Rejtélyekkel teli, izgalmas életéről 1994-ben, halálának tizedik évfordulóján készült a Magyar Rádióban emlékműsor – amelyben kollégái meglehetősen ellentmondásos, végletes személy alakját rajzolták meg –, fotóját a Vígszínházban is elhelyezték a legnagyobbak közé. Aztán 2000-ben megismételték a műsort, ezt pedig teljesen véletlenül hallgatta Litván György történész, majd olvasói levelet írt az Élet és Irodalomnak. A levélben részletezte, hogy ismeretsége Szakáts Miklóssal régi keletű, a kistarcsai internálótáborban 1957-ben lettek barátok. A rendszerváltás után kikérte az aktáját, és azokból kiderült, hogy egy Cyrano nevű ügynök „rosszindulatú, túlteljesítő” jelentéseket írt, „amelyek nem érték be a valósággal, azaz a Kádár-rendszerrel szemben ellenséges, hangulatunk és kijelentéseink (ti. Litván és Hegedűs B. András – a szerk.) rögzítésével, hanem hazug módon még el is túlozták szerepünket és felforgató szándékainkat”, lassan összeállt számára a kép, és rájött, kit takar a fedőnév.
Az első kémkedés
Szakáts Miklós 1920. április 30-án született, egyes források szerint Budapesten, mások szerint Érszakácsiban. Tehetsége korán megmutatkozott, színészdiplomáját 1941-ben kapta meg. Pályáját Kolozsváron kezdte, ahol mindössze egy évad után szerződtette a Vígszínház. Első jelentős szerepe A Manderley-ház asszonya című darabban volt, Egyed Zoltán kritikus „formás, kedves, rokonszenves színpadi jelenség”-ként méltatta.
A második világháború alatt Szakáts a Vígszínház, majd 1943–1944-ben a Madách Színház tagja volt, 1944 őszén szerződtette a Nemzeti Színház. Egy 1950-es keltezésű önéletrajza szerint 1944-ben élete drámai fordulatot vett: az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt letartóztatták, és azzal vádolták, hogy az angol titkosszolgálatnak kémkedett, a Ferihegyi repülőtér hadititoknak minősülő alaprajzát adta át egy angol újságírónak. Bár lebukott, egy elmeorvos ismerősének köszönhetően, aki korlátozott beszámíthatóságát igazolta, Szakáts megúszta a kivégzést, és öt év szabadságvesztésre ítélték.
A kielégületlen színész bosszúja
A háború után Szakáts visszatért a színpadra, filmezni is elkezdett – 1948-ban a Forró mezők című filmben Karády Katalin partnereként főszerepet játszott, pályáján összesen mintegy negyven filmben szerepelt –, sokoldalú karakterszínész volt, leginkább kemény, érzelemmentes, intellektuális figurák megformálásában jeleskedett.
Némi kitérő után ismét a Vígszínház, pontosabban az 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja lett. Sokat játszott, szép orgánuma és kiváló beszédtechnikája miatt a rádióban – később szinkronszínészként is – gyakran foglalkoztatták. Mégis úgy érezte, nem becsülik meg eléggé, nem kap méltó szerepeket. „Ő volt az ügyeletes kém, hazaáruló, bűnöző, aki megtéveszt mindenkit ármánykodásával, de a történet végén lelepleződik. Talán alkata határozta meg ezt a szerepkört: kopasz volt, szemüveges, nem a hősszerelmesektől elvárható férfiszépség” – írta róla Bóta Gábor a Magyar Hírlapban 1994-ben.
Pedig Cyranóra vágyott, Rostand darabjának főszerepét azonban 1952-ben Szabó Sándor és Várkonyi Zoltán kapták meg.
Miért pont Cyrano?
Az ötvenes években Szakátsot is megfigyelték nem csupán korábbi kapcsolatai, kiváló angolnyelv-tudása miatt, hanem azért is, mert testvérét államellenes összeesküvés miatt elítélték.
Az 1956-os forradalom eseményeiben aktívan részt vett, megválasztották a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottsága elnökének, a szovjet megszállás után színészsztrájkot szervezett. A Magyar Néphadsereg Színházát igazgató Magyar Bálint naplójából azonban kiderült, Szakáts már az elején csalódott. „A Szabad Kossuth Rádió jelentkezése után feldúltan rohant be igazgatói szobámba Szakáts Miklós, és ezt kiabálta: Hát ezért csináltuk mindezt, hogy megin’ a Major és megin’ a Gobbi?! Aztán elviharzott” – áll egy bejegyzésben.
