A Néprajzi Múzeum vándorkiállításának középpontjában a cigány közösségekben „álruhában járó”, legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill (1924–1962) etnográfus, nyelvész alig ismert fényképei, kéziratai, magnószalag-felvételei, valamint az ezekből kibomló történetek állnak. A kiállítás főcíme egy bevett cigány köszönési formula azon változata, melyet Erdős a cigány barátaihoz írt leveleiben használt, és akkor, amikor ismeretlen cigány közösségekbe toppant be.
A tárlat számos néprajzi témát érint (esküvő, sirató, hiedelmek, hagyományos mesterségek), nem a néprajzi tárgyakat, hanem az embert, az emberi kapcsolatok sokféleségét állítja középpontba korabeli fotók segítségével. A fényképek és a hozzájuk fűződő történetek révén érzékenyen rajzolódnak ki a cigány–cigány, cigány–nem cigány és a cigány–a cigányság iránt érdeklődő kutató viszonyrendszerei. A tárlat korabeli hangfelvételekkel és filmmel egészül ki, valamint olyan interaktív elemekkel, melyek ugyancsak a kiállítás üzenetének mélyebb befogadását segítik elő.
Erdős Kamillt és a kiállítást ebben a cikkben mutattuk be.
Az utazó kiállítást a Néprajzi Múzeum a Petőfi Kulturális Program keretén belül valósítja meg. Helyszínei: Tiszakarád, Hajdúszovát, Tiszakeszi, Bajót, Kápolnásnyék, Torony, Mosonmagyaróvár, Devecser, Iharosberény, Dombóvár. Az országos programsorozat a Nemzeti Művelődési Intézet Térségi Kulturális Szolgáltatások Mintaprogram részeként a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósul meg.
