Konok Tamás életmű-kiállítása, a Vers l’infini sorsa több vonatkozásban is szomorúan alakult. A művész tavaly ünnepelte kilencvenedik születésnapját, és a Ludwig Múzeum az életműhöz méltó kiállítással szerette volna köszönteni. Konok még részt vett a Vers l’infini összeállításában, a képek válogatásában, a járványhelyzet miatt azonban a tárlatot több körben is el kellett halasztani. Mire megnyílhatott volna, Konok már nem élt, pedig megérdemelte volna, hogy a helyszíni megnyitón élvezhesse a felé irányuló szeretetet és elismerést. Sajnos a lezárások miatt mi, nézők is csak online formában és online vezetéseken tekinthettük meg a kiállítást.

Konok Tamás halála módosította az eredeti koncepciót.

Szipőcs Krisztina korábban a művészt köszöntő kiállítást tervezett, amiből végül a Vers l’infini emlékkiállítás lett.

Eredetileg nem volt cél, hogy a teljes életművet áttekintsék, így többségében Konok legfrissebb műveiből válogattak. A művész 2020-ban is sok új képet festett, ezek bőven megtöltötték volna a Ludwig tereit. Szipőcs végül a nagy részüket megtartotta, mivel ez az anyag nagyszerű képet ad Konok művészet iránti elkötelezettségéről és pezsgő energiáiról. A szomorú fordulat miatt azonban a kiállítás a teljes életműből is válogatott, néhány emblematikus kép segítségével felmutatta Konok fontos korszakait.

A Vers l’infini anyagát kizárólag Konok műterméből válogatták össze, aminek praktikus okai is voltak. Ám nem kellett kompromisszumot kötniük, hiszen a műteremben, ahogy Szipőcs visszaidézte,

„felfoghatatlan gazdagság tárult a szemünk elé”. 

Az elkészült kiállítás „három az egyben”, hiszen a fő tárlat mellett (amelyen főként Konok grandiózus, nagy méretű, összefoglaló munkái szerepelnek) két kamarakiállítás is helyet kapott a termekben. 24 mű szerepel kis méretű vázlataiból és grafikáiból, az úgynevezett Mikroludiumokból, amelyek 2015-ben a Bibliamúzeumban voltak láthatók. Ezek jellemzően a nagy művek kiindulópontjai voltak. Két teremben pedig bemutatták azt a Vásárhelyi Tamás biológussal közösen rendezett interaktív múzeumpedagógiai kamarakiállítást, amely 2019 nyarán a Deák 17 Galériában Tér – mozgás – játék címmel nyílt.

A kiállításon Konok egyik utolsó műve, a Terhelő bizonyíték is látható volt, ami az oeuvre igazán különleges festménye. Kollázstechnikával készült, ami hallatlan rétegzettségét eredményezi. Konok a szöveg lefedésével kioltja az olvashatóságát. Boros Lili rámutatott: ez a mű szovjet-orosz konstruktivista hommage és karikatúra egyszerre. 

Konok Tamás: Terhelő bizonyíték (2020). Akril, vászon, 120×160
Egy kiállítás egyébként is csak átmenetileg van jelen az életünkben – emlékeztetett Emőd Péter –, és tulajdonképpen a katalógus az, ami megőrzi az emlékét a jövő számára.

A most elkészült katalógusnak azonban még nagyobb szerep jut: nemcsak dokumentálja, hanem pótolja is a kiállítást.

Eredetileg ugyan nem terveztek katalógust hozzá, de Konok halála ezt a döntést is megváltoztatta. Az ünnepi kiadvány a művész özvegyének, Hetey Katalinnak, Molnár Aninak, valamint az általa szerzett támogatóknak köszönhetően valósulhatott meg.

