- A darabban a pedáns Felixet játszod. Tudsz főzni, szoktál takarítani?
- Az egyik hobbim a főzés. Már gyerekként megcsapott a konyha illata, azóta se szabadulok tőle. Ezt a többiek is tudják rólam: színházi kirándulásokon százötven emberre is főzök. A takarításról inkább ne beszéljünk, a feleségem még otthonról is elzavar, ha takarít.
- A pályádon többségben vannak a vígjátéki szerepek. Meg tudod még lepni magad huszonöt év után?
- Szerencsés vagyok, mert bár valóban sok vígjátékban szerepeltem, sosem ugyanazt a típust kellett hoznom. A Mágnás Miska címszerepe vagy az Őrült nők ketrecéből Albin más karakter: csak annyi bennük a közös, hogy megnevettetik a nézőt. Ettől még a történetükben akadnak tragikus pillanatok. És fordítva is, például Asztrov doktor alakjában ott vannak a humoros momentumok. Emiatt sem érzem úgy, hogy be lennék skatulyázva, és csak vígjátékban hoznám a formámat.
- Az évadod eddig elég könnyedre sikerült: Felix Unger, Miska főpincér... A Pécsi Országos Színházi Találkozóra beválogatott Weöres-darab, A kétfejű fenevad kilóg a sorból?
- Számomra egyáltalán nem. Nem rangsorolok, nem elvi alapon osztályozom a szerepeimet, a lényeg, hogy jó színház szülessen. Bár igaz, néhány éve feltűnt, hogy túl sok könnyed darabban játszom. Azóta ez megváltozott: ahogy tavaly például az Amalfi hercegnő Bíborosával, úgy idén a Weöres-drámával születik meg az egyensúly. Az éppen most próbált Finito Blondin Gáspárját sem nevezném vígjátéki figurának. A főszereplő Blondin alakja leválik a körülötte nyüzsgő tömegről, s közelebb kerül a tragédiához.
- 1986 óta dolgozol Nyíregyházán. Nem hiányzik az országos figyelem?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ember fiatalon nem vágyik nagyobb ismertségre, de ma ez már nem hiányzik. Nem a bulvárlapok címoldalára vágyom persze, csak negyvennégy évesen néha bosszantó, ha a szomszédba sem hallatszik át a hangod. Későn érő típus vagyok, ez a színházi pályámra is igaz. A kis szerepek gyorsan elröppentek, jöttek a nagyobb kihívások, ma pedig már nemigen lehet ugrálni. Az ember nem vált egyik napról a másikra. Bár körülöttem sokminden változott: húsz év alatt hét igazgatóm volt és nyolc helyen laktam. Mégsem panaszkodom, mert a fontos előadások, a nagy találkozások mindig jókor jöttek. A sors ügyesen hordoz a tenyerén.
- A Vidéki Színházak Találkozója vagy a POSZT miért fontos neked?
- A szakma figyelme lényeges és jólesik. Ezek a vendégjátékok azért fontosak, mert aki nem jut el Nyíregyházára, ilyenkor láthatja, hogy működik ott a színház, hogy dolgozik együtt egy társulat. És ez esély arra, hogy szem előtt legyünk.
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. április 18. szerda Thália Színház, Nagyszínpad
Furcsa pár
| A Móricz Zsigmond Színház előadása | |||||||||||||||||
|
Író: Neil Simon
Fordító: Örkény István
Rendező: Lendvai Zoltán
rendezőasszisztens: Fülöp Angéla
látvány: Wéber Tímea
|
|||||||||||||||||
Ismertető: Két erősen különböző karakterű jó barát, Oscar és Felix egy időre kénytelen összeköltözni, egyikük ugyanis éppen válófélben van és úgy dönt, hogy már elvált cimborájánál húzza meg magát egy ideig. A látszólag egyszerű helyzet a legváratlanabb konfliktusok és problémák lavináját indítja el: Oscar ugyanis tisztaság-mániás, "egy élő porszívó", míg Felix laza, fesztelen ember, vagyis "egy trehány disznó". Mindez a Neil Simon-tól megszokott kitűnő karakterekkel, vérbő humorral, virtuóz szituációkkal. Az örökzöld történetet 1968-ban megfilmesítették, Walter Matthau és Jack Lemmon főszereplésével. Azóta is jutalomjáték két árnyalt jellemrajzzal, felszabadultan komédiázó, egymást tökéletesen kiegészítő színész számára.
Bemutató időpontja: 2006. október 14., Móricz Zsigmond Színház
