Lámfalussy Sándort az „euró atyjaként” is gyakran emlegetik
Tíz éve, 2015. május 9-én halt meg Lámfalussy Sándor (Alexandre Lamfalussy) magyar származású, Belgiumban élő közgazdász, bankár, akit a közös európai fizetőeszköz létrehozása körül szerzett érdemeiért gyakran emlegetnek „az euró atyjaként”.
Kapuváron született 1929. április 26-án, apja az Esterházy-hitbizomány erdőmérnöke volt. Iskoláit Sopronban a bencéseknél végezte, érettségi után, 1947-ben a budapesti Műegyetem közgazdaság-tudományi karára iratkozott be. Az egyre fojtogatóbb diktatúra miatt 1949-ben elhagyta az országot, közgazdasági diplomáját már a belgiumi Leuven Katolikus Egyetemén szerezte meg 1953-ban. Ezután két évig posztgraduális tanulmányokat folytatott az oxfordi Nuffield College-ban, ahol közgazdasági doktorátust szerzett, 1961-62-ben a Yale Egyetemen oktatott vendégprofesszorként.
1955-től 1975-ig az egyik legnagyobb belga bank, a Banque de Bruxelles közgazdásza, majd közgazdasági tanácsadója volt. 1965-ben kinevezték a bank vezérigazgatójává, később az igazgatóság elnöke, 1975-ben a Banque Bruxelles Lambert vezérigazgatója lett. 1976-tól tanácsadó, a pénzügyi és közgazdasági osztály vezetője volt a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankjánál (BIS), 1981-től már a világ központi bankjai közötti együttműködés, segítség és koordináció feladatát ellátó BIS vezérigazgató-helyetteseként dolgozott. 1985-ben őt nevezték ki a BIS vezérigazgatójává, a posztot 1993-ig töltötte be.
Lámfalussy Sándor 1994. január 1-jétől 1997. június 30-ig az európai központi bank elődjének szánt, frankfurti székhelyű Európai Pénzügyi Intézet (EMI) első elnöke volt.
Számos könyv és monográfia szerzője, 2008-ban a budapesti könyvfesztiválon mutatták be Pénzügyi válságok a fejlődő országokban című művét. Lámfalussy Sándor szenvedélye a Szahara és a vitorlázás volt, svájci fotóriporter feleségével négy gyermeket neveltek fel.
Munkásságát számos kitüntetéssel, címmel ismerték el. A belga királytól 1993-ban bárói címet kapott, 1999-ben a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát vehette át. 1995-ben a budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem díszdoktora lett. 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, 1999-től Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének elnöke volt, 2001-ben a Corvin-lánc kitüntetettje lett. 2008-ban megkapta az MTA Wahrmann Mór-érmét, ugyanabban az évben a Sólyom László államfő által életre hívott, a magyarországi oktatás lehetséges fejlesztésének és a korrupció problémájának elemzésére létrejött Bölcsek Tanácsa tagja lett, 2013-ban megkapta a Magyar Szent István-rendet.
1988-89-ben tagja volt az úgynevezett Delors-bizottságnak, amely a majdani Európai Pénzügyi Unió kidolgozását végezte. 2000-ben ő vezette az EU pénzügyminisztereinek felkérésére alakult „bölcsek tanácsát”, amely az európai tőkepiac-szabályozással kapcsolatban dolgozott ki javaslatokat.
A világszerte nagy tekintélynek örvendő pénzügyi szakember tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank 2014 óta évente megrendezi a Lámfalussy-konferenciát, amely az európai és globális gazdaságpolitikai gondolkodás jelentős fóruma. A jegybank elnöke 2013-ban alapította meg a Lámfalussy-díjat, amelynek az a célja, hogy elismerje azokat a nemzetközileg is kiemelkedő szakmai teljesítményeket, amelyek befolyással vannak a Magyar Nemzeti Bank munkájára, valamint a nemzetközi monetáris politikára.
Nyolcvanhat éves korában, Ottignies-Louvain-la-Neuve-ben halt meg.
