Emlékezz a halálra!

Képző

A Műcsarnok Vanitas-olvasatok című kiállítása egy régi művészettörténeti típus kortárs képzőművészeti feldolgozását veszi szemügyre, rámutatva, hogy a hiábavalóság gondolatköre ma is éppannyira jelenvaló, mint a 17. században.

A tárlat több részre bontva járja körül a témát: három teremben összesen kilenc egységre bomlik, s mind egy korábbi képtémát követ. Ennek köszönhetően a vanitas olvasatainak jellegét, sajátosságait is megismerhetjük. 

A haláltáncról szóló egységben kiemelkedik Gaál József triptichonja: három feszítetlen vásznon furcsa, fragmentált alakok jelennek meg, amelyekről úgy tűnik, minden groteszk jellegük ellenére jól érzik magukat. De itt látható installáció Rabóczky Judit Rita rémséges fémbabáiból: e démonikus figurák szintén a danse macabre-t járják.

A következő egység a kortárs vanitascsendéletek közül válogat, amelyek központi eleme gyakran a koponya, mint például Iski Kocsis Tibor két műve vagy Kovács Lola festménye esetében, ugyanakkor vannak olyan kortárs értelmezések, amelyeken újfajta szimbólumok jelennek meg. Ezek közül talán a legizgalmasabb Könyv Kata alkotása, amelyen egy vízórán Ülő Buddha-szobor látszik, az egész képtípus komolyságát kibillentve egyensúlyából. 

„A művész és a halál” témának szentelt egységben olyan képek láthatók, amelyeken az alkotó saját mulandóságán töpreng: a test végessége és a tovább élő nyomok közötti dilemma jelenik meg ezeken az alkotásokon. Fehér László Koponyával című festményének alakja egy lamentáló figura, Lajta Gábor pedig halott, destruált emberi figuraként jeleníti meg magát triptichonján. 

A Buborékfújók címet viselő rész a homo bulla képtípus köré rendeződik. Ráébreszt, hogy a gyermeki tevékenység játékossága mellett a létezés tünékenységére is ráirányítja a figyelmet. Soós Nóra Az óra körbejár című tondójának fókuszában is buborékfújó alak látható: maga az alkotó, aki tulajdonképpen egy óralap közepén áll. E keret fenyegetettséget jelez, a buborékfújás könnyedségét a mulandóság érzésével keverve. Hamerli Judit Túlcsordul az élet című képének háttal álló női alakja az életben rejlő szépségre emlékezteti a szemlélőt, ám a kereten kívül eső üvegből fújt gömb sérülékenysége azt is jelzi, mennyire könnyedén kipukkanhat a fiatalság. 

A mulandóságról szóló részben az idő múlását állatok vagy növények pusztulásán keresztül láttatják az alkotók. Keserü Ilona Mulandó (rózsa és labyrinth) című képén a hervadó virág és a folytonosan körbefutó szalag ellentéte jelenik meg. Révész Anna finom kompozícióin a törött csésze, a szárnyát vesztett lepke és a halott madár jelzi az élet végességét, a legbrutálisabb mégis a Richter Sára Lelet című sorozatából kiválasztott két mű, amelyen konkrét állattetemek (madár és macska) láthatók.

Az Emlékezés, gyász, ereklyék című egység a test megőrzéséről, az emlékezetről, valamint az ereklyekultuszról és a konzerválásról szól. Asztalos Zsolt Egy gyászlobogó felújítása című installációja az emlékezet és a gyász témáit mossa össze, Könyv Kata Egy mozdulat  Időn át című formázott vászna pedig a generációk közötti kapcsolatot az emlékezet továbbélésének módjaként jeleníti meg. 

Az idő múlásáról, az öregedésről és az életkorokról szól a következő rész. Göbölyös Luca egymásra írt, különböző korú testképei érzékeny megfogalmazásai az öregedésnek. Szalay Lajos karikaturisztikus rézkarcának témája is a fiatal és az öreg test szembeállítása. 

A romokról szóló egységben természetesen pusztuló épületek képe jelenik meg, a falszöveg pedig Anselm Kiefer német festőművészt idézi, aki azt mondja, hogy a romokat nem negatívnak érzékeli, hanem az átmenet, a fordulat, a változás állapotát látja bennük. Így egyszerre szólnak a mulandóságról és a jövőről, hiszen a megújulás lehetőségét hordozzák magukban. Szép példák itt Takáts Márton barokkos rézkarcai vagy Szabó Ábel Emlékezetből kiesett táj című műve. 

Az utolsó egység témája az örökkévalóság: értelemszerűen transzcendens és vallási konnotációkat hordozó művek kerültek ide. Középen Érmezei Zoltán Kettős corpusa, de itt látható Lovas Ilona Innocenti I–II. műve is.

Széles spektrumon mozog e válogatás. Helyenként kavalkád- vagy raktárszerűen hat, a tematikai rendszerezés mégis áttekinthetővé teszi az anyagot, amely változatossága folytán mindenki számára tartogathat meglepetéseket.

A kiállítás április 27-ig látogatható.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu