Virágot Algernonnak a Játékszínben - interjú Szervét Tiborral

Miért nyúlt pont ehhez a történethez?

A legelső pillanatra nem emlékszem. Nagyjából egy évvel ezelőtt történt, és magam sem értem, miért jutott eszembe, de éreztem, hogy fontos nekem. Kértem a Színháztörténeti Intézettől magyar nyelvű átdolgozást, elolvastam azt is meg a könyvet is, illetve megnéztem a filmeket. Ezután fölvetettem az ötletet különböző színházi helyeknél, a Játékszínben pedig nagyon érdeklődőek voltak iránta. Onnantól, hogy nekivágtam, már pontosan meg tudom mondani, miért volt annyira fontos: azért, mert szerintem hiánycikk a színházakban az olyan előadás, ami ennyire alapvető érzésekre hat. A Virágot Algernonnak valahogy olyan, szinte mindenki által átélt érzelmi tapasztalatokat érint, amiket ritkán látunk a színházban elmesélve. Márpedig a színháznak nemcsak az a kötelessége, hogy a nagy nevetéseket idézzen elő, hanem hogy ehhez hasonló nagy felemelkedéseket is megpróbáljon adni a nézőknek. Ilyen téren egy kicsit adósak vagyunk, ezért gondoltam, hogy ez a történet alkalmas lenne rá.

Író is, főszereplő is. Arra nem gondolt, hogy meg is rendezze az előadást?

Eredetileg szívesen rendeztem volna, de a színházban azt kérték, játsszam el én Charlie-t. Így viszont már hatalmas feladatmennyiség lett volna mindez együtt. Rögtön Horgas Ádámra gondoltam, akinek már nem egy előadását láttam, és úgy éreztem, hogy nagyon idevaló az a színházi nyelv, amit ő beszél. Akkor is elhívtam volna, hogy segítsen a vizuális megvalósításban, ha én rendeztem volna a darabot, de így sokkal jobban jártunk. Olyan remek és ritkán átélt együttműködés jött létre köztünk, ami igazi élmény volt, külön öröme és hozománya ennek a munkának.

Mennyiben változtatott a történeten a könyvhöz és a filmhez képest?

A film teljesen más utat jár be. Az előadás a könyv történetét követi, de nem egy olyan fordulat van benne, ami nincs meg a könyvben. Úgy éreztem, ahhoz, hogy a színpadon érdekes és játszható legyen, hozzá kell járulnom bizonyos fordulatokkal. Ez egy egyes szám első személyben elmesélt történet, egy monodráma: a könyv a Charlie által írt előmeneteli jelentéseken keresztül halad előre. A többi szereplő csak azért van benne, hogy végszavazzon a főszereplőnek, nincs önálló történetük. Ezen megpróbáltam javítani, akár az orvosok, akár a mama esetében, hogy élvezetesebb és élvezetesebben játszható alakok jöjjenek létre. Így 3-4 olyan fordulat került bele a történetbe, ami az eredetiben egyáltalán nincs meg.

A Virágot Algernonnak mellett jelenleg milyen előadásokban láthatja még a közönség?

A Thália Színházban, A hőstenor, illetve a Két szék között; a Madáchban pedig a Mary Poppins, a Spamalot, illetve a Furcsa pár című előadásokban. Ezen kívül játszom a Centrál Színházban a Jó emberek-ben, a Pinceszínházban a Libikókában, a Rózsavölgyi Szalonban pedig a Napfény kettőnknek és az Elsötétítés című előadásokban.