Fabényi Julia előszavával indul, amelyet három tanulmány követ Szipőcs Krisztina, Boros Lili és Pataki Gábor tollából, akik különböző aspektusokból járják körül Konok életművét. Ezt követően a Vers linfini teljes anyaga nagy méretben böngészhető, az enteriőrképek révén pedig megtudjuk, hogyan nézett ki a tárlat.

Konok mikroludiumai

Szipőcs Krisztina felidézte: 1995-ben találkozott először Konok Tamással, amikor Néray Katalin rendezett a művésznek retrospektív kiállítást. – Konok már akkor sem volt fiatal, de sármőr, nagyon kellemes ember volt – mondta róla. 2016-ban járt utoljára a mester műtermében, amikor a Bartók-évfordulóra készült kiállításra két képét beválogatták. A művészettörténész katalógusban szereplő tanulmánya az életmű korszakolását végzi el, megragadva az életmű legfontosabb változásait, fordulatait. 

Boros Lili, a Molnár Ani Galéria művészettörténésze 2006-ban ismerkedett meg Konokkal, amikor az Ernst Múzeumban a Sine loco et ano kiállítást rendezte a műveiből. 2020-ban kezdte mélyebben beleásni magát az életműbe. 

A Molnár Ani Galéria 2019 óta képviseli a művészt. Fontos eredményük a tavalyi bécsi vásárbeli szereplés és az ARCOMadrid2021-en megrendezendő solo show. A galériában nagy ludwigos kiállítással párhuzamosan futott (és április 24-éig még látogatható) egy kisebb léptékű, de hasonlóan fontos Konok Tamás-kiállítás, amelynek Boros Lili volt a kurátora. A két kiállítás párhuzamossága szép példa a nonprofit és forprofit szféra kooperációjára.

Konok Tamás: Bar lányok (1999/132.). Olaj, vászon, 92×115
Boros Lili úgy látja: Konok életművében számos feltáratlan egység maradt annak ellenére, hogy ennek az oeuvre-nek már most is terjedelmes szakirodalma van.

Elég csak N. Mészáros Júlia nagy Konok-monográfiáját említeni. Boros szerint mindenképpen szükség van új szempontú megközelítésekre, valamint Konok párizsi és zürichi időszakának feltárására. Úgy látja, hogy az életműben a jelképzés és a jeltelenítés kérdése is nagyon izgalmas. Vonal, struktúra, motívum című tanulmányában Konok első, nonfiguratív periódusát értelmezi a Molnár Ani Galéria Vonalmozgások című kiállítása kapcsán.

Pataki Gábor a kilencvenes évek elején került kapcsolatba Konokkal, amikor hazatért Budapestre. A festő ekkor meghívta a műtermébe, és fantasztikus volt megtapasztalnia az alkotó környezetének méltóságát. Három-négy éve kerültek újra szoros munkakapcsolatba, amikor Konok vázlatos önéletírását Pataki és P. Szabó Ernő megszerkesztette, majd kötetté formálta. 

Pataki fontos állítást fogalmaz meg a katalógusban szereplő, Konok Tamás, a művészet polgára című tanulmányában: a festőt egyaránt kedvelték és tisztelték a legkülönfélébb stílusú, gondolkodásmódú és ideológiai elkötelezettségű emberek.

Konok mindig hiteles maradt, és képes volt a különféle nézőpontokra felülről tekinteni. 

Pataki szerint „Konok normális kompromisszumokat kötni tudó, de a lényeges kérdésekben meg nem alkuvó, tisztességes alkotó volt. (…) Nem volt újító, forradalmár, hanem apró lépésekben és türelmesen haladt előre a saját formanyelvének megtalálásáig.”

A kiállításról és a frissen megjelent katalógusról szóló beszélgetés a Zoom felületén zajlott április 10-én, a beszélgetés a Ludwig Múzeum honlapján visszanézhető.

A képek forrása: Ludwig Múzeum/Rosta József

Nyitókép: Konok Tamás: Átlós lépcsők (2020/23.). Akril, vászon, egyenként 200×180