar és a központi katalógusok grafikai arculata hogyan változott az elmúlt évtizedekben, hogyan követtük ? vagy különböztünk ? a nemzetközi trendektől.

 

Feher
Fehér László: Kút figurával (1989).
Fotó: Boros Géza

Miért 1986 a kezdő dátum?

1986 korszakhatár: a magyar részvétel nemzetközi kortárs művészeti pozicionálása ekkor vette kezdetét Néray Katalinnak ? a Ludwig Múzeum későbbi alapító igazgatójának ? a nemzeti biztosi tevékenységével. Az ezt megelőző időszakra a kultúrpolitika erősen rányomta a bélyegét. A mélypont 1978 volt, amikor szovjet nyomásra nem vettünk részt a Biennálén.

Jovanovics
Jovánovics György: Részlet a Nagy Viharból (1995).
Fotó: Boros Géza

 

Mi volt eddig a kiállításon?

Az első etapban az 1988-as biennáléról Pinczehelyi Sándor utcaköveit és Samu Géza bálványszobrát állítottuk ki Fehér László egyik festménye társaságába. Fehér nagy sikert aratott bemutatkozását a magyar pavilonban 1990-ben felkereste a múzeumunk névadója, a műgyűjtő-mecénás, Peter Ludwig is.

 

Milyen műveket láthatunk jelenleg?

Az 1995-ös centenáriumi biennálén Jovánovics György plasztikái szerepeltek. Tőle a Részlet a Nagy Viharból című szobrot mutatjuk most be, amely Giorgione Velencében őrzött híres festményének egy rejtélyes építészeti motívumára reflektál. A magyar pavilon eddigi legattraktívabb megjelenése Bachman Gábor nevéhez fűződik, aki az 1996-os építészeti biennáléra készítette a Kortárs Művészeti Múzeum modelljét. Ez szintén a gyűjteményünk jeles darabja.

 

Bachman
Bachman Gábor: A Kortárs Művészeti Múzeum modellje (1995).
Fotó: Boros Géza


Mi látható a folytatásban?

Március 5-től a 2001-es biennáléról Lakner Antal passzív munkaeszközök sorozatából a Talicskapadot állítjuk ki, melyet a látogatók ki is próbálhatnak. A másik kiállító Andreas Fogarasi lesz, akinek a magyar kultúrházakkal foglakozó Kultur und Freizet című installációjából látható majd egy box. Az újabbkori magyar szerepelések sorában ez volt a legsikeresebb év, ekkor nyerte el a magyar pavilon a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat. Sajnos magát a díjat nem tudjuk kiállítani, mert 2011 körül a Műcsarnokban nyoma veszett.

 

Lakner
Lakner Antal: Home Transporter 2 ? A Talicskapad (1999).
Fotó: Ludwig Múzeum Digitális Adattár és Archívum

Az utolsó két hétben Várnai Gyula Lem című videómunkáját mutatjuk be. Ez egy fiktív interjú, melyben a művész a jelenből tesz fel kérdéseket a futurológia hetvenes évekbeli ikonikus alakjának, Stanislaw Lemnek. Kiállítunk továbbá Hajas Tibor fotóakció-tablóiból, a Húsfestményből is egy párat, amelyek a Ludwig Múzeum koordinálásban 2017-ben voltak kint a biennálén. Hosszú évtizedek után ez volt az első eset, hogy újra szerepelt magyar művész a képzőművészeti biennále központi kiállításán a Giardiniban.

Hogyan kerültek ezek a művek a múzeum tulajdonába?

Részben vásárlással, részben ajándékozás útján. Ezek a művek szerves részét képezik a gyűjteményünknek, hiszen alkotóik kiemelkedő reprezentánsai a kortárs magyar képzőművészetnek. A gyűjteményezésnek ezt az ágát ma már szisztematikusan fejlesztjük: az általunk menedzselt biennále-kiállításról évente ajándékként fogadunk be egy-egy műtárgyat.

 

A Pavilon-kiállításhoz kapcsolódik valamilyen kísérő program?

Március 1-én 17 órai kezdettel Inspiratív tér vagy használhatatlan udvar? címmel tartok egy előadást, amely azt mutatja be, hogy az elmúlt évtizedekben milyen megoldások születtek a velencei magyar pavilon különleges adottságának, az átriumnak a művészi térhasználatára.

 

Májusban nyílik az 58. Velencei Képzőművészeti Biennále. Hogyan halad a magyar kiállítás előkészítése?

Nagyon jól állunk annak köszönhetően, hogy tavaly minden korábbinál hamarabb lebonyolítottuk a kurátori pályázatot. A nyertes Szegedy-Maszák Zsuzsanna lett Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítástervével. Waliczky Tamás a magyar digitális művészet egyik meghatározó, úttörő alkotója, akit a kortárs újmédia művészetben nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen jegyeznek. Egy igen nívós anyagot fogunk bemutatni tőle: huszonhárom digitálisan tervezett, de analóg módon működő fantáziakamera lesz látható a pavilonban lightboxok formájában. A projekt sajtótájékoztatóját április 24-én tartjuk a Művészetek Palotájában.