Tasnádi István Apa szeme fénye – Gold Digger címmel írt egyrészes játéka megvezeti az olvasóját és a nézőjét, hiszen a hálás téma (a fiatal lány az idős férfi bizalmába férkőzik) árnyalása másféle drámába vezet. A már jóval korábban szétesett família energiáit Hajnalka, a betolakodó még egyszer, utoljára egyfelé tereli, hogy aztán a hűlt helye maradjon a családnak. Tasnádi színdarabja ezúttal is a krimi világát idézi, ám nincs megnyugtató vég, hiába kerülnek napvilágra a titkok.
A szerző a Vígszínház Házi Színpadán rendezte meg saját darabját. A szereplőkkel kapcsolatos nézői viszonyulások folyamatos változása a rendezés erőssége. Ez különösen a nagyszerűen eltalált testvérekre igaz. Senki nem az, akinek látszik. A tettek igazi mozgatórugói, motivációi izgalmas körülmények között derülnek ki. Minden ember külön krimi és nyomozás, mert az életek szerves része a rejteni vágyott bűn. Az agresszor és az áldozat státusza cserélődik. Mindehhez rengeteget ad Ágoston András világításterve, mert a cselekmény helyszínéül szolgáló szobában (látványtervező: Bujdosó Nóra) sosincs világos. Hiába is kalauzolnak végig bennünket az életutakon, csak a homály a miénk.
Izgalmas rejtély Dino Benjamin beszédes mozgáskultúrája. Attila szokatlanul löki előre a kezeit, és szinte nem lép, inkább siklik, suhan a színpadon. A felsőtest előzi az alak többi részét. A színész így azt a képzetet kelti, mintha jégpályán haladna. Mintha lábai nem érintenék a padlót, hanem zsinóron húznák, akár a bábot a búcsúban. Rendezetlen mozgású, kappanhangú örök kamasz a kisebbik testvér. Messziről látszik, hogy nem találja helyét az életben. Nagy kérdés, hogy fogja-e valaha. Nyeglén affektál Attila, akiben van valami meghatározhatatlanul nőies. Dino nyugtalanító alakításának legszebb pillanataiban kidomborodik a tékozlónak gondolt fiú kínzó szeretetéhsége és apahiánya.
Tasnádi késleltető drámatechnikájából eredőn Attilának küzdenie kell, hogy közel kerüljön (legalább most az egyszer) az édesapjához. Ritkán drámai ennyire, hogy nem azok a szavak hangzanak el, amelyeknek kellene. Mondaná ő, hogy az Apának figyelnie kellene az idősebb testvér akciójára, de nem jut odáig, mert nincs ereje a témára terelni a szót. Helyette boroznak és újraélik a múlt rettentő árnyait. Mire világossá lesz, mennyire félti a fiú az öreget, a néző vele kapcsolatos sztereotípiái eltűnnek, és helyette a kíváncsiság marad Attila sorsát illetően.
Horváth Szabolcs napjaink sikeres férfijának prototípusa. Kristófnál a cél szentesíti az eszközöket. Módszereinek eredményessége tagadhatatlanok. Sármosan elegáns és lehengerlően magabiztos. Feleséggel, gyerekekkel és kikezdhetetlen egzisztenciájával egyértelműen Kristóf a családi elvárások beteljesítője. Kristóf mindjobban veszít az úriemberségéből, ráadásul ő szereti kevésbé az Apát, akinek pedig éppen ő a kedvence. A nagyobbik testvérnek nem kell sok a határok átlépéséhez. Aztán mindezt úgy tálalja a külvilágnak, hogy az áthágás elkerülhetetlen volt. Nagyjelenetében Hajnalkával eldönthetetlen, hogy játszik-e a másikkal, vagy komolyan gondolja. Naná, hogy komolyan gondolja. Szívesen megdöntené Hajnalkát, csak hogy minél messzebbre tudja a lányt édesapjától. Egy következmények nélküli numera jól jönne Kristófnak az ebben a viszonylatban alárendelt lánnyal.
Időutazásra alapuló nyomozásra invitál Kőszegi Ákos. Az Apa egykor sikeres ügyvéd volt, mára magányos öregember. Felesége évekkel ezelőtt elhunyt, két fia ritkán látogatja. Az áldozat státuszából induló Apa felkelti érdeklődésünket, de önzése egyre nyilvánvalóbb, míg a zárlatban mindennek ellenére már szánandó. Kőszegi játéka egy valaha volt formátumos, olykor azonban a környezete számára kifejezetten mérgező személyiség nyomait hordozza. Érzékelhető az ellentmondást nem tűrő, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű családfő, akinek a gyerekneveléshez vajmi kevés érzéke volt. Aztán szembetűnő az Anya életerejét kíméletlenül elszívó férj, és végül az Apa, aki nagyon vágyott lánygyermekre, de ez nem adatott meg neki.
Hajnalka hálátlan szerep, eleve a vesztes pozíciójából indul, mert mielőtt megjelenik, már tudható a néző negatív viszonyulása. Rigó Mária tesz annak érdekében, hogy ez némiképp változzék. Azt nem hisszük el, hogy szereti a nagypapakorú férfit, de azt némelykor igen, hogy nehéz sorsú lány. Később bebizonyosodik, hogy Hajnalka nem több egyszerű csalónál, ám az erkölcsi vesztes győz, hiszen végül pénzzel a zsebében távozhat.
Egy felmérés szerint a magyar népesség harmada ötven év feletti. A következő években még intenzívebben szembe kell néznünk a drámaian öregedő társadalom problémáival. A kiváló ritmusú és a nézőt önmagába nézésre késztető Apa szeme fénye – Gold Digger szerint végtelen türelem és áldozat kell(ene) a szeretethez, és nemcsak ahhoz, amivel szüleinkhez ragaszkodnánk. A darabbéli család tagjai most az egyszer olyan mélyre ásnak a közös múltjukba, mint soha azelőtt. Bármilyen furcsa is, Hajnalka feltűnése terápiás hatású számukra, de későn tekintenek önmagukba és a másikba.
Fotók: Vígszínház / Gordon Eszter
