„Alattunk a sín, felettünk az ég, a hangszórókban a létra.” (Czompó Gábor)
A Vers a peronon kezdeményezés a Vers a parton projektből nőtte ki magát. Honnan indult az alapötlet?
2019-ben Mihály Péter színművész, rendező barátomnak vittem ajándékba Kemény István Nílus című kötetét. Pár nappal később felkérték, hogy vegyen részt egy kortárs magyar költészetet népszerűsítő street art rendezvényen, ahol az ajándékba kapott könyvből flashmobszerűen szavalt verset. Nagyon tetszett az ötlet, hogy a költeményeket vigyük az emberek közé, amit szerettem volna lakóhelyemen, Balatonalmádiban is megvalósítani. Almádinak azonban nincs klasszikus városközpontja, ellenben nyáron vannak zsúfolásig telt strandjai. Három színész – Holecskó Orsolya, Nagy Péter és Mihály Péter – előadásában előzetesen 26 verset rögzítettünk, így a nyári hónapok alatt majdnem minden verset háromszor lehetett hallani a város strandjain. Nem gondoltam volna, hogy ez ekkora siker lesz! Talán a versek nem várt helyszínen, váratlan felbukkanása okozhatta a sikert, talán sok embert jó pillanatában kapott el egy-egy gondolat. A következő évben további balatoni strandok bevonása mellett felkerestem a MÁV Szombathelyi és Pécsi Igazgatóságát, hogy a vasút segítségével öleljük körbe a Balatont magyar versekkel.
Mi volt a program elsődleges célja?
A vers az emberiséggel együtt született. Az emberi értékek, az emberi kapcsolatok és a magyar irodalom, azon belül is a hazai kortárs versek támogatása volt a program fő célja. Hogy a kultúraközvetítés nemcsak statikus lehet, hanem dinamikus is. Kivinni a könyvtárból, az iskolákból egy olyan helyre, ahol nincs kipróbálva: az utcára. Illetve a strandokra, vasút- és buszállomásokra, metróperonokra. Új közönséget találni.
Milyen volt az együttműködés a MÁV Zrt. csapatával?
Nyilván köszönhetően az elmúlt öt évnek is, a MÁV egyes igazgatóságainál már inkább baráti kapcsolatokról lehet beszélni. Az együttműködés harmonikus, segítő, szeretetteljes, rugalmas. A MÁV volt az első, de szeretném megköszönni a GYSEV Zrt., a Volánbusz Zrt., és a BKV Zrt. segítő támogatását is.
Milyen szempontok alapján válogatták össze az elhangzó verseket?
Minden évben június 4-én, a nemzeti összetartozás napján kezdjük el a versmaratont, egy oda illő vers elhangzásával. Bár a kezdeményezés alapötlete az enyém, nagyon sok segítséget kapok Mihály Péter barátomtól. Minden évben igyekszünk kiszolgálni minden korosztály igényeit, a művek között több gyermekvers is felbukkan. Minden évben megemlékezünk egy előző évben elhunyt magyar költőről, idén Lator László előtt tisztelgünk. Hajnali vázlat című versét Gáspár Sándor szavalja. Az évfordulókat is figyeljük, 100 éve született Váci Mihály, 90 éve Hervay Gizella, 70 éve Sziveri János. 80 éve hunyt el Radnóti Miklós, öt éve Térey János. Az ő műveik sem maradhatnak ki idén. Évek óta nagyon sok segítséget kapok a Balatonalmádiban élő, idén 70 éves Géczi János József Attila-díjas költő barátomtól is.
Akad köztük bőven klasszikus és kortárs mű is. Az utazók, a befogadók visszajelzései alapján mennyire cseng ismerősen a kortárs szerzők neve?
Szerintem a hallgatónak a saját privát viszonya elsősorban az elhangzott verssel alakul ki, nem a szerzővel. A művek befogadását, esetleg értelmezését az előadók segíthetik elő. Aztán a szépségen, a gondolkodáson, a felismeréseken keresztül meg lehet kedvelni, rá lehet keresni a kortárs szerzőkre. Örülök, hogy a kortársak közül idén együtt dolgozhattunk Áfra Jánossal, András Sándorral, Géczi Jánossal, Hartay Csabával, Kemény Istvánnal, Kemény Zsófival, Kukorelly Endrével, Szabó T. Annával, Szálinger Balázzsal, Szőcs Petrával, Terék Annával, Varró Danival, Visky Andrással és Zalán Tiborral.
