Miért vonzódnak a Z generációs fiatalok az analóg élményhez?

Karácsonykor különösen, hiszen a karácsonyi vásárokra is számos zöld vagy piros koronggal készülnek a multik, és a vinylformátumot egykoron is életben tartó alternatív kiadók is. 2024-ben közel 44 millió hagyományos hanglemezt értékesítettek, ami főleg a Z generáció analóg élmény iránti rajongásának köszönhető, és annak az egyedi vonzerőnek, amit akár egy színes korong nyújthat. Végre van értelme jó fotókat és grafikákat készíteni egy-egy albumhoz, hiszen a CD-k méretarányaiban ezek nem érvényesültek. A vinylértékesítés 2006-ban érte el mélypontját, amikor is az Egyesült Államokban egymillió alá esett az eladott lemezek száma. Ezzel szemben 500 millió CD-t adtak el. Ebből is látszik, hogy milyen hatalmas változás állt be a zeneiparban 2006-hoz képest, amikor is ötszázszor több CD fogyott, mint vinyl.

Most viszont a hagyományos hanglemez ledolgozta ezt az elképesztően nagy hátrányt. Tizennyolc éve minden évben több vinylalbumot adtak el, mint az azt megelőző esztendőben, tehát nem lehet azt mondani, hogy valamiféle múló divatról van szó. Hogy mi lehet ennek a példátlan sikernek a hátterében? A digitális fájlokkal ellentétben az LP-ket kézbe lehet venni. Intimitást adhat, fizikailag is megtapasztalhatjuk a zenét, ami a streaming élményéből hiányzik.

Fontos szempont a gyűjtés öröme is, különös tekintettel a limitált kiadásokra. Aki rááll ezekre, olyan exkluzív gyűjteményt tud építeni, amit nem is feltétlenül tárolókba rendez, hanem speciális képkeretekben a falra tesz, ahonnan egy mozdulattal ki is tudja venni, éppenséggel ki is tudja cseréni azt. Nem mellékes, hogy a tudatos vevők a vinyllemezek vásárlásával közvetlenül támogathatják kedvenceinket, különös tekintettel arra, hogy a streamingszolgáltatók kimondottan alacsony jogdíjat adnak a vissza a művészeknek.

Mégis, mi lehet az oka annak, hogy az 1997 és 2012 között született Z generációs fiatalok ennyire vonzódnak az analóg élményhez? Ők már a digitális kor gyermekei, nem ismerték az okostelefon, a közösségi platformok vagy streaming előtti világot, érezhető rajtuk az úgynevezett digitális fáradtság, szükségét érzik a digitális detoxnak, ráadásul tisztában vannak már a digitális mulandósággal is, azzal, hogy bár az internet nem felejt, mégis sorra tűnhetnek el tartalmak, weboldalak is az internet teréből.

A vinyl éppúgy megmaradt, ahogy a könyv is, az LP-k a vizuális történetmesélés részei. Így már nemcsak a fast fashion boltokban vásárolt pólókról ismerhetik a Ramones első lemezének a borítóját vagy a Pink Floyd The Dark Side Of The Moonját, hanem meg is hallgathatják, vagy akár képként értelmezve a falra is akaszthatják. Jellemző a Z generáció tagjaira, hogy a Spotify algoritmusa dobja föl nekik a klasszikus poplemezeket is, és ezek a találatok afféle kapudrogok az analóg albumok felé.

És ha már egy boltban vagy börzén vagyunk, nem árt tudatosítani: a lemezgyűjtés bizonyos szempontból közösségi érzés is, hiszen egy lemezbörzés bogarászás vagy egy Record Store Day-féle vásárlás kicsit olyan, mintha egy rockkoncerten lennénk. Beszélgetünk a vinylveteránokkal, találkozunk rég nem látott bakelitbajtársakkal, alkudozunk, csereberélünk.

