Az Egyesült Államokban a feketéket ugyan formálisan már 1863-ban, a polgárháború idején egyenjogúsították, helyzetük sokáig szinte semmit sem javult. A hadseregben csak 1948-ban, az állami iskolákban 1954-ben szűnt meg jogilag a faji elkülönítés, ám a feketék Délen a gyakorlatban továbbra is másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől. 1955. december 1-jén aztán az Alabama állambeli Montgomeryben egy Rosa Parks nevű fekete bőrű varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták, ezután Martin Luther King tiszteletes bojkottot szervezett a helyi tömegközlekedés ellen. A következő két évben Kinget többször őrizetbe vették, házára bombát dobott a Ku Klux Klan, de ő kitartott, és a szövetségi bíróság végül kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes, így eltörölte azt.
Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért. 1959-ben Atlantában egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, egy korábbi gyorshajtási ügye miatt börtönbüntetésre ítélték. Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon. Kennedy nyolc nappal később, 1960 novemberében főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást. King békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, hanem a liberális fehérek is támogatták.
A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette. A szervezők Abraham Lincoln elnök a rabszolgákat felszabadító nyilatkozatának századik évfordulóján a munka és szabadság jelszavával hívták a fővárosba az embereket, és bár az esemény szerdára esett, mintegy 250 ezren (és nem csak feketék) gyűltek össze a Lincoln-emlékmű előtt. Korábban sokan attól féltek, hogy a pattanásig feszült légkörben a tüntetés erőszakba torkollhat, hiszen hatalmas volt a rendőri készültség és több ellentüntetést is bejelentettek, de a rendezvény békében és méltóságban zajlott le. A szónoklatok mellett zeneszámok is elhangzottak, egyebek között a gospellegenda Mahalia Jackson, Bob Dylan és Joan Baez előadásában. A tüntetést élőben közvetítette a televízió, sőt az egy évvel korábban fellőtt Telstar műhold révén az európai nézők is tanúi lehettek az eseménynek.
Utoljára Martin Luther King emelkedett szólásra, 16 perces beszédének visszatérő motívuma a „Van egy álmom” kifejezés volt, ezzel utalva az „amerikai álomra” is, amelynek a feketék még nem részesei. King, aki a szervezési munkák miatt csak előző este fogott a beszéd írásába, helyenként rögtönzött, és a „van egy álmom” szófordulatot is alkalmazta már korábban. A szöveg, amely számos utalást tartalmaz a Bibliára és az amerikai történelem fontos dokumentumaira és eseményeire, a különböző bőrszínű emberek testvériségéről szólt: „Van egy álmom, hogy négy kis gyermekem egyszer egy olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján fogják őket megítélni”.
A beszéd hatalmas visszhangot váltott ki, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. Kinget 1963-ban a Time magazin Az év emberének választotta, 1964-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Életét 1968. április 4-én oltotta ki egy fehér bőrű orvlövész golyója, meggyilkolása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára. A béke hívének halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki, amelyekben 46 ember vesztette életét.
A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető tiszteletes születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) ma már hivatalos szövetségi ünnep. Az 1963-as menet ötvenedik évfordulójára számos rendezvénnyel emlékeztek Amerikában, ezek csúcspontján, augusztus 28-án Bill Clinton és Jimmy Carter volt elnökök mellett az akkor hivatalban lévő Barack Obama, az első színes bőrű amerikai elnök is felszólalt a Lincoln-emlékmű előtt, azon a helyen, ahol egykor King beszélt.
Nyitóképünkön Martin Luther King látható a Van egy álmom című beszéde közben. Fotó: AFP