A forradalom után Szabó Sándor disszidált, ami Szakáts Miklós pályája szempontjából kedvezőnek bizonyult. Ő lett Kreón Anouilh Antigonéjában, főszerepet kapott Török Tamás Esperanza című darabjában, Magyar Bálint Jászai-díjra terjesztette fel. 1957. május 21-én azonban letartóztatták. Magyar minden követ megmozgatott érte, a főügyésznél és a szovjet városparancsnoknál is járt, de a színészt Kistarcsára internálták. A táborból – a beszervezésnek köszönhetően – mindössze négy hónap után szabadult. A Cyrano fedőnevet választotta.
Nem kapott további büntetést, nem lett belőle segédmunkás, nem helyezték vidékre. Visszakerült a Magyar Néphadsereg Színházába.
„Meglepetésemre kemény szemrehányásokkal illetett: szerinte letartóztatásakor be kellett volna zárnom a színházat, így tiltakozni lefogása ellen. Amilyen váratlanul ért letartóztatása, olyan váratlan volt kiszabadulása, és úgy jöhetett vissza a színházba, mintha mi sem történt volna” – írta Magyar Bálint a visszaemlékezésben, megjegyezve, később hűvössé vált kapcsolatuk.
Szakáts Miklós 1960-ban megkapta Cyrano szerepét. Aztán egyre jelentősebb feladatokat bíztak rá, de állami díjjal nem ismerték el.
1957 és 1960, illetve 1967 és 1969 közötti jelentéseiben dehonesztáló módon írt Magyar Bálintról, de nem csupán róla, hanem a teljes magyar színházi szakmáról fogalmazott ártó szándékkal, ahogy Gajdó Tamás fogalmazott: szerepzavarba kerülve.
1963-ban Várkonyi Zoltán rá osztotta a szocialista krimi megteremtését szolgáló kémfilm, a Foto Háber címszerepét, a belvárosi fényképészt, aki bandájával titkos megbízatásokat végez egy ismeretlen kémszervezetnek. A moziról nemcsak filmtörténészek mondják, hogy jól megcsinált, hiteles alkotás.
Szertefoszlott amerikai álom
Szakáts és második felesége, Kemény Judit balerina 1969-ben érvényes útlevéllel hagyta el az országot. Disszidálása felborzolta a kedélyeket, Szabó László (a Kék fény későbbi műsorvezetője) propagandisztikus hangvételt sem mellőzve „a lehetőségeket messze a képességén felül kihasználó, szerepekkel, rádió- és televíziófellépésekkel valósággal agyontraktált színész”-ként írt róla a Népszabadságban.
A hetvenes évek elején jólértesültek hol azt terjesztették, hogy „halálra gázolta egy rejtélyes autó”, hol meg azt, hogy „feltehetően nem véletlenül esett ki egy nyolcadik emeleti lakás ablakán”. Szakáts Miklós viszont igazolta, hogy akinek halálhírét keltik, sokáig él.
Először Londonba mentek, majd az Egyesült Államokba, Dél-Dakota államba öltöztek, ahol Szakáts Miklós a University of South Dakotán tanított dramaturgiát és az egyetem színjátszó csoportját vezette. Később visszatért Európába, és a Szabad Európa Rádiónál (SZER) kezdett dolgozni, majd visszament Amerikába, hogy hamarosan ismét a SZER környékén találjuk, ahol beszédtechnikát tanított.
1984. október 22-én kapott végzetes szívinfarktust a bajorországi Bad Reichenhallban. Kemény Judit elmondása szerint a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetői pozíciója várt volna rá.
A legendagyáros
Szakáts maga építette legendáját. Lányának azt mesélte, azért engedték szabadon Kistarcsáról, hogy nyugati diplomata barátaitól szerezzen értékes információkat, de ő minden alkalommal feltárta külföldi barátai előtt a megbízatást, „így az államvédelmi szervek nem tudták a hálójukba keríteni őket”.
Amerikás magyaroknak arról beszélt, hogy amikor arra kérték, „segítse leleplezni a pártvezetőségbe beépült cionista szervezkedést”, már az MSZMP KB titkáraként működő Biszku Béla sem tudott rajta segíteni kibúvót találni. Szakáts elmondása szerint ekkor színleg vállalta a megbízatást. „Feleségével autóba ült, Bécsen áthajtottak, s amint Londonban biztonságban érezte magát, politikai menedékjogot kért.” Hogy a beszervezés elől menekült-e, vagy a lelépéssel akarták a nyugati magyar emigráció szemében hitelesíteni, hogy Londonban az angol titkosszolgálat segítette-e, Amerikába pedig a CIA vitte-e át, ma is rejtély. Jelentései azonban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában hozzáférhetők.
