Jelbeszéd az életünk, avagy újra megjelent vinylen Koncz Zsuzsa betiltott albuma

A lemezt 1983-ban, a gyengülés jeleit mutató Kádár-rendszerben, ismét kiadta a Hungaroton, de lényegesen szerényebb kivitelben. A hátoldalon látható kép lekicsinyítve a címoldalra került, ami arra enged következtetni, hogy a Hungaroton megbocsátott, de egy kicsit még haragszik. Az album megjelent kazettán is, majd később CD-n, és az eredeti megjelenés után ötven évvel újból kiadták CD-n, majd a napokban vinylen, tehát abban a formátumban és azzal a borítóval, ahogy 1973-ban megjelent.

Minden kiadás esetében eszközöltek valamilyen változást, és ehhez még a évfordulós vinyl is igazodik. Závodi Gábor producer ugyanis részint újragondolta az albumot. Megtartotta Koncz Zsuzsa eredeti éneksávjait, valamint a zenekari vokálokat és a hangszerszólókat, de magát az alapokat újrajátszotta a művésznő jelenlegi kísérőzenekara. És hogy még erősebb jelet hagyjon a Jelbeszéden a 21. század, Bródy János írt egy új dalt, Jelbeszéd 2.0 címmel, ezzel zárul a hányattatott sorsú lemez története.  

Jogos a kérdés: nem történt-e durva beavatkozás, azaz, hogy nem sérült-e az eredeti alkotás integritása, és a válasz az, hogy igen is, meg nem is. Mert hát persze, sérült, hiszen nem kizárólag az eredeti anyagot halljuk remaszterelve, hanem az egyébként valóban gyengén muzsikáló alapokat újrarakták. Igaz, tisztelettudóan, így aki a rádióban hallja, csak egy afféle remasztert vél hallani, de mégis ott van az emberben a különös érzés, hogy az adott dal mégsem ugyanaz. Jobb lett a felvételek dinamikája, de a nagy kérdés az, hogy megérte-e. Hogy ez csak olyan, mint amikor megtisztít a filmarchívum egy régi klasszikust, vagy hozzáforgat az anyaghoz?

A történeti hűség miatt talán tiszteletben kellett volna tartani a nagy klasszikust. De mivel tisztelettudó volt Závodi Gábor gesztusa, a végeredmény részletezőbb, vitálisabb, a dolog talán nem is érdemel több szót. Hiszen az alkotói szándék is az volt, hogy az albumot a 21. században helyezze el, nem véletlenül került föl egy új dal, a Jelbeszéd 2.0 is az album végére. A dal afféle kommentárja az eredeti albumnak, ahhoz fűzött lábjegyzet, amely egyként reflektál 1973 közállapotára, ahogy a 2020-as évekre is.

Ugyanakkor érdemes a Jelbeszédet az eredeti kontextusába helyezni, hiszen így válik érthetővé már a nyitódal, a Ki mondta is. Mert amikor arról énekel Koncz Zsuzsa 1973-ban, hogy Ki mondta, hogy sápad a Hold, öt éve még fényesebb volt, akkor nem lehet nem észrevenni, hogy öt évvel azelőtt, 1968-ban volt az új gazdasági mechanizmus bevezetése, amit 1973-ban már „visszavontak”. Érdekes, hogy erre a bizonyos gazdasági programra reflektált a már megidézett Cseh Tamás is a Presszó című dalában, ami 1977-ben jelent meg a Levél nővéremnek című, Másik Jánossal közös debütáló lemezén.

Az új mechanizmus kulcsembere voltam, és most itt végzem egy presszóban, holtan. Az albumról tévesen él az a legenda, hogy betiltott volt, ez így csak féligazság, mert megjelent, el is ment belőle közel ötvenezer darab, csak éppen amikor meghallotta Aczél György, visszáruzták azokat a példányokat, amelyek még a boltokban voltak, és tíz évig nem adták ki újra az albumot. Beszélgettem erről Bródy Jánossal.

„Miután a Jelbeszéd miatt a Hungaroton vezetése prémiumelvonással súlyosbított pártfegyelmit kapott, az igazgató elvtárs ezek után nagyon vigyázott arra, hogy a későbbiekben az ilyesmit elkerülje. Volt szöveg, amit többször újra kellett írni, volt olyan is, amit hiába írtam újra, nem ment át a szűrőn. Ahogy én tudom, a Jelbeszéd-balhét a Magyar Rádió munkatársai robbantották ki, ők jelentették fel a Hanglemezgyárat. A Magyar Rádióban szigorúbb cenzúra volt – hiszen milliókat értek el, míg a lemezek csak százezreket –, és volt is egyfajta rivalizálás közöttük, hiszen a hatvanas években még a Rádió volt a legfontosabb könnyűzenei forrás, és szép lassan a Hanglemezgyár átvette ezt a szerepet, és kettős hatalom alakult ki a popzene terepén. Aztán ebbe a játékba beszállt a Mafilm is, ők is adtak ki lemezeket, ami azért is jó hír volt, mert náluk nem kellett a Sanzonbizottság engedélye, ők külön privilégiumokkal rendelkeztek. Mivel az István, a király Mafilm-produkció volt, nem kellett hagyományos szűrőkön átpréselni.”

A Jelbeszéd talán Koncz Zsuzsa legerősebb lemeze, még akkor is, ha az album B oldalán csendesebbek a dalok, nincs meg az a radikalizmus és kritikai tónus, ami az első oldal ikonikus dalait (Ki mondta, Kertész leszek, Jelbeszéd, Ha én rózsa volnék) jellemzi, amelyek eleve elhomályosították a többi, egyébként remek felvételt.

Az album jelentőségét növeli, hogy ez az utolsó olyan Koncz Zsuzsa-lemez, amelyen játszik az Illés együttes, és ez az egyetlen önálló albuma, amin a KITT-egylet szerepel, azaz Koncz Zsuzsa, az Illés együttes és a Tolcsvay Trió. A Jelbeszéd című dal a hetvenes évek elején a magyar pop egyik legradikálisabb megszólása volt: „Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van, / Ki többre nem, csak jelszavakra gondol...” És ennél is messzebb ment a Sárga rózsa, amely a hetvenes évek afféle ellenzéki himnusza is lett. „Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, / Minden áldott este fényben megfürödnék, / És ha engem egyszer lánckerék taposna, / Alattam a föld is sírva beomolna.”

Azt énekli Koncz Zsuzsa a Ne kérdezd című dalban, hogy „ne kérdezd, honnan fúj a szél, figyeld meg jól, miről beszél”. Nos, most ötven év után újra és újra meghallgathatjuk, sőt be is foghatjuk ezt a bizonyos szelet.