Látva, hogy most már a Volánbusz és a BKV is csatlakozott a projekthez, arra gondolunk, hogy van igény a versek kihangosítására. Milyen reakciókat kap a már-már hagyománnyá váló kezdeményezés?
Legtöbbször hálás visszajelzések érkeznek. Külön öröm, hogy különböző generációktól érkeznek az elismerő szavak. Egyetemistáktól éppúgy, mint nagymamáktól, akik viszik az unokáikat verset hallgatni a strandra. Amikor figyeltem az embereket, a strandokon már a szignál eljátszása alatt vannak, akik elindulnak a hangosbemondók irányába, hogy jobban hallják az aznapi műsort. Az állomásokon megállnak, figyelnek a várakozók. Nem idegesítette őket, elfogadták, hogy most benne vannak egy ilyen játékban. Igazán ki lehet bírni 1-2 percet, aztán lehet máson gondolkozni tovább, meg persze közben is.
Ahogy elhangzott, a Vers a peronon már évekkel ezelőtt is június 4-én, azaz a nemzeti összetartozás napján kezdődik és három hónapon keresztül tart. A versek a költészet és az összetartozás jegyében hallhatók a megállókban?
Hat éve azzal a szándékkal indítottuk el Balatonalmádiból a Vers a parton, később Vers a peronon programot, hogy – mintegy ellenpontozva az egyre rohanóbbá váló külvilágot – olyan gondolatokat, érzéseket közvetítsünk az embereknek szerelemről, hazaszeretetről, életről, amelyek talán el tudják őket kísérni a nap folyamán. A várakozókat, strandolókat a vers elhangzásának pillanatában valami összeköti, és a vers meghallgatása közös élménnyé válik. Belátom, a különleges helyszínek miatt van ebben egy kis pimaszság, de bízom benne, hogy ebben a váratlan „holtidőben” meghallott pár perc gondolatfüzér számukra nem teher, hanem érték.
Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas költő mondta, hogy minden utazás egy belső utazás is. A Vers a peronon pedig talán éppen ezt a belső utazást tudja még inkább elmélyíteni az utazókban.
Azt gondolom, hogy a vasút ennek a programnak a befogadásával immár nemcsak fizikailag köt össze embereket. Alattunk a sín, felettünk az ég, a hangszórókban a létra.
Az úton levésünkhöz – azon túl, hogy „elüthetjük vele az időt” – mit adhatnak a versek?
Magyarország méltán büszke nyelvére, irodalmára, a mi álmunk pedig az, hogy a mindennapi élet mindennapi rangjává emeljük, úgymond visszaadjuk az embereknek a költészetet. Mert ott van a mindennapokban, csak egyszerűen nem vesszük észre. Ott van ugyanis nemcsak a gyerekdalokban és az iskolában, de a reklámokban, a választási kampányokban, a divatban, a fűszeresnél, mindenhol. Legfeljebb nem annak tartjuk. De az. A közösségi közlekedés rövid időre kulturális élménnyé alakul.
A Vers a parton, illetve a Vers a peronon rendezvénysorozatnak számos támogatója, résztvevője van – köztük színészek és költők –, akiknek egyféle missziójává is vált ez a program.
Fontos megjegyezni, hogy óriási köszönet illeti a több mint 80 érintett „önkéntest”, hiszen a projekt minden egyes tagja nonprofit tevékenységként vállalta a programban való részvételt. Nincs ez másképp a kortárs szerzők esetében sem. A költők örülnek a felkérésnek, saját bevallásuk szerint is új hallgatót, olvasót, figyelmet hozott nekik a kezdeményezés.
Kezd egyfajta trenddé válni a Vers a peronon?
Határozottan igen! Skandináviában trollszobrok várnak az állomáson, máshol zongorát lehet használni szabadon, de minden ország igyekszik saját arcot, arculatot építeni. Nálunk vers szól a strandokon és immár a peronon is. Az emberek pedig szeretik, és sokan büszkék rá: ez is Magyarország!
