„Ha még egyszer kellene kezdenem az életet, úgy kezdeném, ahogy kezdettem. És ha teljes nyíltsággal látnám azt, hogy mi lesz a következménye, hát akkor is ugyanazt tenném, amit tettem” (részlet Mindszenty József 1974. június 14-én mondott szentbeszédéből).
Mindszenty József huszonöt éven át szolgálta a zalaegerszegi híveket plébánosként. A két éve átadott Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpont méltó tisztelgés a nagysága előtt.
Mindszenty (1942-ig Pehm) József 1903 és 1911 között a szombathelyi premontrei gimnáziumban tanult, teológiai tanulmányait 1911-től 1915-ig a szombathelyi papnevelő intézetben végezte. 1915. június 12-én szentelték pappá. 1917. január 26-tól a zalaegerszegi állami fiúgimnázium hittanára, 1921-től zalaegerszegi plébános volt, s e minőségében korszerű egyházközséget, mély hitéletet teremtett. Felépíttette a zalaegerszegi ferences templomot és kolostort, a Notre-Dame-nővérek anyaházát és tanítónőképzőjét, elemi és polgári iskoláját; felújíttatta a plébániaépületet, továbbá 34 rászoruló befogadására alkalmas szeretetotthont alapított. Hitbuzgalmi egyesületeket szervezett, megújította a katolikus művelődési ház működését, részt vett a Göcseji Múzeum létrehozásában.
XII. Piusz pápa 1944. március 4-én veszprémi püspökké nevezte ki, március 25-én Esztergomban püspökké szentelték. Tervet dolgozott ki a püspöki és az egyházmegyei földbirtokok fölosztására, de ennek megvalósítását a kormány megakadályozta. Meghatározó szerepe volt annak a püspökkari körlevélnek a megírásában, amely 1944 júniusában a zsidók elhurcolása ellen tiltakozott. Október végén, amikor a katonai hadműveletek elérték a Dunántúlt, Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri püspökkel és Kelemen Krizosztom OSB főapáttal együtt a keresztény erkölcsre hivatkozva azt követelte a kormánytól, hogy szüntesse be a harcot a Dunántúlon, mert a háború nem a magyar nép érdekeit szolgálja. Megtorlásként a veszprémi nyilas hatóság katonai célokra le akarta foglalni a menekültekkel telezsúfolt püspöki palotát. Mindszenty tiltakozott, ezért november 27-én letartóztatták, és több papjával, kispapjával együtt a veszprémi vármegyei bíróság pincebörtönébe zárták.
XII. Piusz pápa 1945. augusztus 16-án esztergomi érsekké nevezte ki, majd 1946. február 21-én a római Szent Péter-bazilikában bíborossá kreálta. Vezetése alatt a püspöki kar körlevelekben tette szóvá, hogy a proletárdiktatúra irányába tendáló kormány folyamatosan megsértette a vallás- és lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát, továbbá következetesen kiállt az alapvető szabadságjogok érvényesítéséért. A püspöki kar 1945. október 18-án és 1947. augusztus 25-én, a nemzetgyűlési képviselőválasztások előtt körlevélben hívta fel a hívek figyelmét, hogy olyan pártokra szavazzanak, amelyek programja evangéliumi szellemű.
ami a keresztény világ felháborodását váltotta ki. XII. Piusz tiltakozott a jogtipró ítélet ellen, az ENSZ Közgyűlése pedig nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését.
Hatévnyi budapesti börtön után, 1955. augusztus 17-étől megromlott egészsége miatt Püspökszentlászlón, november 2-ától Felsőpetényben tartották fogva. A forradalom kitörése után, 1956. október 29-én a kommunista pártközpont utasítására titkos helyre akarták vinni, aminek ellenállt. Október 30-án éjjel magyar katonák szabadították ki. Nagy Imre miniszterelnök kérésére november 3-án este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett, és felvázolta a polgári demokrácia jövőképét. November 4-én hajnalban, a szovjet csapatok támadása után az USA nagykövetségén kért és kapott menedéket.
