Vidám zöldségtermesztés a nukleáris katasztrófák árnyékában

Ez volt a Kertünk, házunk, otthonunk sorozat, olyan könyvcímekkel, mint Motoros kerti gépek házi szervize (dr. Nagy Péter és dr. Marosán István klasszikusa). Aki igazi férfi volt, annak nemcsak búvárszivattyúk lógtak a garázsa oldalán, de ott állt ez a könyv is a kredenc üveglapja mögött, ahogy ott volt minden háziasszony kedvence, Magyar Elek Az Ínyesmester éléskamrája című konyhai bibliája is, a porcelán levesestál mellett.

A kertészkedés évezredek óta része a mindennapi létezésünknek, de a gépesített mezőgazdaság megjelenése óta egyre kevésbé része a mindennapoknak. A hetvenes években egy átlag vidéki magyar gyerek számára természetes volt, hogy a ház végéhez simuló kertben vagy a háztájiban segít a szüleinek felszedni a krumplit vagy letörni a mák gubóját, miközben a rádióban szólt a Miska bácsi levelesládája. Manapság már nem rádiót hallunk a falusi kertek végéből, hanem a fűkasza berregését. Ma már nem vetik be a kerteket, mert minden kisvárosban van Penny vagy húsz kilométeres körzetben Lidl, de a termelői piacon is sokszor árulnak nagybani piacokról beszerzett – tehát nem őstermelői – paprikát.

Sam Coffman Túlélők kertje – Hogyan termesszük meg magunknak az élelmiszert? című kötete abból a disztópikus felvetésből indul ki, hogy mi lenne, ha bezárnának az élelmiszerüzletek, és magunknak kellene előállítanunk az élelmiszert. A gazdagon illusztrált kötet vizuális világa leginkább a hetvenes évek élővilágtankönyveinek illusztrációit juttatja az olvasók eszébe, és ez nagyon is jó, hiszen a kötet épp annyira szakkönyv, mint népszerűsítő tájékoztatás. A kötet elsősorban kertészkedni tanít, de nem úgy, mint Turi István és Fodor Béla méltán népszerű Kertészet fólia alatt című kis könyve.

Persze nem kell a földanyához imádkozni, miközben magaságyásokat és komposztálókat készítünk, hiszen a kertészkedéssel eleve a jövőben való hitünket is elültetjük. Aki viszont úgy termeli a cukkinit, hogy közben egy disztópikus Netflix-sorozatot néz a telefonján, az is kap életvezetési tanácsot Coffmantól, sőt azt is, hogyan hidaljuk át a hobbikert és a túlélőkert közötti, nem is olyan nagy távolságot.

A kötet egyik kulcsa a kalóriadús táplálkozás megszervezése, a napi 1500-3000 közötti kalória bevitele, ami 10-35 százaléknyi fehérjéből, 45-65 százaléknyi szénhidrátból és 20-35 százaléknyi zsírból tevődik össze. Ehhez szükségünk van termékeny talajra, kerti ágyásokra, a kártevők elleni védekezés megtervezésére, a vetőmagkészlet beszerzésére. A kötet egy klasszikus kertészeti szakkönyv újracsomagolása, amelynek hívószavai a vészhelyzet és a katasztrófa.

A könyv ajánlásait ugyanakkor az armageddon víziója nélkül is követni tudjuk, hiszen egy idilli, boldog utópiában ugyanúgy fontos a kerítésállítás, hogy megvédjük a növényeket az állatoktól, és akkor is fontos az öntözőrendszer kialakítása, ha a demokrácia és az ökotudatosság házasságából megszületik az empatikus jóléti állam. Még ide is elkel az árnyékszék, mert Coffman szerint a komposzttá alakított emberi vizelet és ürülék, az úgynevezett humán trágya gazdag tápanyagforrás a kert számára. A könyv másik hívószava a túlélés, így először a csírák és mikrozöldségek termesztését javasolja, amelyek közül a csírák néhány napon belül, míg a mikrozöldségek már néhány héten belül fogyaszthatóak.

Erre építve pedig már csírás recepteket is kapunk, olyanokat, mint a csírahumusz vagy az avokádós pirítós humusszal és csírával. De a kötet itt nem áll meg, megtanít arra is, hogyan készítsünk lassú homokszűrő rendszert vagy éppen víztakarékos ágyásokat. Akiben ennél erősebb az ökoradikalizmus, annak ott a gerillakertészet és a tápanyagdús gyomnövények gyűjtögetésének a lehetősége is. És aki már túllépett az ökológiai gyászon, és szeretne útmutatót kapni, hogy mit csináljon, ha már nyakunkon vannak az aszályok vagy a nukleáris katasztrófák, annak itt a katasztrófakertészet alapműve.

Fotók: Poós Zoltán / Kultúra.hu