Mára már üzleti modellek épülnek a vinylalbumok újrakiadására, általában évfordulókhoz kötik a megjelenéseket, olyan hangzásbéli csalikkal, mint a némileg talán jobb hangzást biztosító 180 grammos vinylre préselés, de ott vannak a half-speed master technikával készített újramixelt változatok, azzal az ígérettel, hogy sosem hallott hangzásbéli élményben lesz részünk. A hagyományos fekete színű korongok mellett szinte mindig piacra dobnak limitált, néhány száz darabos színes korongra formatált úgynevezett gyűjtői példányokat is, amelyekkel aztán sokan úgy kereskednek a rajongói oldalakon, például a Discogson, mint a kripovalutákkal.

A színes albumok megadják az exkluzivitás érzését, az előadók is szeretik, mert különlegesebbnek tűnik az albumuk annál, mintha csak egy hagyományos CD-n jelent volna meg. Már a vinyl megjelenésekor is történtek kísérletek arra, hogy megszínezzék a korongokat, kísérleteztek színes adalékanyagokkal, hogy egyedi legyen az albumok vizuális hatása. De akkor miért volt évtizedekig domináns a szénfekete korong? A gyártók finoman őrölt szénrészecskéket adtak a színtelen alapanyaghoz, mert a fekete szén stabilizátorként működik, növelve a lemez tartósságát és kopásállóságát. A szén beépítésével egyenletes fekete árnyalatot kap a korong, ami évtizedek óta a vinyllemezek szinonimája. (Vesd össze az Illés Little Richardról szóló dalát, a csillogó fekete lemezekről szóló sort!)

Sokáig tartotta magát ez a bizonyos ökölszabály, azonban az elmúlt évtizedekben a gyártási módszerek fejlődése miatt már bátrabban kísérleteztek a különböző festékekkel és adalékanyagokkal, és mára eljutottunk oda, hogy nem romlik a színes, színátmenetes vagy éppen mintás korongok hangminősége. Jól jellemzi az iparág fejlődését, hogy a különböző színhatásokkal operáló technikáknak önálló nevük is van. Ott van például az egyik leglátványosabb mintázatot és texturát produkáló kiadvány, a kontrasztos granulátumokkal kevert splatter, vagy a glitter, a galaxy, a cloudy, a ripple, cornetto, gloden nugget és a color in color.

Mintha létezne egy afféle vinyles Pantone-skála, ami alapján a kiadó leadhatja a rendelést a vinyl színére, mintázatára. Még a hetvenes években a Hungaroton is kísérletezett színes vinylalbumokkal, de ezek a korongok nem kerültek kereskedelmi forgalomba.1989-ben a Bojtorjánnak megjelent a Nivo nevű kis kiadónál egy vízkék korongja, de mire rákapott volna a lemezgyártás, maga a vinylformátum ment ki a divatból, elhozva a CD-k uralmát.

A színes albumok a 2010-es évek vinylrobbanásakor jelentek meg a magyar piacon. 2017-ben a dark rockot játszó F.O System albumát hozták forgalomba úgynevezett bottle green (vagy ahogy itthon nevezik: „söröspalack” árnyalatú) zöld korongon, a Hobo Blues Band Kopaszkutya vinylje „átlátszó füstös” karakterrel jelent meg, a Sex Action bemutatkozó lemeze a napokban került szürke, márványszerű árnyalattal a boltokba.

Szintén már a karácsonyi piacra jelent meg Balázs Fecó és a Korál – Kőfalak… (Aranyalbum) című válogatáslemeze, szintén szürke márványhatású korongon. A Republic első, Indul a mandula!!! című albumának újrakiadása piros színben is kapható, ahogy a Pokolgép első lemeze is „blood red” színben, míg a Vágtázó Halottkémek Fellázad a Semmibe Vett Öröklét című dupla lemezének korongjai „körkörös mintázatú fekete és piros színű korongokon” kerültek a boltokba. És az, hogy jobb-e a hangzása a fekete korongnak, mint a színesnek, vagy hogy az első kiadásnak az élményszerűbb a soundja vagy a remaszterizáltnak, ezek örök viták, de pont az a jó, hogy nemcsak hallgatjuk ezeket a lemezeket, hanem beszélünk is róluk.

A címlapfotó illusztráció. Fotó: Shutterstock