A Kádár-kormányzat nem engedte visszatérni érseki székébe. Több alkalommal el akarta hagyni a követséget, de ezt külső tényezők megakadályozták. Külföldre távozásra is készen állt, de cserébe azt kérte, hogy a kormány enyhítsen a magyar katolikus hívők jogfosztottságán: tegye szabaddá a hitoktatást, a papnevelést, egyesületek alakítását és a sajtót. Végül 1971. szeptember 28-án hagyhatta el Magyarországot.
Október 23-áig a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott.
Ennek érdekében intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáró helyeken kereste fel a magyar diaszpórát, sőt hosszabb lelkipásztori utakra indult Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, valamint Új-Zélandra. VI. Pál a Kádár-kormány nyomására 1973. november 1-jén megfosztotta esztergomi érseki tisztségétől. 1975. május 6-án, 83 éves korában Bécsben, az irgalmasok kórházában hunyt el.
1990. május 18-án a magyar Legfelső Bíróság ártatlannak nyilvánította. Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták, és az Esztergomi Bazilika kriptájában temették el.
A boldoggáavatási eljárás megindítását külföldi papok kezdeményezték 1986-ban, 2012-ben pedig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Bizottsága hivatalosan megerősítette az erre irányuló kérést. 2018-ban megszületett az életszentségéről a Szenttéavatási Kongregáció teológuskongresszusának egyhangú állásfoglalása.
A Mindszentyneum egyszerre kiindulási és végpontja a 15 állomásból álló zalaegerszegi Mindszenty-körútnak, amely során az érdeklődők megismerhetik azokat a városszövetbe illeszkedő stációkat, épületeket és emlékhelyeket, amelyek szorosan kapcsolódnak az egykori bíboros személyéhez. A közgyűjteményben a Mindszenty József bíboros-érsek, hercegprímás életútja és kultusza, valamint az Egyházüldözés a kommunista diktatúrában című állandó kiállítások várják az érdeklődőket, az intézmény közösségi tereiben zarándoktalálkozóknak is helyet ad, a látogatókat kávézó és kegytárgybolt is várja.
„Látogatóközpontként egy múzeumnál több lehetőségünk van arra, hogy megismertessük a látogatóinkat a Mindszenty-életúttal és -kultusszal – hallottuk Csengei Ágotától, a Mindszentyneum intézményvezetőjétől. – Például ismeretterjesztő előadásokkal, könyvbemutatókkal, szubjektív tárlatvezetésekkel, filmvetítésekkel egészítjük ki a kiállításokat.
Mindszenty József huszonöt éven át szolgálta Zalaegerszeg hívő lakosságát apát-plébánosként, előtte pedig két évig hitoktatóként: ennek okán is van létjogosultsága itt egy, a Mindszenty-kultuszt és lelki örökséget ápoló intézménynek. A kiállítások a kurátoraink hétéves közös gondolkodásának eredménye. Az első emelet Mindszenty-kiállítását Nemesné Kis Tímea és Kovács Gergely, a boldoggáavatási eljárás posztulátora rendezte, a bemutatott tárgyak a Mindszenty Alapítványtól érkeztek. A második emeleten kapott helyet az Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt (1945–1990) című kiállításunk, amely azt mutatja be, hogy a korszak egyházakhoz kötődő áldozatai hogyan élték túl a megpróbáltatásokat, és tudtak talpon maradni. Ez az anyag a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyháztörténésze, Soós Viktor Attila és Bors Bulbuk Zsuzsanna munkáját dicséri. A pinceszinten a Téglától templomig – Válogatás Zala vármegye középkori emlékeiből című kiállítás tekinthető meg, amely a Mindszentyneum építését megelőző régészeti feltárás során előkerült, a középkori téglaégetés emlékét őrző kemencéket, valamint Zala megye elsősorban vallási vonatkozású kincsei, épületeit és helyszíneit mutatja be. A vármegye szerzetes- és lovagrendi emlékeit jelentős részben az elmúlt években folytatott régészeti kutatások eredményeinek köszönhetően láthatjuk. A tárlat igyekszik minden korosztályt megszólítani, és interaktivitásra ösztönöz. Kurátorai Simmer Lívia és Praznovszky Hajnalka.”
2024-ben is számos zarándok- és diákcsoport kereste fel a Mindszentyneumot, amely így mára elérte a 32 ezres látogatószámot.
